1986 - 2008. szeptember 28.
A „Balaton és az ember” című állandó kiállítás tematikusan mutatja be az ember sokrétű kapcsolatát a tóval és környékével. Az emeleti kiállítótérben 11 termen át kísérhetjük figyelemmel. A Balaton geológiáját és egykori élővilágát kőzetek, ásványok, paleontológiai leletek mutatják be.
A víz és a talaj jellemző élőhelyein megfigyelhetjük az állatvilág legnépesebb osztályának, a rovaroknak fajtáit. A Balaton 54 halfaja külön diorámában látható, majd a Kis-Balaton élővilága következik. A téli és nyár eleji diorámák a vízpart, a mocsaras területek és a rét védett, ritka állatait szemléltetik.
Az itt élő emberek változatos módokon éltek a környezetükben található javakkal. A vízparti és mocsári növények: nád, sás, gyékény, fa, továbbá a tőzeg nemcsak a háztartásban, hanem a gazdasági életben is fontos nyersanyagok, s iparosoknak adtak munkát. A táplálkozásban az újkőkortól kezdve nagy szerepe van a halászatnak. Különböző halászati módszereket alkalmaztak a mélyebb és sekélyebb vizekben, valamint évszakonként: eszközeik fejlődése és formagazdagsága figyelhető meg.
A földművelés vezető ágazata a gabonatermesztés. A hozzá kapcsolódó egész éves munkafolyamatban a kézi erő és az egyszerű, ősi formákat őrző eszközök az elmúlt századig használatban voltak. Kedvezőek a takarmánygazdálkodás és a gyümölcstermesztés feltételei is. A tengerentúlról behozott kultúrnövények közül a burgonya és a kukorica termesztését mutatjuk be.
Az ásatások az egykor Keszthelyen és környékén élő népesség életébe nyújtanak bepillantást. A viseletről az ékszerek, ruhadíszek, a bronzkorban megjelenő fibulák adnak képet. Az ötvösség remekei a népvándorláskortól kezdve ismertek, s az ékszergarnitúrák a társadalmi rang kifejezőivé váltak. Az újkori viseletet már a néprajzi kutatásokból rekonstruálhatjuk: a környékbeli falvak legjellemzőbb XIX-XX. századi ruhadarabjai láthatók itt.
A tömegárunak számító kerámia nemcsak közvetlenül a táplálkozásról, hanem az otthoni környezetről, szertartásokról, ünnepekről közvetít információkat. A kormeghatározásban is fontos a szerepe. Az újkori fazekasműhelyekből változatos dísz-és asztali, konyhai edények kerültek ki. A különféle formákat és technológiákat nyugati és keleti, török befolyás egyaránt gazdagította.
A Balaton és Hévíz mint fürdőhely a XIX. században kezdett ismertté és népszerűvé válni. Keszthely a Festetics család iskolateremtő és művészetpártoló tevékenysége által emelkedett ki. Az emléktárgyak és képeslapok a XIX/XX. század fordulójának hangulatát idézik. A társasági élet jellemző helyszínei voltak az új szállodák, vendéglők és színházak. A nyári fürdőszezon után a télisportok gyakorlására nyílt lehetőség.
A tó mindig a régió természetes közlekedési útvonalaként szolgált. A gőzhajók, majd az őket felváltó motoroshajók a teherszállításon kívül a megnövekedett személyforgalmat is bonyolították. A csónakok és vitorlások is hozzátartoznak a Balaton jellegzetes képéhez. A modellek a legismertebb típusokat mutatják be, melyek megalapozták a balatoni vitorlássportot.
Napjainkra a Balaton környezetvédelme vált aktuálissá. Az ember környezetkárosító tevékenységét és az eutrofizációt szemlélteti a kiállítás utolsó egysége, a kis-balatoni védőrendszerrel és a tó környéki vízhálózat makettjével. A kipusztult növény-és állatfajokkal már csak itt találkozhat a látogató.