Eseménynaptár

Történelmi látképek – Légi régészet az Olttól a Balatonig
től(tól) 2017. Március 25. , Szombat
Címzett 2017. Május 13. , Szombat

A légi felvételeket Czajlik Zoltán (ELTE BTK Régészettudományi Intézet) készítette, 2009-2010 között az OTKA, 2011-től a Maros Megyei Múzeum (Marosvásárhely) és a gyulafehérvári Egyesülés Múzeum, majd 2014-től az NKFIH 111058-as programja, 2015-től pedig a nagykanizsai Thúry György Múzeum támogatásával. Erdélyi részről a koordinátor Berecki Sándor, a repülések anyagi hátterének biztosításáért Soós Zoltán (Marosvásárhely), Gabriel Rustoiu (Gyulafehérvár) és Száraz Csilla (Nagykanizsa) igazgatókat illeti a köszönet. A repülővezető Simion Câmpean, illetve Talabos Gábor és Zsuppányi Zoltán voltak.

A programban készülő felvételek elsődleges azonosítását Rupnik László végzi az ELTE Régészettudományi Intézetében, a feldolgozásban Berecki Sándor mellett több erdélyi intézmény szakemberei (Mariana Egri, Iosif Vasile Ferencz, Gál Szilárd Sándor, Győrfi Zalán, Nagy József Gábor, E. Németh Rita, Rezi Botond és Sztáncsuj Sándor József, a Zala megyei fotó-anyag tekintetében pedig Száraz Csilla) vesznek részt.
A „Történelmi látképek” c. kiállítás elsőként Marosvásárhelyen, a Várban nyílt meg 2012 márciusában, ezt követően Gyulafehérvárott, majd Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban volt látható; 150 oldalas háromnyelvű katalógus készült hozzá.
Az erdélyi légi felvételekre támaszkodva, magyarországi és szerbiai fotókkal kiegészítve, 2014 nyarán római kori tematikus kiállítást készítettünk Bödőcs Andrással, amely a komáromi Klapka György Múzeumban volt látogatható. A kiállítást a nagykanizsai Thúry György Múzeum támogatásával 2016 őszén újítottuk fel.
A Keszthelyen látható képek nagyon bő válogatást jelentenek időben (2009-2016) és térben is, hiszen Erdély (a Maros és a Szamos völgye, az Erdélyi-érchegység, a Déli-Kárpátok, a Mezőség, a Bánság és a Székelyföld mellett bemutatunk Keszthely környékén készült felvételeket is.

Eredmények
A kutatott területek mindegyikére igaz, hogy nem, vagy csak részben érintették az 1990-es években indult külföldi (René Goguey és Otto Braasch) és hazai (Visy Zsolt, Miklós Zsuzsa, Bertók Gábor és Szabó Máté) kutatások, amelyek – a Pécsi Egyetem székelyföldi programját leszámítva – Magyarország jól kutatható középső területeire koncentráltak. Az itt bemutatott, légi régészeti szempontból tehát 2009 előtt terra incognitá-nak számító régiók esetében fontos eredménynek számít a már ismert lelőhelyek dokumentálása, állapotának felmérése is. Ez egyrészt segítheti a terepről néha nehezen áttekinthető erődítések és más építmények megértését, bizonyos mértékig pótolhatja az esetleg hiányzó felméréseket, másrészt – egy-egy terepen már nehezen, vagy egyáltalán nem azonosítható – részlettel kiegészültek ismereteink. Vonatkozik ez mindenekelőtt a halomsírmezőkre, amelyeknél minden esetben megfigyeltük elpusztult halmok nyomát, sőt a térségben olykor teljesen ismeretlen halmokat fényképeztünk le. A soktucatnyi levegőben töltött óra és a több száz légi fényképezett terület alapján bizonyos általános tanulságok is megfogalmazhatók. Fontos eredmény, hogy az európai kutatásban a legnagyobb sikereket hozó, a kora nyári időszakban megfigyelhető gabonajelek a vizsgált területeken általában csak a folyók völgyében (Maros, Zala, Principális-csatorna) figyelhetők meg. A folyóvölgyeket elhagyva gyakran istálló-trágyával kezelt, kis parcellákat találunk, ami rendkívül megnehezíti az esetleges növényzeti jelek felismerését. E művelési mód tájátalakító hatása viszont jóval kisebb a nagytáblás gazdálkodásnál, ezért az erődítések, halmok kevésbé pusztulnak, jobban felismerhetők. Az erdős területek kutatása téli repüléseket igényel (amelyeket 2012-ben kezdtünk meg), a legelőkön, hegyi kaszálókon viszont nyáron is számos földvárat, illetve halomsírt figyelhetünk meg.

Hétfő 9.00-18.00
Kedd 9.00-18.00
Szerda 9.00-18.00
Csütörtök 9.00-18.00
Péntek -
Szombat 18.00-1.00 (Múzeumok Éjszakája)
Vasárnap 14.00-18.00