LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2019. április 4. NépviseletZala megyeHajviseletNéprajz

Áprilisban ünnepeljük a népviselet napját. 

Zalában, hasonlóan más magyar településekhez a női hajviseletnek nemcsak esztétikai, hanem fontos kor- és állapotjelző szerepe is volt. Az utoljára felékesített leányhajviseletet az asszony a lakodalom éjszakáján, kontyoláskor váltotta fel.

Zala megye bizonyos településein jellegzetes viseleti csoport alakult ki a 20. század elején, melynek meghatározó eleme az asszonyok fejdísze, a gyöngyöskonty, vagy más néven gyöngyösnecc.

Az érintett településeken a gyöngyöskonty készítésének hagyománya a mai napig fennmaradt. A Kis-Balaton környéki sokszoknyás népviseletnek az 1920-as évektől a legjellemzőbb darabja a gyöngyöskonty, mely a korábbi hátrakötőkből alakult ki, majd vált egyre cifrábbá.

A legszebb, ünnepi darabokat külön specialisták (neccfűző asszonyok) készítették. A gyöngyöskontyok divatja egészen a kivetkőzésig, az 1960/70-es évekig tartott.

Napjainkban a községek hagyományőrzői maguk készítik fejdíszüket. A gyöngyöskonty ma is fontos szerepet kap a tájegység ünnepi alkalmain, továbbá más vidékeken is reprezentálja a zalai hagyományokat.

Bár minden településen kicsit máshogy hordták kontyukat és fejkendőjüket az asszonyok, és az évek/évtizedek során a helyi ízlésnek megfelelően alakult divatja, készítési technikája, a felhasznált alapanyagok és a díszítés módja nagyon egységesnek tekinthető.

A települések közti kis eltérések egy típus variánsai. A környék asszonyai ill. a neccfűző asszonyok az első világháború utáni időkben a hátrakötőt kezdik gyöngyökkel ill. flitterekkel díszíteni.

Először bolti alapanyagot (gyöngycérna) tettek a „neccre”, majd – alapanyag hiányában – maguk fűzték a gyöngyöket a két részből szabott szövet- vagy bársony fejdísz elejére. Eleinte a gyöngydíszítés egyszínű, a fejdísz alapanyagának árnyalatához alkalmazkodik, majd egyre színesedik. A necc hátsó részére nagyméretű, hatágú szalag-masni kerül.

A női fejdísz legszínpompásabbá az 1940/50-es évekre válik.

A technikát, a minták formáját a kapható alapanyagok változása is befolyásolja.

A gyöngyöskonty alatt régen fejkötőt hordtak, melynek hímzett vagy horgolt széle kilátszott a konty alól. Fölé fejkendőt kötöttek, annak állásáról messziről fel lehetett ismerni, hogy Sármellékről vagy Zalakarosról érkezett-e az asszony. Fejkendő nélkül azonban csak nagyon ritkán (lakodalomban, bálban, vasárnap délután) jelentek meg, így fejdíszük többnyire rejtve maradt.

Bár elvétve az ország más területein is díszítették gyöngyökkel kontyukat az asszonyok, a Kis-Balaton környéki egy olyan egységes terület, ahol a népviseletnek legjellemzőbb darabja a gyöngyökkel díszített fejdísz, melynek változása magának az egész viseletnek a változását is jelzi.

Különlegessége még e ruhadarabnak, hogy dacolva minden külső befolyással, egészen a 20. század utolsó harmadáig eredeti funkciójában fennmaradt, majd napjainkban új – közösségi – szerepet kapva megújul, reneszánszát éli.

A nagykanizsai és a keszthelyi múzeumok anyaga alapján a következő településeken hordtak gyöngyöskontyot: Sármellék, Zalavár, Balatonmagyaród, Komárváros, Kiskomárom, Zalakaros, Galambok, Zalaújlak, Nagyrada, Vörs + adatok vannak arról, hogy Inkén és Szőkedencsen is hordták.

És egy megjegyzés ide, a végére. A gyöngyöskontyban az a jó, hogy jól áll. Voltak olyan tájegységek, ahol a férjezett nőket szinte el kellett csúfítani, mer’ szokás volt és kész.

A gyöngyöskonty viszont még az idősebb asszonyok fején is jól mutat. (Ha nem volt elég sok hajuk hozzá, kitömték szivaccsal, ronggyal, kihullott hajjal. Szépek akartak lenni.)

Tudtommal folyamatban van a zalai értéktárba való felvétele, Sármelléken már benne van a helyiben, és feltételezem, hogy más falvak is listára tették.

Ha még nem, tessék pótolni!

Irodalom:
H. Kerecsényi Edit: Az asszonyok fejviseletének alakulása Kiskomáromban és környékén az elmúlt kilencven év alatt In: Néprajzi értesítő 39. évfolyam, 1957, 123–147.
Petánovics Katalin: A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig. VMMK 10. 1971, 315–345.

 

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close