Egy leendő múzeumigazgató elindul… Darnay-Dornyay Béla és Sztankovszky Imre levelezése, 1942-43

2025. december 16. Múzeumtörténet

A Balatoni és a Göcseji Múzeum története kapcsolódik össze abban a 3 db levélben és egy levelezőlapban, amely a múzeum irattárában maradt fenn. Sztankovszky Imre mint végzős gimnazista – és később Szentmihályi Imre néven a zalaegerszegi múzeum első igazgatója – éppen 83 éve, 1942 karácsonya előtt, december 14-én írt első ízben Darnay-Dornyay Bélának, akitől pályaválasztási tanácsokat kért és kapott.

Az érettségiző Sztankovszky Imre

A két muzeológus generáció találkozását azért most mutatjuk be, mert a Göcseji Múzeum idén ünnepelte alapításának 75. évfordulóját, Szentmihályi Imréről pedig Zalaegerszegen már tavaly is megemlékeztek, születésének 100. évfordulóján, konferenciával és tanulmánykötettel. Ezenkívül az 1942-43-as levélváltás hátterében a múzeum II. világháborús mindennapjai állnak, amely téma a „Műkincsek a bombazáporban” című, jelenleg is látható időszaki kiállításunkban is megjelenik. Maguk a levelek a kiállítási anyaggyűjtés, múzeumtörténeti kutatómunka során kerültek elő.

Balatoni Múzeum irattár 806/1942.
Sztankovszky Imre levele, 1942. december 14.

A zalaegerszegi Deák Ferenc Állami Gimnázium (ma Zrínyi Miklós gimnázium) VIII. osztályos tanulója, Sztankovszky Imre a jövője miatt fordul Darnay-Dornyay Bélához, pályaválasztással kapcsolatos véleményét és tanácsait kérve. Szüleinek Göcsejben birtokuk van, és azt szeretnék, ha ő is gazdálkodna.

Részlet a levélből

„Kedvem azonban az archeológia felé vonz. Már évek óta érzem magamban ezt az erős hajlamot, és kitartásomat látva, szüleim nem ellenzik többé, hogy erre a pályára lépjek.”

Felvilágosítást kér, mi az, amit egy erre a pályára készülő ifjúnak tudnia kell.

„Különösen az elvégezendő tanulmányokról kérem szíves értesítését, és arról, vajjon a görög nyelv hiánya és a latin nyelvben való jártasságom hiánya nincs-e hátrányomra?
Az archeológián kívül a néprajz és nyelvészet is érdekel.”

A nem jártas azt jelenthette, hogy úgy érezte, nem megy neki igazán jól a latin – még akkor sem, ha már 8. éve tanulta mint kötelező tárgyat. A görög (ógörög) nyelv tanítása pedig az 1920-as évek vége óta sok gimnáziumban – így a Deákban is – megszűnt.

Darnay-Dornyay Béla december 16-i válaszlevele

Gépelt másolatban maradt fenn az irattárban. Soron kívül, gyorsan, könnyen tud válaszolni, és Sztankovszkynak ebben szerencséje van, hiszen másoknak csak hónapok után jut hozzá a levélíráshoz.

Az 1942-es levelekben nem esik róla szó, de a történethez tartozik, hogy az igazgatónak nagyon sok a dolga, az intézményben csak ketten dolgoznak. Ő a felelős minden gyűjteményért. 1942 utolsó hónapjaiban pedig a műtárgyak biztonságba helyezése a fő feladata. A rendezés alatt álló régészeti-néprajzi kiállítás veszélybe kerül az első háborús légitámadások miatt. A kiállítás és a múzeum legértékesebb anyagát el kell kezdeni csomagolni és az alagsorba vinni. Az új üveges szekrények összeszerelése még folyik. A látogatók a természetrajzi gyűjteményből válogatott anyagokat, a kőtárat és a letéti darabokból rendezett képzőművészeti tárlatot nézhetik meg.

Darnay-Dornyay Béla 1939-ben

Válaszában az igazgató a jó érettségi bizonyítványt nevezi meg mint alapot. Utána a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karát és ott elsősorban a történelem szakot javasolja, másik tárgyul pedig, a régészeti, néprajzi, nyelvészeti érdeklődés miatt, a latint vagy a földrajzot (abban az időben a bölcsészkaron oktatták a természettudományos tárgyakat is).

„A latin ugyanis a régészethez mondhatni elengedhetetlen, azért annak már most teljes erővel neki kell feküdnie, aminek haszna már az érettségin tehát mielőbb jelentkezni fog. A görögnyelv tudása is nagyon fontos volna, de nem okvetlenül szükséges!”

Bár Darnay-Dornyay mentegeti magát, hogy egy rövid levélben nehéz pontos tanácsokat adni – a későbbiek ismeretében ő mégis azt tette! Olyan egyetemi programot, majd munkalehetőséget vázol fel az ifjúnak, amit az meg is valósít. Javasolja ezenkívül, hogy egyik tanárával részletesen is beszélje meg a pályaválasztást.

„A doktorátus csakis egyes muzeumoknál betöltendő állásokra jogosít, helyesebben képesít, míg a tanári diploma ugyebár tanári állásra is. Annyi azonban bizonyos, hogy aki csak a doktorátust akarja ott megszerezni, az idejét és tananyagát sokkal jobban ki tudja az egyetemen használni. Mostanában, de még inkább a háboru szerencsés befejezése után, a jó doktori diplomával jól el lehet majd helyezkedni egyes muzeumoknál, ha van kedve Zalában maradni, talán még itt a Balatoni Muzeumnál is.”

Kitűnik a korabeli bölcsészképzés két útja: tanár vagy kutató, esetleg együtt mindkettő, kétféle – tanári, bölcsészdoktori – diplomával. Az igazgató a saját példáját hozza fel, hogy ő megszerezte a doktorin kívül a tanári képesítést is. A doktori képzéshez szükséges a régészetben specializálnia magát: ehhez Tompa Ferencet, az ősrégészet és Alföldi Andrást, a római-görög régészet professzorait ajánlja.

Sztankovszky Imre levelezőlapja, december 22.

A fiatalember megköszöni a felvilágosítást, és azt a tanulmányt is, amit Darnay-Dornyay a levelében neki küldött. Ígéri, hogy a tanácsokat megfogadja, így a pályaválasztási kérdésekkel foglalkozó tanárt megkeresi, és megkezdi a latin nyelv fokozottabb tanulását.

A karácsonyi üdvözlet sem marad ki.

Balatoni Múzeum irattár 217/1943.
Sztankovszky Imre levele, 1943. május 31.

Sztankovszky az érettségire készülés hajrájában jelentkezik újra. Valószínűleg a decemberi levélváltás hatására, most már Darnay-Dornyay fogja eldönteni a továbbtanulás kérdését…

„Most, midőn úgy érzem, hogy sikerült elhatározásra jutnom, ismét Igazgató úrhoz fordulok, hogy megkérjem: sziveskedjék pályámról részletes felvilágosítást nyújtani. Ismeretes előttem Igazgató úr nagy elfoglaltsága és csak jóindulatában bízva merem megkérni arra, hogy Keszthelyen felkereshessem és ügyemet személyesen megbeszéljük.”

Abban az időben nem hónapokkal az érettségi előtt kellett beadni a jelentkezést az egyetemre, hanem az érettségi eredményétől függően mehetett valaki – egyenesen beiratkozni. A fiatalembernek is elég volt ezzel a június 4-i érettségi után foglalkozni.

Részlet a levélből

Az igazgató megint fontosnak tartja a kérést, és azonnal ráér. A levél hátuljára feljegyezte, hogy megválaszolta a levelet, június 5-6-ra (szombatra vagy vasárnapra!) hívta meg Sztankovszkyt a múzeumba, beszélgetésre.

Pedig nem volt kevésbé elfoglalt, mint decemberben. 1943 tavasza folyamán hosszas egyeztetések és szóbajövő városbeli helyiségek számbavétele után kijelölik az alagsori óvóhelyet, és a legértékesebb állományt elkezdik újonnan vásárolt ládákba csomagolni, részletes leltárat készítve róla. Az igazgató intézkedik a múzeumi légoltalmi intézkedési terv összeállításáról. Saját írásaiból megjelenteti a múzeumi értesítő 1943/1. számát. A természetrajzi kiállítást bővíti és egy új Keszthely-szoba berendezését tervezi meg.

S hogy mi történt, történhetett ezután?

Ha létrejött a találkozó, az ifjú Sztankovszky mindezekkel a múzeumi feladatokkal – a nehézségekkel is – szembesült. Az igazgató volt a legalkalmasabb ember, aki irányt mutathatott neki. Előrevetítette a szakmai pályafutása lehetőségeit: 30 éves tanári múlt több szaktárgyban, bölcsészdoktori értekezésekkel megalapozott tudományos kutatások és ismeretterjesztés.

Darnay-Dornyay Béla gyűjtötte és dokumentálta mindazt, ami környezetében a múlt értékeként megmaradt, természettudományos, történeti, néprajzi vagy művészeti tárgykörökben. Múzeumok létrehozásában, szervezésében is példaként szolgált: több városban foglalkozott ezzel, és sokoldalúsága révén egyidejűleg több osztályt, gyűjteményt gyarapított, dolgozott fel.

Szentmihályi Imréről elmondhatjuk, hogy átvette tőle a zalai stafétabotot, hiszen budapesti gyakorlóéve után visszatért szülőföldjére, a zalaegerszegin kívül a nagykanizsai múzeum és később a Göcseji Falumúzeum alapításának volt részese, és néprajzosként lett elismert szakember.