In memoriam dr. Lovassy Sándor

Legyen hangos, zengő Hozzád a vallomás,
Mert egy nemzet szerzett Terólad tudomást,
Amint hirdetted a tudós bölcs szavával
Vigyázzunk állat- s növény ökológiával!
Eszmélünk tanításod bölcs igazára,
Most, hogy természet jut sorvadó halálra:
S lég melegszik a karbon jelenlétre,
S hervadás sújt le a zöldellő növényre,
S acid eső esik lágy tavaszi légben,
S elpusztít hímport a termékeny bibében!

Te tudtad s megmondtad látnoki tudással:
Természet engedelmes, de csak módjával!
Lesni kell titkait, nem szűk zsákba dugni,
És egyetlen tételt uniformizálni.
Kutattad fajok létét, őseredetét,
Ezernyi példával bizonyítva érvét
Igazságnak, hogy a fejlődés örökké tart.
De hozzásegíthet, mit kutató akar:
Színesebbé tenni a nagy Természetet,
S élvezni a szorgos emberi képzetet.

Hogy beláthass virág nászának titkába,
Építél virágházat házad udvarában.
Növények orvosaként dolgoztál ott este,
Ezer bimbók színes fakadását lesve.
Behatoltál gének titkában s örömed
Nem zavarta se szél, se hó leeste.
Hévíznek vizében lótuszt is plántáltál,
Kikísérleteve mint akklimatizál…
Mily nagy volt örömed, mikor meg-megnézted,
Tündérrózsaszőnyeg belepte hévvizet.

Mint agronómus léptél nagy magyar nyomába,
Georgikon-alapító honfi sorába…
Bár lassan követte konzervatív paraszt,
Megérted, faeke helyett vaseke szakaszt
Ősszel, tavasszal a magyar föld húsában:
Ez fáradozásod dús jutalmazása!
Bár letetted oltókést s tanító tollat,
De adtál népednek egy „agrárhatalmat”,
Modern tudománytól irányított sorsa
Megállja helyét világ arénájában,
S egyben üdvét lelje ősi, szép hazában.

Kertedben áll egy Pinus pinea alba,
Ott pihentél utad végén, árnyékban…
Tollat is forgattál e fa árnyékában,
Oktatva néped az ökológiában.
Hirdetted, állat s növény utal egymásra,
Mint puha kerti csiga kemény házára…
Hogy rekordterméseket ad a magyar föld,
Fák levele gyár mellett s az utcán is zöld,
Nagy fa kis virágnak tápanyagot ád,
-Követve a nagy természet titkos szavát, –
Osztályrészed van benne, Lovassy Sándor…
Természetjárásban s kísérletben bátor…
Mikor Kárpát-medencét béketerv széttépte,
Ökológia tudósát megsebezte…
Mert a kicsiben gondolkodást nem tudta,
„Gerincesek” művét régi térre írta.
Kutatta Kis-Balaton madárvilágát,
S tollával siratta Ecsed széles lápját…
Hisz egy ég fedte mindkettőt ezer évig,
S az ecsedi szárcsák lejártak a Zalahídvégig…
Gágogva…mit értett magyar ornitológus,
Ki jól ismerte a madár dialógust.

Vezess minket tovább, Te Lovassy Sándor!
Taníts tájszeretetre, mint Téged Abony!
Irányítsd a jelen agrár-ifjúságot,
Hogy építsen egy még szebb Magyarországot!
Mint tanító, tudós tolladdal és szóval
Ezt megtennéd értünk, -rajongva, -bizonnyal,
Ha most Te itt állnál a mi sorainkban,
Csak úgy, mint egykoron középiskolákban,
Míg emelt tudásod legmagasabb polcra,
Mi az agrártudományok: GEORGIKONJA!

Ismeretlen szerző