LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
0
2021. december 3. MűtárgyKiadványKönyvtár

Óriási méreteivel, tizenegy kilójával (!) nem tudta elkerülni figyelmünket ez a díszes album a Balatoni Múzeum könyvtárában. A Curtea de Argeș-i püspöki székesegyház monográfiája I. Károly király és Erzsébet királyné uralkodása alatt készült Berlinben. Impozáns kiadvány, nem spóroltak rajta, és ennek az oka is megvan.

Kétnyelvű kiadvány, német és francia nyelven mutatja be a André Lecomte du Nouy 19. század végi templom – és kolostorfelújításának eredményeit. Kitekintéssel a kor Romániájára, az épületegyüttes múltjára, a környék történelmére, néprajzára, a templomépítés történetére. A viszonylag részletes leírásba beletartoznak a rózsaablakok (több tábla is csak ezeket mutatja be), a kripta uralkodósírjainak kőlapjai, a középkori román fejedelmek leszármazási táblái.

Első látásra a Kolozsvári Egyetem könyvtárának a II. világháborúban nyugatra menekített példányának néztük, de a pecsét nagyon hamar eligazított: a díszkiadású kötet a zalavári apátsági könyvtárból való, és sejthetően Zalaapátiból, az ottani apátsági épületből került Keszthelyre.

1. A műtárgy technikai kivitelezése

Az díszkötés Lipcsében készült Gustav Fritzsche műhelyében, ez a kötéstábla belső oldalán szereplő aranyozott műhelybélyegzőn olvasható.

A kötet 55×45 cm-es eredeti félbőr keménykötésű, bőrgerincű, album formájú, díszített vászonborítással készült. 132 oldal + 52 oldal (mellékletek) terjedelmű. Benne 120 szöveges ábra és 32 szövegen kívüli, köztük 2 színes rajz. Díszítése a szecesszió jegyeit mutatja, megjelenik a növényi ornamentika. A négy sarkában lévő díszített körök a kötetben található rózsaablakok mintáira emlékeztetnek. A könyv kötése, előzékpapirosa, a kötés anyaga és díszítése az egész könyvvel harmonikus egészet alkot. A terméken a Lipcsében működő művészeti akadémia hatása is látszik.

Lipcsében 1764-ben nyílt a festészeti és építészeti akadémia, de a XIX. század elejére a város üzleti attitűdjét tükrözve itt is a gyakorlatias felfogás vált uralkodóvá. Így az iskola a klasszikus grafika, illetve a könyvtervezés fellegvára lett. Ezt később neve is tükrözi: manapság a Grafikai és Könyvművészeti Főiskola elnevezést viseli.

Megakad a szemünk a gyönyörű aranyszínű előzéken. Papírja már nyomtatott termék, de színének és mintázatának előképe az úgynevezett brokátpapír, amit ezen a vidéken gyakran használtak, ezért lipcsei előzéknek is hívják.

Nézzünk kicsit utána a műhelynek, ahol ilyen kötések készültek az 1900-as évek első évtizedében. Alapítója Gustav Fritzsche, aki 1856-ban Julius Hager könyvkötő mesternél tanul, majd Türingiában folytatja inaséveit. Onnan visszatérve 1864-ben alapítja meg saját műhelyét. 1875-ben részt vesz a drezdai kereskedelmi vásáron. Rá egy évre a műhely elnyeri a philadelphiai világkiállítás első díját (!) a „jó és gyors munka” kategóriában. 1879-ben látogatást tesz nála Albert király, ezután a szász királyi udvar könyvkötője címet kezdi el használni. A műhely szemlátomást gyorsan fejlődik. Szárnyalásának az 1943. év vet véget, a háború után már nem indul újra a munka.

Ilyen méretű könyvek előállításához ebben a korban gőzmeghajtású gépekre van szükség. A korabeli műhely felépítésének érdekessége, hogy a gépek meghajtását egyetlen gőzgép működtette. Ez külön helyiségben dolgozott, és egy hosszú, termeket átívelő tengelyen keresztül, gépszíjak segítségével hajtották meg a különféle könyvkötő gépeket.

2. Curtea de Argeș jelentősége

De miről is szól ez a kötet? Egy régi templom vagy több épület akkor sem feltétlenül érdemel ilyen díszes kiadványt, ha építészetileg különleges. Curtea de Argeș egy pár tízezres település a Kárpátok déli lábainál, a Fogarasi-havasok alatt, a Transzfogarasi-út túloldali kiindulópontja. A román történelem fontos szakrális és politikai helyszíne. Az Erdélyen kívüli Románia talán legfontosabb pontja az épített örökséget illetően. Bizánci és posztbizánci templomai olyan épületegyüttest adnak ki együtt, aminek vélhetően nem sok kell a világörökségi címhez (a várólistán már ott van). A fejedelmi templom 14. századi freskóival, a ma már csak rom Sân Nicoară-templom, a fejedelmi udvar maradványai, a püspöki székesegyház és a hozzá tartozó kolostor egy magyarországi szemmel kevéssé ismert, középkori román történelmet idéznek fel. A csavart tornyú püspöki székesegyház arányai számtalan, a huszadik (sőt huszonegyedik) században épült, modern ortodox templom mintájául szolgálnak.

Román történetírók szerint először Tugomir/Tochomerius/Tihamér havasalföldi fejedelem telepedett meg itt seregével és udvarával. Az ő fia I. Basarab néven már a magyar történelemnek is szereplője volt: a vazallusállam vezetőjeként többször is sikeresen lázadt fel Károly Róbert magyar királlyal szemben. Ő tette hivatalosan fejedelmi udvarává és egyúttal szakrális központtá Curtea de Argeșt, aminek itt-ott magyar nevét (Argyasudvarhely) is lehet olvasni, de ez valószínűleg már a modern korban született. Basarab katolikus volt, az ő fia, Miklós Sándor 1359-ben itt alapította az Esztergom alá tartozó magyar-oláhországi katolikus püspökséget, nem sokkal később viszont az ortodoxiának lesz itt központja. A 15. században Vlad Dracul a havasalföldi érsekséget alapítja meg Curtea de Argeșen, az legnagyobb építkezések viszont V. Basarab vagy Neagoe Basarab idején, a 16. század elején zajlanak. Róla azt jegyezték fel, hogy a töröknek és a magyaroknak is adót fizetett, vallásos és jámbor uralkodó volt, aki nem foglalkozott a politikával, viszont minden idejét és pénzét templomok és kolostorok építésére fordította. A ma látható püspöki székesegyház és kolostor (természetesen kisebb módosításokkal) nagyjából úgy néz aki, ahogy ő megálmodta.

Curtea de Argeș szakrális jelentősége legalább annyira köthető I. Károly román királyhoz (1866-1914), mint a középkori fejedelmekhez. Ahhoz ugyanis, hogy a hely ne csak a történelmi emlékezetben maradjon meg és a jelenkort illetően ne egy elfelejtett központ legyen, mindenképpen kellett némi modernkori rásegítés. Ami nélkül ma nem volna sokkal több, mint jelentéktelen mezőváros és vasúti végállomás, a mai korból nehezen megszólítható történelmi örökséggel.

A két román fejedelemséget perszonálunióval egyesítő Alexandru Ioan Cuza lemondatása után civilben, hamis okmányokkal Romániába érkezett Hohenzollern-herceg több tekintetben is különbözött a néptől, melynek trónját elfoglalta. Károly először is katolikus volt (pont mint a történészek komoly része által kun származásúnak tartott Basarab!), nyugat-európai főrangú neveltetést kapott, kulturális tekintetben nem sok köze volt Románia népéhez. Már néhány évvel megkoronázása után is fontolgatta a lemondást: nem tette túl népszerűvé országában, hogy a porosz-francia háborúban nem a francia oldalra állt. Az első világháború kitörésekor, már idős fejjel szintén a lemondáson gondolkodott, hiszen ő a központi hatalmak irányába mozdította volna az országot. A háború kitörése után két hónappal halt meg.

Az egyházi központ újabb fellendülése Károlyhoz kapcsolódik, aki egy francia építészt bízott meg a komplexum felújításával. A munkálatok az 1880-as években be is fejeződtek.

Ezen felújítás mellett (Curtea de Argeș szempontjából) még két momentum fontos I. Károly életéből. Az egyik, amiről a magyarországi hírlapok is beszámoltak: 1912-ben Sinaiából ide tette át székhelyét. Az oka az volt, hogy az általa fellendített és nagyon népszerűvé vált Sinaia zsúfoltsága nyomasztóvá kezdett válni az idős királynak. A cikkek legtöbbje a sinaiai játékbank (kaszinó) működését nevezi meg mint a költözés okát. A másik, ami még fontosabb: Károly nem Bukarestet, hanem Curtea de Argeșt jelölte meg végső nyughelyéül.

A történelmi döntés üzenete nem lehetett más: az import király, trónon való fészkelődés ide, kulturális különbségek oda: a román történelem része kívánt lenni. Egyúttal, és ez a zseniális benne: a korábbi történelmi pontot egy jelenkorihoz kapcsolja, többszázéves ívet adva neki. Neki mint modernkori és idegenből érkezett uralkodónak a középkori uralkodókkal való közös temetkezési helyszín ad egyfajta legitimációt, a régi havasalföldi fejedelmek pedig a továbbiakban nem egy rég elfelejtett helyen, rég lezárt kriptában nyugszanak, hanem ezzel a gesztussal máris egy élő hagyomány alapjaivá lettek. Károly még azt is meghagyta: a szertartást a római katolikus és az ortodox egyház püspökei közösen vezessék.

Ebből a szempontból némileg érthetővé válik, miért volt fontos (valószínűleg a díszkiadású album prémium kiállításán túl) számos vonalon is reprezentatív módon kommunikálni Curtea de Argeșről. Nem pusztán egy szimbolikus állami/királyi nagyberuházás volt Curtea de Argeș fölemelése, hanem a nemzetépítés román szemmel nézve egyik legfontosabb időszakának nagy gesztusa. Amely történetesen fentről érkezett – és ebben a történetben nem elhanyagolhatóak Károly személyes és dinasztikus megfontolásai se. Fel se merülhetett, hogy akár a kötet kiállításán spóroljanak. Ezért készült a világkiállítás-győztes műhelyben.

Vajon hogyan került a zalavári apátság könyvtárába ez a kiadvány? Tippünk szerint egyenesen ide küldték, ismerve Cirill és Metód zalavári kapcsolódását. De az is lehetséges, hogy felsőbb szintre érkezett a kötet (akár mint küldemény, akár mint személyes ajándék egy látogatás kapcsán), és onnan (Esztergomból, Veszprémből vagy mondjuk bencés vonalon Pannonhalmáról) küldték a zalaváriaknak – talán szintén pont Cirill és Metód okán. Egy dolog biztos: itt van Keszthelyen, és nagyon jó helyen van itt.

Lehmann Ágnes – Szálinger Balázs

Kedves Látogatóink!

Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy múzeumunk január 24-ig zárva tart. Szeretettel várjuk Önöket január 25-én 9.00 órától!