0
2020. október 10. kőtárHegyesdRómai korRégészet

A Balatoni Múzeum kőtár kiállításában található – többek között – az a két római sírsztélé-töredék is, amelyek közel 50 évvel ezelőtt október közepén kerültek elő az egykor a történelmi Zala megyéhez tartozó Hegyesden.

1970. októberében érkezett bejelentés a Balatoni múzeumhoz, miszerint Hegyesden, mélyszántás közben faragott köveket „vetett fel” az eke.

Napokkal később, október 16-án két faragott, egykor a sírt fedő követ a múzeumba szállítottak.

A kövek egyikén feliratot, a másik töredéken négy alak domborművű képét ábrázolták. A múzeum munkatársa, a leletmentést végző Horváth László – akkor segédmuzeológus – október 26-án szállt ki a helyszínre.

A lelőhely a községtől keletre, az ún. Péter-hegy keleti lejtőjén helyezkedett el.

A sírt, az egy napos leletmentés során, október 26-án kibontották. Fotók, illetve sírrajz is készült a kibontott temetkezésről.

Az április 24-én készült jelentés Horváth László által közölt leírása így hangzik:

„A kissé lekerekített sarkú, szabályos téglalap-alakú sírgödör mérete: 233x 105 cm. Mélysége 110 cm. A sírgödör tájolása megközelítőleg É-D…, fej északon. A sírgödör oldalát 6 db faragott kőlappal bélelték ki, amelyek közül 2-2 db a keleti, ill. a nyugati oldalon volt, míg az északi és déli oldalon 1-1 db kő helyezkedett el. … E keretet … a kifaragott kövekkel fedték le. … Az eke először a feliratos kőlapot mozdította ki eredeti helyéből.”

A kövek anyaga homokkő, a sírban álló egyes kövek között kötőanyagot nem találtak. A 8 db homokkő tábla – közöttük a két összetartozó sztélé töredék – egykor egy nagyobb méretű síremlék részei lehettek. A sígödör keleti oldalát alkotó kövek közül a déli kőlapnál figyelt meg a feltáró egy 10 cm széles, kb. 3 cm-re kiugró keretet.

A sírban egy kb. 175 cm magas, nyújtott helyzetű felnőtt férfi csontvázát találták. Jobb karját egykor a medencére derékszögben behajlították, bal alkarja a bal combon helyezkedett el.

Mellékletként egy hagymafejes, aranyozott bronzfibula töredéke került elő a jobb kulcscsontnál, továbbá egy bronz karika a jobb mellkasra helyezve, illetve a sírgödör délnyugati sarkában, a jobb lábfejnél egy kiöntős peremű, füles korsó.

A leletek a Balatoni Múzeum régészeti gyűjteményébe kerültek.

A leletek alapján megállapítható volt, hogy a 4. század közepi sír falazatához egy korábbi sírépítmény faragott köveit használták fel másodlagosan. Az egykori sírépítmény díszítetlen, faragott kövei a sírgödör falába kerültek beépítésre.

A két töredék pontos leírását adja a Bilkei Irén által szerkesztett és 1990-ben megjelent a múzeum római kori kőtárának katalógusa.

A sírsztélé egykori felső részét alkotó töredéken bemélyített, oszlopos keretezésű mezőben összesen négy félalakot találunk. A dombormű két felnőtt, egy fiatal leány és egy gyermek portréját ábrázolja.

A relief bal szélén ábrázolt fiatal leány alakja kissé félre, a család felé fordul. A kőfaragó mester ezzel a beállítással utalt az elhunyt személyére. Bal kézfejével alulról egy dobozt tart, amelyből jobb kezének egymás felé fordított hüvelyk- és mutatótóujjával egy kerek tárgyat (gyűrűt, fülbevalót, érmét) tart. Ő az elhunyt, Julia Dubitata.

Az alsó, feliratos töredéket is oszlopos keret szegélyezte egykor. Feliratának magyar olvasata:

 „Legyen neked könnyű a föld! Sietett az idő, így akarta a végzetem. Itt nyugszik Iulia Dubitata, aki 20 évet élt. A szülők tették meg azt, amit lányuknak kellett volna. Gaius Iulius Romulus és Valeria Matero csináltatták a (sír)emléket maguknak és gyermekeiknek.”

A felső rész mérete: 75x100x20 cm, az alsó darab mérete: 80x100x20 cm. A két kőlap törésfelülettel illeszkedik egymáshoz. A domborműves tábla felső, kissé párkány szerűen előrehajló részén található két csaplyuk, így valószínűleg felette még egy lezáró, timpanonos elem helyezkedett el.

Bár a két töredék összetartozása egyértelmű, a kőtárkiállítás építésekor a folyosó szakasz adottságait is figyelembe kellett venni ezért nem került összeépítésre a két töredék.

Amint azt Bilkei Irén és Horváth László megállapították, a sírkő a 2. század végén, 3. század elején készülhetett, helyi anyagból egy jómódú bennszülött család számára, egy nyugat pannóniai kőfaragó munkájaként. A sírkő datálását később Alföldy András pontosította, a 2. század második felére helyezve azt.

Analógiák alapján gyaníthatjuk, hogy ez a sírkő is festett lehetett.

Sajnos ezen a két töredéken nem maradt nyoma a színezésnek, de egykor intenzív, harsány színekben pompázhatott a hegyesdi sírkő is. Az egykori festés alapjául stukkóréteg szolgált.