LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2020. október 10. kőtárRómai korHegyesdRégészet

A Balatoni Múzeum kőtár kiállításában található – többek között – az a két római sírsztélé-töredék is, amelyek közel 50 évvel ezelőtt október közepén kerültek elő az egykor a történelmi Zala megyéhez tartozó Hegyesden.

1970. októberében érkezett bejelentés a Balatoni múzeumhoz, miszerint Hegyesden, mélyszántás közben faragott köveket „vetett fel” az eke.

Napokkal később, október 16-án két faragott, egykor a sírt fedő követ a múzeumba szállítottak.

A kövek egyikén feliratot, a másik töredéken négy alak domborművű képét ábrázolták. A múzeum munkatársa, a leletmentést végző Horváth László – akkor segédmuzeológus – október 26-án szállt ki a helyszínre.

A lelőhely a községtől keletre, az ún. Péter-hegy keleti lejtőjén helyezkedett el.

A sírt, az egy napos leletmentés során, október 26-án kibontották. Fotók, illetve sírrajz is készült a kibontott temetkezésről.

Az április 24-én készült jelentés Horváth László által közölt leírása így hangzik:

„A kissé lekerekített sarkú, szabályos téglalap-alakú sírgödör mérete: 233x 105 cm. Mélysége 110 cm. A sírgödör tájolása megközelítőleg É-D…, fej északon. A sírgödör oldalát 6 db faragott kőlappal bélelték ki, amelyek közül 2-2 db a keleti, ill. a nyugati oldalon volt, míg az északi és déli oldalon 1-1 db kő helyezkedett el. … E keretet … a kifaragott kövekkel fedték le. … Az eke először a feliratos kőlapot mozdította ki eredeti helyéből.”

A kövek anyaga homokkő, a sírban álló egyes kövek között kötőanyagot nem találtak. A 8 db homokkő tábla – közöttük a két összetartozó sztélé töredék – egykor egy nagyobb méretű síremlék részei lehettek. A sígödör keleti oldalát alkotó kövek közül a déli kőlapnál figyelt meg a feltáró egy 10 cm széles, kb. 3 cm-re kiugró keretet.

A sírban egy kb. 175 cm magas, nyújtott helyzetű felnőtt férfi csontvázát találták. Jobb karját egykor a medencére derékszögben behajlították, bal alkarja a bal combon helyezkedett el.

Mellékletként egy hagymafejes, aranyozott bronzfibula töredéke került elő a jobb kulcscsontnál, továbbá egy bronz karika a jobb mellkasra helyezve, illetve a sírgödör délnyugati sarkában, a jobb lábfejnél egy kiöntős peremű, füles korsó.

A leletek a Balatoni Múzeum régészeti gyűjteményébe kerültek.

A leletek alapján megállapítható volt, hogy a 4. század közepi sír falazatához egy korábbi sírépítmény faragott köveit használták fel másodlagosan. Az egykori sírépítmény díszítetlen, faragott kövei a sírgödör falába kerültek beépítésre.

A két töredék pontos leírását adja a Bilkei Irén által szerkesztett és 1990-ben megjelent a múzeum római kori kőtárának katalógusa.

A sírsztélé egykori felső részét alkotó töredéken bemélyített, oszlopos keretezésű mezőben összesen négy félalakot találunk. A dombormű két felnőtt, egy fiatal leány és egy gyermek portréját ábrázolja.

A relief bal szélén ábrázolt fiatal leány alakja kissé félre, a család felé fordul. A kőfaragó mester ezzel a beállítással utalt az elhunyt személyére. Bal kézfejével alulról egy dobozt tart, amelyből jobb kezének egymás felé fordított hüvelyk- és mutatótóujjával egy kerek tárgyat (gyűrűt, fülbevalót, érmét) tart. Ő az elhunyt, Julia Dubitata.

Az alsó, feliratos töredéket is oszlopos keret szegélyezte egykor. Feliratának magyar olvasata:

 „Legyen neked könnyű a föld! Sietett az idő, így akarta a végzetem. Itt nyugszik Iulia Dubitata, aki 20 évet élt. A szülők tették meg azt, amit lányuknak kellett volna. Gaius Iulius Romulus és Valeria Matero csináltatták a (sír)emléket maguknak és gyermekeiknek.”

A felső rész mérete: 75x100x20 cm, az alsó darab mérete: 80x100x20 cm. A két kőlap törésfelülettel illeszkedik egymáshoz. A domborműves tábla felső, kissé párkány szerűen előrehajló részén található két csaplyuk, így valószínűleg felette még egy lezáró, timpanonos elem helyezkedett el.

Bár a két töredék összetartozása egyértelmű, a kőtárkiállítás építésekor a folyosó szakasz adottságait is figyelembe kellett venni ezért nem került összeépítésre a két töredék.

Amint azt Bilkei Irén és Horváth László megállapították, a sírkő a 2. század végén, 3. század elején készülhetett, helyi anyagból egy jómódú bennszülött család számára, egy nyugat pannóniai kőfaragó munkájaként. A sírkő datálását később Alföldy András pontosította, a 2. század második felére helyezve azt.

Analógiák alapján gyaníthatjuk, hogy ez a sírkő is festett lehetett.

Sajnos ezen a két töredéken nem maradt nyoma a színezésnek, de egykor intenzív, harsány színekben pompázhatott a hegyesdi sírkő is. Az egykori festés alapjául stukkóréteg szolgált.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close