LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2018. november 23.

120 esztendeje, hogy egy apró hír tudatta a Keszthelyi Hírlap olvasóival, hogy a földrajztudós Cholnoky Jenő a „Balaton kutatása érdekében a Balaton mellé utazott, hogy megmérje a tóba szakadó patakok vízmennyiségét.

Cholnoky munkájával e héten lesz kész, azután visszautazik Budapestre.” 120 év után már mi is biztosan tudjuk mindazt, amit akkoriban jobbára még csak ő tudott, s nem nehéz megválaszolni utólag azt a kérdést sem, miért is volt szüksége egy Balaton-kutatónak éppen a tóba befolyó patakok vízének vizsgálatára.

Cholnoky Jenőt egészen kisgyermek kora óta foglalkoztatta tavunk világa, hiszen a geográfus professzor Veszprémben született, és a Séd-völgy dolomit-sziklái, a berényi vörös permi-kövek közül hamarosan a Balaton partjára ért. Pápai diák, majd fővárosi műegyetemista volt, aki fiatalon Kína hatalmas folyóit is tanulmányozta már, mielőtt a Zala torkolatánál, a Tapolca-, az Eger- és a Kétöles-patak, vagy a Szőlősi-séd befolyásainál megállt.

120 esztendeje nem állhattak rendelkezésére olyan modern és érzékeny technikai eszközök, mint a mai kutatóknak, ám nem tévedett, ha a tóról tudományos adatokat kellett szolgáltatnia. A Balaton édesvizű mocsári tó, úgy is definiálták, hogy a legnyugatibb keleti tó. Hozzá hasonló, de nagyobb tavak még nagyobb hegyekkel körbefogva a Távol-Keleten vannak, ahonnan Lóczy Lajos után Cholnoky Jenő gondolhatott vissza a Dunántúlra.

A Balatoni Múzeum kiállítótermei közül az első a Balaton geológiáját-geomorfológiáját mutatja be. A Balaton kialakulása – a mítoszok, eredetmondák nyelvén „születése” – mindössze 10 000 – 12 000 évre nyúlik vissza. Az időszámításunk előtti 8. évezredben öt egymástól addig független vízmedence ért egybe. Azóta egységes hidrológiai rendszer. Legkisebb kiterjedése 600, legnagyobb 1 200 négyzetkilométer volt. Összefüggő vízfelületén fény- és színtünemények játszanak nézői képzeletével. Cholnoky Jenő maga festette színesre azokat a fekete-fehér diapozitívokat,a miket szintén saját kezűleg fotografált. Gyönyörűek a balatoni festményei is!

Cholnoky megvizsgálta a tóba befolyó patakok vízhozamát. Fontos szerepet töltenek be a Balaton életében, akár az esők. Tán a késő bronzkorban lehetett volna a legmagasabb vízállást mérni, s ugyanúgy a XVI. században is, amikor a tanúhegyek szigetekként meredtek ki a hullámokból. A párolgás mértéke a mainál sokkalta alacsonyabb az ezerötszázas években. Ma a vízszint az akkorinál több mint hat méterrel alacsonyabb!

A tapolcaiak például csónakkal jártak ki Szent György-hegyi pincéikhez…

De volt sekélyebb a tó a jelenleginél is! A rómaiaknak itt-ott már csak bokáig értek a habok, ám szerencséjükre és szerencsénkre sohse száradt ki még a Balaton. Medrében az évszázadok alatt újabb és újabb rétegek rakódtak le. A partján népek haltak ki, vándoroltak el vagy olvadtak be, aztán ismét más népek jöttek e tájra. Valamennyi megszerette az itt termő gyümölcsöket, az itt kiforró borokat, az ezeken a dombokon legelésző nyájak terelését.

Meddig fog élni tehát a tó? E kérdés megválaszolása okán kutatta Cholnoky 1898-ban a tóba beömlő patakokat. Nem csupán azok vízmennyiségét, de az összetételüket is. S hogy a suvadó vulkanikus hegyek oldalából hoznak-e vajon hordalékot? Koptatja a felszín formáit eső is, szél is. Hoztak és hoznak bizony a befolyó patakok magukkal – egy-egy komoly nyári zivatar után néha – egész szőlőskerteket is. Ami sár nem érte el a Balatont, azt visszahordták teknőben, cserényeken a gondos vincellérek. A hegyoldalak mindkét parton folyamatosan alámosódtak. Cholnoky Jenő emígy válogatta be 1914-ben legfontosabb írásai közé azt, amelyiket erről az erózióról, egyben a tó jövőjéről írt.

„Fonyód hegyén már alig van nyoma egy-egy hentergő darabban a hajdan fedező tufának, Tihany egyik meredek oldala a múlt években zuhant alá a Balatonba. Amint Szigliget falai leomlottak, sok ezredév múltán majd leperegnek a vulkánok bazaltsziklái is és a védelem nélkül hagyott agyag-alapzatnak az elvonuló viharok és záporok megássák a sírját, de velük együtt a szép Balatonnak is, mert a sikér medencét talán már néhány ezredév múltán betölti a belehozott vízi és levegőbeli hordalék…”

Cholnoky Jenő Lóczy Lajos tanítványaként tapasztalatai és tudása alapján már igen pontosan megjövendölte a Balaton várható élettartamát. 1898-ban, 1914-ben, sőt a Balaton-könyvének esztendejében, 1937-ben is ugyanazt s ugyanúgy tudta:

„A Balatonba azonban állandóan hordták bele a patakok az északi felvidékről a hordalékot: kavicsot, homokot és iszapot. De amellett folyton hullott a tóba a por is. Érdekes, hogy nagyon sok dolomit-por hullott bele… Annyi bizonyos, hogy már valami 20 m vastag a tó lerakódása! Számításaim szerint ez a 20 m vastag lerakódás 300.000 év alatt halmozódott föl, tehát 100.000 év alatt mintegy hét méter. A hátralevő három métert a tó tehát mintegy 33.000 év alatt fogja egészen betemetni. Sőt ennyi időt sem adhatunk, mert a 300.000 év alatt a Zala majdnem egészen feltöltötte az Alsó-Zala és a Kis-Balaton medencéjét, tehát valójában sokkal több halmozódott föl a tóban, mint ahogy addig számítottuk. Ha mindent tekintetbe veszünk, azt mondhatjuk, hogy a tó 10.000 év múlva jelentéktelen mocsárvidék lesz…””

Földtörténeti léptékkel mérve akár hajszálpontosnak is vehetjük ezt a számítást. Cholnoky Jenő – tudományos megalapozottsággal –10 000 esztendőt adott a hullámzó Balatonnak… Lóczy Lajos még annyit sem. Lóczyról egy anekdotát is feljegyzett Cholnoky. Íme:

„Boldogult Lóczy Lajos egy alkalommal ezt fejtegette kedves társaságban. Ő még kevesebb időt, egy-két ezer esztendőt adott a tónak (megjegyzem, hogy ebben tévedt, legalább 10.000 esztendőt kell adnunk neki!). A társaságban egy kételkedő természetű úr nem hitte el Lóczynak ezt az állítását s vitatkozni kezdett vele. Lóczy végre kivágta, hogy hát: „Fogadjunk!” s a másik a vita hevében kezet adott neki, hogy hát fogadjunk! Csak amikor a társaságban kitört a hahota, akkor vette észre, hogy olyasmire fogadott, amit majd csak legfeljebb mint kísértetek dönthetnek el.”

Amikről még nem tudhattak, azok a tényezők rövidítették meg a Balaton évezredeit. A globális felmelegedés és sajnos, nem csupán a feltöltődés, de az emberi feltöltés is jóvátehetetlenül el-elhódított a tótól területeket. S ne feledjük, a Kis-Balatont is rossz elképzeléssel párosult emberi akarat tette tönkre mint a Balaton természetes víztisztító medencéjét, amely nem élt külön életet a nagy tótól.

A legeslegpontosabb mai előrejelzések szerint a Balaton szép tükre majd újra részmedencékre törik szét, aztán egy-két lápos tavacska marad hírmondónak belőle, végül 2 200-ra kiszárad. Krieger Sámuel 1776-ban terveket szőtt a Balaton lecsapolásáról, kiszárításáról. A rómaiak közül is a legvoluntaristább személyiségek gondoltak csak haszonnövényeket termelni a medrében, s meglehet, hogy nemsokára utódaink fogják bevetni energiafűvel. Azért, ha lehet, egészen ne így legyen.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close