LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
0
2021. július 22. iparművészetszabadkőművesség

A Balatoni Múzeum iparművészeti gyűjteményének egyik különleges darabja Spissich János (1745-1804) Zala megyei alispán, egyben szabadkőműves nagymester úti íróládája a XVIII. század végéről.

Spissich János alispán becsukott utazóládája

Becsukott láda

Leltári szám: 60.21.1-10.

Leírás:

A rejtett fiókos íróláda fényezett diófából készült, sárgaréz veretekkel, oldalt két füllel. A ládának dupla fedele van: a belső oldala kinyitható, egy rézpánt elfordításával. Maga a láda és a baloldali belső rekesz kulccsal nyílik. A jobboldali, osztott fiók kiemelhető. Ilyen módon iratok és tárgyak rejthetők el a láda belsejében.

Spissich János alispán kinyitott utazóládája

Kinyitott fedelű láda

A láda méretei: 42,5 cm, szélesség: 25,7 cm, magasság: 17,8 cm

Spissich János alispán kinyitott utazóládája

Minden rekeszével kinyitott láda, a hozzá tartozó tárgyakkal

A láda tartalma:

– Írótábla
– Kartonlap a sümegi Darnay Gyűjteményből a láda eredeti tárgyfelirata
– 2 db kulcs: a ládáé és a belső rekeszé. Anyaguk kovácsoltvas.
– Tintatartó: kocka alakú, zöldesszürke márvány edény, kocka alakú. Méretei: 4,2 x 5 cm.
– Tintatartó fedője: anyaga ón, hasáb alakú fogóval

Tintatartó és fedele

Tintatartó és fedele

– Porzó: kocka alakú, zöldesszürke márvány edény. Magassága: 3,7 cm.

Porzó

Porzó

– Gyertyatartó: sárgaréz, tagolt henger alakú szár, levehető bronz talp. Magassága: 10,7 cm.
– Pecsétnyomó: anyaga sárgaréz, bevésett címerrel. Magassága: 4,2 cm.

Címeres pecsétnyomó

Címeres pecsétnyomó

– Pecsétnyomó: anyaga vas, szabadkőműves jelvény vésett ábrájával. Magassága: 2,6 cm.

Szabadkőműves pecsétnyomó

Szabadkőműves pecsétnyomó

– Szabadkőműves pecsétnyomó tokja: anyaga bőrrel bevont fa, belül bársony. Magassága: 4,2 cm
– Útilámpa: összecsukható, kalapált sárgaréz lemezekből és üvegbetétekből. Magassága: 14 cm, a lemezek hosszúsága széthajtogatva: 28 cm.
– Útilámpa tokja: anyaga bádog, felül csukódik. Magassága: 14,5 cm.

Útilámpa és tokja

Útilámpa és tokja

– Tájoló doboza: XVII. századi tájoló volt benne. Korong alakú doboz, anyaga fa, szaru betéttel. Átmérője: 7,2 cm.

Gyűjtés: Sümeg, 1908.

A láda Spissich János unokája, Spissich László 1908-as halála után, annak hagyatékából került a sümegi Darnay Gyűjteménybe. Vezetője, Darnay Kálmán a gyűjtemény államosítása, 1909 után beleltározta a ládát és tartalmát az Iparművészeti tárgyak című szakleltári füzetbe.

1937-ben a sümegi múzeum több osztályát egyesítették a keszthelyi Balatoni Múzeummal. Az iparművészeti osztályt is érintette a változás. A láda ekkor került Keszthelyre.

Ki volt Spissich János?

A Zala megyei, sümegi születésű jezsuita rendi tanár az 1770-es évektől állt vármegyei szolgálatba. Jegyző, számvevő, majd 1790-től 1797-ig Zala megyei alispán és országgyűlési követ. Nagy műveltségű, sok nyelvet beszélő politikus volt, radikális nézetekkel. Csatlakozott a szabadkőműves mozgalomhoz.

Az Osztrák Császárság – és benne Magyarország – politikusai, tudósai, művészei közül sokan lettek tagjai ennek a szellemi mozgalomnak, amely a felvilágosodással rokon eszméket hangoztatott. A XVIII. század második felében a hatalom hol eltűrte, hol támogatta tevékenységüket. A tagok ezért álneveken szerepeltek az egymás közötti kapcsolattartásban, titokban találkoztak és dolgoztak, külön jelképrendszer használatával.

Közrendűek, nemesek egyaránt voltak köztük, akik egymással testvériséget fogadtak, és a „közjó” érdekében vitatták meg és fogalmazták meg tételeiket. Egy isteni fensőbbség – és a fennálló politikai rendszer – elismerése mellett az emberiség számára hasznos igazságok, példák és a természeti világ felfedezésének terjesztését tűzték ki célul, a felebaráti szeretet és a tolerancia jegyében. A tagok által alakított páholyok voltak azok a szervezetek, melyek városok, megyék értelmiségét fogták össze, és ezek konkrét, helyi problémákkal is foglalkoztak. Működött ez felsőbb szinten is: készültek reformjavaslatok a birodalom és a császár számára, amiket el is fogadtak.

Spissich János 1783-tól volt tagja „A jó tanácshoz”címzett páholynak, mely először Varasdon, majd Zalaegerszegen működött. Idővel főmesteri rangot nyert benne el. Tagja volt a páholynak több más vármegyei tisztségviselő, és Pálóczi Horváth Ádám író, ügyvéd. Kapcsolatban álltak a bécsi páholytag gróf Festetics Györggyel is.

Egyik fő célkitűzésük a vallásszabadság melletti kiállás volt. Az 1790-es országgyűlésen nagy viták folytak a témában. A tagok több kiadványt: röpiratot, regényt, értekezéseket írtak erről, és általában a mozgalom céljairól, népszerűsítő és elemző szándékkal, melyek meg is jelentek 1791-92-ben.

A szabadkőműves mozgalmon kívül Spissich a köztársasági eszme híve is volt. Kazinczy Ferenc barátságát, tiszteletét mondhatta magáénak.

A Martinovics-mozgalommal kapcsolatban gyanúsítottként hallgatták ki, de végül felmentették.

Utána azonban a szabadkőműves mozgalmat betiltotta I. Ferenc király. 1795 után már nem működött a zalaegerszegi páholy.

A volt páholytagok szerepet játszottak egy súlyos következményekkel járó politikai ügyben. Spissich János sorsát is ez döntötte el.

1796-ban I. Ferenc elrendelte a nemesi felkelést, a franciák észak-itáliai katonai sikerei miatt, amikor a nyugati megyék is veszélyben voltak.

1797 tavaszán a megyei közgyűlés is megkapta a parancsot, hogy állítsanak ki gyalogos és lovas csapatokat. Többen, köztük a főispán, Althan János Mihály, Spissich alispán és Festetics György gróf hiábavalónak ítélték a felkelést. A gróf úgy vélte, hogy a gyakorlatlan felkelők nem tudják megállítani a franciákat, és az ellenállás szükségtelen vérontáshoz vezetne. A megye által felállított bizottság feliratát is ő fogalmazta meg, és ezt küldték el Bécsbe. A felkelést elégtelennek ítélte a felirat, helyette a békekötést szorgalmazza. A kért 1000 gyalogos és lovas helyett 200-200 gyalogost és lovast ajánlott. Kérték az országgyűlés összehívását és az újoncok hazarendelését külföldről, segíteni a védelmet.

Az uralkodó sértőnek találta a feliratot, és kivizsgáltatta a megyegyűlést. Kiderült, hogy lázító kijelentések is elhangzottak.

1798 tavaszán a megyegyűlés megkapta az uralkodói vizsgálat eredményét tartalmazó leiratot. Spissichet leváltották alispáni tisztségéből és alkalmatlannak nyilvánították mindennemű hivatalviselésre. A főispán megrovást kapott. Festetics grófot megfosztották császári és királyi kamarási címétől, és kitiltották Bécsből.

A leiratban a zalaegerszegi szabadkőműves páholy (ami ekkor már nem működött) tagjait is vád érte: „A fennálló közhatalom ellen fondorkodtak”.

Festetics György gróf ekkor szakított a politikával és fordult saját uradalmai, gazdasági, kulturális tevékenységi területek felé. Megnyílt Keszthelyen a Georgikon mezőgazdasági iskola.

Spissich János is visszavonult birtokára és gazdálkodott.

Hagyatékát unokája, Spissich László őrizte meg.

——————————————————————————-

Ajánlott irodalom:

Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség

In: Vándor László szerk.: Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás millenniumának tiszteletére. Zalaegerszeg, 1996. 123-127.