0
2019. június 1. SzerelemKisörsLányszöktetésKöltészet

Hajók szelik a Balaton hullámait a két part között, de még hosszában is. Nem véletlen, hogy egyik utasának, a költő Kormos Istvánnak is szerelmes verssorok jutnak eszébe először: “Dörgicse, Akali, Vonyarc felől derengő asszonyarc.”

Ezt a derűs és megható képet Keszthely felől láthatja az utas, ha már eléggé elbűvölte tavunk és valaki imádott nő szépsége. Hány meg hány hol gyönyörű, hol szomorkásabb történet, akad köztük mulatságos, sőt krimibe illő love story is.

Ezekből válogatva indítjuk útjára “Balatoni Szerelmesek” című blog-sorozatunkat.

Krúdy Gyula igen nagy tisztelője volt a női nemnek, mindamellett, hogy rangban csak a legjelentősebb íróink mellett emlegethetjük. Móricz Zsigmond és Ady méltó kortársa. 1918 nyarán már híres író, s a második feleségét keresi, hiszen szépprózájában – Rezeda Kázmér álarca mögül – ezt vallomást adta közre:

Valakire szükségem van, aki mellettem legyen…

Néhány esztendővel ezelőtt még azt gondolta, hogy a Royal Szálloda igazgatója, Várady Gyula feleségének személyében találta meg szerelmét. Tévedett. Egy sokkalta intenzívebb érzés kerítette hatalmába, ami után meglátta az asszony első házasságából született lányát: Zsuzsit.

Váradyék az 1918-as esztendő nyarát Kisörsön töltik. Mondani sem kell, Krúdy is éppen odautazik, s míg Zsuzsi, Juliska és édesanyjuk, Rezsan [Regina] az egyik Esterházy kastélyt bérli, addig Krúdy Gyula a közelükben egy külön présházat vesz ki.

Monográfusa szerint szerez egy „egy nagy hordó bort, sokat dolgozik – ekkor írja Az útitárs-at is, szabad idejét Tihanyi Lajos festőművész társaságában tölti.

“Az útitárs”-at már Zs. – nek, azaz Zsuzsinak” ajánlja…

A környéken tavasztól őszig hangulatos társasági élet zajlott. Felsőbüki Nagy Pál és az Esterházy-család mellett a Purglyaknak is kúriájuk volt itt. A negyven esztendős író lírai leírást ad a kisörsi hegyről:

„A „kastély” alatt országút futott el – néha kedves, vidám emberekkel állott meg a kocsi a ház előtt. A kastély felett kis kápolnában kék ruhás szent őrizte a Badacsony-heggyel szomszédos szőlőket a jégveréstől, kapásokat a betegségtől, leányokat az oktalan megszerelmesedéstől.

Azután fenn a hegyek, amelyek évről évre leszűrték vérüket a ház alatt levő pincébe, amely a Balaton vízállása miatt nem volt mélyre építve.”

A tóra nézve vitorlásokat és hajókat láttak, a túlpart hegyei közül Fonyód és Boglár kettős halmai voltak a legközelebb. Az országút és a Balaton között a tapolcai vonat járt, nyárfák nőttek a sínek mentén.

Látkép Badacsonyörsről a Badacsony hegy felől (Balatoni Múzeum, Képeslap gyűjtemény)

Nem csoda, hogy a nyári éjek találkáitól, a virágillatoktól no meg a kisörsi boroktól bátorítva Krúdy elhatározta, Zsuzsika lesz a felesége. Úgy érezte, esztendeinek száma is erre figyelmezteti:

„Bizonyos korszakig, mondjuk, az aranyszőlő-illatú negyvenedik életévig, nem igen törődnek az írók egyéb mondanivalóval, mint a szerelmi hangokkal.”

Az apától megkéri Zsuzsi kezét, aki fölháborodva utasítja vissza az idősödő írót.

Annyira szerelmes lett a lányba Krúdy, hogy a régi regényektől vezérelve meg akarta szöktetni Zsuzsit. A történetet többen és többféleképpen elmesélték már (Tóbiás Árontól Fráter Zoltánig), de mindegyik megegyezik abban, hogy a kaland nem járt sikerrel. (A Magyar Hírlap olvasói például 2013-ban Kovács Emőke siófoki irodalomtörténész írásából értesülhettek az izgalmas eseményekről.)

Krúdy Gyula már a kis Zsuzsával való találkozás előtt négy esztendővel írt egy Szindbád-novellát, amelyben egy meghiúsult lányszöktetést mesél el. A szerelmesek abban az elbeszélésben vonaton szöknek. (Utazás éjjel. 1911.)

Krúdy Gyula lánya emígy emlékezett vissza Apám, Szindbád című könyvében:

„…követelte Zsuzsitól, hogy szökjön meg vele, elég már a titkos szerelemből. A lány azonban rettegve félt szigorú anyjától [tudjuk jól, Rezsan Krúdy régi (?) szerelme volt]. Mégis, mikor éjjel szobájának ablakán megjelent lovagja, s újból hívta – kiszökött.

A szerelmesek a kisörsi őrház felé siettek, hogy vonatra szálljanak. Már feltűnt a vonat, amikor feldúltan megérkezett Rezsan. A szökevényt hazahurcolta…”

Kovács Emőke kinyomozta, hogy a valóságban nem Rezsan, hanem férje, az idős Várady Gyula csípte el az örsi állomáson a szerelmespárt.

Ám mondhatjuk-e, hogy a szöktetési terv teljes kudarcot vallott? Nem. Hiszen Zsuzsi lett Krúdy Gyula második felesége, és az író haláláig hű társa, múzsája.

A Margitszigetre költöztek, a következő nyaruk így már nem a Balaton partján telt. Óbudán vettek lakást. Minden úgy lett, ahogyan a negyven esztendős író a fiatal szerelmének írta:

„Drága Menyasszonyom, imádott Zsuzsikám! Én vasból vagyok, engem nem lehet letörni, mert olyan erő van a lelkemben, amely mindenben megvéd, a te íránt érzett, olthatatlan, halálos szerelmem.

Te vagy az én utolsó szerelmem. Neked kell lefogni a szemem, hogy egykor nyugodtan meghalhassak. De most még élni akarok érted.”

(Címkép: Krúdy Gyula (Szindbád) a Siófoki mólón… – Csiszár Elek festménye)