Bárány Jenő (1864-1945) a dunántúli honorácior-réteg jellegzetes képviselője volt. E bizonyos értelmiségi, nagy műveltségű típus ezen a vidékünkön – éppen csodabogarassága, nyugtalan alkotókedve miatt – különc személyiségnek is számíthatott. (Rendesi) Bárány Jenőt ugyanis nagyon érdekelte, milyen kincsek lapulnak a földben, amelyek a régi korokból szólnak át hozzánk, sőt, a légbe is vágyott, s olyan lázzal tervezte repülő-alkalmatosságait, mint egy reneszánsz ember.
Leonardo Vincitől több mint félezer rajzvázlat maradt fenn a repülés tárgyköréből. Hajdanán Denis Bolori Troyes, szomorú, nyakát szegte, amikor egy toronyból szeretett volna felszállni. Őt majd szerencsésebbek, vagyis fölkészültebb elmék követik, akik csapkodószárnyas masináikkal emelkednek a magasba.
Kertész Károly készítette el a Zala és Somogy megyékben egyaránt otthonos Bárányok életrajzi lexikonát. Ebből megtudjuk, hogy Jenő a pápai református, majd a soproni evangélikus líceum elvégzése után Zalalövőn segédjegyzői, majd körjegyzői hivatalt töltött be. Egészségügyi okokból 1908-ban nyugdíjazzák. Az 1910-es és 1920-as években a mai Szlovénia területén lévő Battyándon, később Nádasdon jegyző.
2016-ban Simon Beáta, a Zala Megyei Levéltár munkatársa érdekes beszámolót készített a repülés őskorának zalai hőseiről, köztük Bárány Jenőről a Zalai Hírlap hasábjain:
„Bárány Jenő, Zalalövő fáradhatatlan jegyzője hétköznapi munkája mellett élénk fantáziával fundálta ki kormányozható sárkány-légvelocipédjét. A szerkezet leírását 1900-ban tette közzé a szabadalmi hivatal. A sárkány papírmasé keretére selyemszövet feszül, ugyanebből a kelméből készül a föl- és leszállást biztosító, meleg levegővel tölthető légtartály. A kormányzás szélcsendben szárnylapátokkal történik, melyeket az utastérül szolgáló kosár oldalán elhelyezett, pedálokkal meghajtható kerekek hoznak működésbe.“
A Kőszeg és Vidéke 1900. évfolyamának októberi számában is megjelent a hír, hogy egy zalalövői lakos „készüléket állított össze, a mellyel azt hiszi, sikerült megoldania a kormányozható léghajó problémáját”. Bárány ugyanis, miután szabadalmat kapott, levélben fordult e lap szerkesztőségéhez, hogy tegyék közzé: társat – üzleti partnert – keres találmánya értékesítéséhez. Részletesen le is írta, milyen elvek szerint állította össze készülékét:
„[…] az én tervezetem sem nem léghajó, sem nem repülő gép, hanem kizárólag a madarak repülési törvényein alapuló légbeli közlekedő eszköz. […] Több kipróbált közlekedő eszköznek oly módon való összetétele, hogy akkor, mikor az egyik a levegőben való tovább haladást akadályozza, félre lehet tenni és másikkal lehet helyettesíteni.“
Bárány Jenő a Balatoni Múzeummal is baráti és munka-kapcsolatot ápolt. Ez sem legenda. A keszthelyi Balaton Múzeum iktatókönyvének megsárgult lapjain sorakoznak a bejegyzések Bárányról mint bizonyítékai a jegyző úr és Csák Árpádék közjóra való közös törekvéseinek. Álljon itt egy csokor belőlük:
Bárány Jenő zalalövői körjegyző egy kőbaltát, 1 gyufatartót s 3 régipénzt küld, mint gyűjtését (1904. április 15.)
Bárány Jenő zalalövői körjegyző gyűjtéséből faragot bot, 1 kövület s 1 Claudius-pénz ajándékképp küldetik. (1904. április 18.)
Ugyanakkor: Bárány Jenő zalalövői körjegyző római sírok létezését jelenti s faragványok ügyében utasítást kér.
Bárány Jenő zalalövői körjegyző 10 darab XVII-XIX. Századbeli régi iratot ajándékoz a múzeumnak. (1905. március 13.)
Bárány Jenő 1 fibulát, 2 fibula-töredéket, 2 kiskarikát, 3 bronz s ezüst római pénzt, s 1 bronzhengert küld, s a munkások részére jutalmat kér. (1906. augusztus 3.)
A múzeum augusztus 16-án 2 Koronát küldött jutalmul. Bizonnyal bukkannak elő még adományok, keze érintését viselő tárgyak.
Életrajzának utolsó mondatai:
„Bárhol élt mindenütt felkarolta és pártolta a helytörténeti kutatásokat. Családi hagyomány szerint értékes néprajzi gyűjteményét a keszthelyi Balatoni Múzeumnak ajándékozta. Érdekes műszaki konstrukciókat hagyott az utókorra. Több találmányát (köztük a repülő velocipéd tervét) a Szabadalmi Hivatal archívuma őrzi. 80 évet élt. Zalalövőn temették.“
