A kerek évforduló most alkalmat adott arra, hogy elővegyük a múzeum eredeti alaprajzait, rendezési- és látványterveit. Ezek közül válogattuk október hónap műtárgy-együttesét.
1925 tavaszától a Zalai Közlöny szinte hónapról hónapra hírül adta: a keszthelyi Balatoni Múzeum és (Kultúrház, majd) Kultúrpalota építkezése hamarosan megkezdődik. Látszólag minden készen állt, azonban gazdasági nehézségek is mindig akadtak. Az év első felében a Balatoni Múzeum Egyesület még gyűjtést is szervezett a költségek fedezésére. Júniusban aztán sikerült árverésre bocsátani azt a két telket, amelyen a gyűjtemény raktározására addig használt épületek álltak – így ezeknek az építőanyagát is fel lehetett használni az építkezéshez.
Végül október 6-ra hirdették meg az alapkő ünnepélyes letételét. Jelentőségét mutatja, hogy meghívott volt a kultusz- és belügyminiszter, illetve az „összes tudományos egyesületek képviselői” is. Sajnos aznap rossz idő miatt maradt el az esemény, azonban valószínűleg hamarosan sor került rá, mert a következő hónap végén már bokrétaünnepet ültek – rossz idő miatt a Béke-vendéglőben.
Az építés további előzményeiről, körülményeiről a múzeumi blog részletesebb áttekintést ad itt és itt.
A tervlapok
Györgyi Dénes terveinek első változatai ekkor már legalább egy éve készen álltak, pontosításuk, véglegesítésük viszont még szinte az épület elkészültéig, 1928-ig zajlott. A kerek évforduló most alkalmat adott arra, hogy elővegyük a múzeum eredeti alaprajzait, rendezési- és látványterveit – ezek közül válogattuk október hónap műtárgy-együttesét.
Kubinszky Mihály Györgyi-monográfiája szerint a műépítész-tanár 1920 és 1928 között dolgozott a keszthelyi múzeum tervén. Kimondottan foglalkoztatták a kulturális megbízások: pályázott kiállítási pavilonokra, részt vett a Mezőgazdasági Múzeum belsőépítészeti munkáiban; a húszas években pályatervet készített a budapesti Néprajzi Múzeum számára, miközben párhuzamosan haladt a keszthelyi és a debreceni múzeum (1923–1929) tervezése is. E két épület alaprajzi rokonsága azt jelzi, hogy tervezőjüknek határozott elképzelése volt a múzeumi térszervezésről, amelyet aztán helyspecifikusan alkalmazott az ország két, egymástól távol eső pontján.
1924: Az ábrázolt épület tömegképzésében és alaprajzi elrendezésében már a ma ismert formát mutatja, ugyanakkor a funkciók elrendezése, a térszervezési megoldások a következő években többször módosultak.
1925: Kialakult a homlokzatok mai tagolása és ornamentikája.
1928: Történeti dokumentációs gyűjteményünkben őrzött legkésőbbi tervek utolsó aláírásai — ekkor az épület már állt, amit a főbejárat hármas kapuzatát keretező középrizalit oromzatára felírt évszám is jelez.
A belső terek kivitelezése azonban még több mint egy évtizedig elhúzódott, de 1935-ben már sikerült bemutatni a gyűjtemény egy részét, az első állandó kiállítás 1938-ban nyílt meg.
Györgyi Dénes: Balatoni Múzeum és Kultúrpalota Terve, Földszinti alaprajz 1:200, Budapest, 1924. (M 74.1.176.)
Földszinti alaprajz
Pirossal jelölt teherhordó falak rajzolják ki a ház szerkezeti rendjét. A helyiségekbe beírt funkciók megmutatják, hogy a tervezés korai fázisában az irodák, dolgozószobák és a könyvtár a keleti, míg a kiállítóterek a nyugati oldalon kaptak helyet. A következő évek módosításai során ez az elrendezés több ponton megváltozott: a fő funkciók ma éppen fordítva helyezkednek el.
Kiderül továbbá ezekből a feliratokból, hogy Györgyi Dénes tudatosan gondolkodott múzeumi terekről: tematikusan, korszakok szerint osztotta el az udvarokat, figyelembe véve a gyűjtemény jellegét; a nagyteremként jelölt mai aulánál megjegyezte, hogy az „időszaki kiállítások céljára” is alkalmas; az állandó kiállítás kronológikus felépítését támogatva pedig az „őskorú-antik” és középkori anyagok bemutatását a földszinti termekbe tervezte.
Megtalálod, milyen funkció szerepelt először a mai Halápy-emlékszoba helyén?
Keresd meg az épület mértani közepét! Segít, ha megszámolod az aula pilléreit.
Györgyi Dénes: Balatoni Múzeum és Kultúrpalota Terve, Hosszmetszet 1:200, Budapest, 1924. (M 72.1.57.)
Hosszmetszet
Egy épület terve több, egymást kiegészítő lapból áll, minden nézet más részletet és információt tartalmaz. Az 1924-es tervcsomag hosszmetszeti rajzán keresztül gondolatban a pincétől a padlásig bejárhatjuk a házat. Érdemes megfigyelni például a tetőszerkezet e korai képét, amely aztán végső változatában, nagyon korszerű módon, vasbetonból készült el; vagy az alagsorba vezető lépcső ekkor még a főlépcsőházra merőleges elhelyezkedését. Megfigyelhető még a metszeten a szerkezet szimmetriája, amely az eltérő funkciókat rejtő tömegeket egységes kompozícióvá rendezi.
Melyik eredeti helyiségben lehet ma a szabadulószoba?
Megtalálod a rajzon a mai Néprajzi Látványtár helyét?
Györgyi Dénes: Főlépcsőház és Díszterem látványrajzai (M 72.1.56. és R 75.37.53.)
Látványtervek
Művészi kivitelükkel önmagukért beszélnek. Azt mégis érdemes észrevenni, milyen gondosan foglalkozott a tervező a belsőépítészeti megoldásokkal, bútorzattal. A díszterem nézőtérként való berendezése például a „Kultúrpalota” színházi és tudományos funkciója miatt volt fontos.
Györgyi Dénes: Balatoni Múzeum és Kultúrpalota Terve, Főhomlokzat 1:50, Budapest, 1925. (reprodukció) (M 79.1.13.)
A tárló felett egy, a számunkra ismerős főhomlokzatot mutató reprodukció látható. Ez a már 1925-ből származó változat tömegformálásában és az alaprajzhoz való kapcsolatában követte az 1924-es terveket, azonban számos részletében (vizuális tagolás, ornamentika) letisztult egy év alatt.
Ekkor jelent meg hangsúlyosan a főhomlokzaton az a kagylómotívum, amely ma is a múzeum arculatának egyik központi eleme.
Fedezd fel ezeket a terven és kint az épületen!
Felhasznált irodalom
● Bacsis Beatrix: Új múzeumok tervezése a két háború között
● Jernyei Kiss János: Barokk művészet Európában
● Zalai Közlöny, 64. évfolyam 72. szám
● Zalai Közlöny, 64. évfolyam 130. szám
