2025 februárjában, a hónap műtárgya sorozatban első alkalommal, múzeumunk képzőművészeti gyűjteményéből választottuk ki a hónap műtárgyát. Boromisza Tibor (1880. március 8. – 1960. január 8.) halálának évfordulója alkalmából, egy téli tájképpel emlékezünk meg a művészről.
Gyenesi kilátás című festményén a Keszthelyi-öbölre nyíló panorámát tárja a néző szeme elé.
Az előtérben két tehén von egy zsákokkal megrakott kocsit, mögöttük egy kucsmás, hátizsákos alak botjára támaszkodva ereszkedik le a lejtőn. Velük együtt ereszkedik le tekintetünk is a völgybe: téli szántók és mezők, fehér hófoltok és pici piros háztetők váltakoznak. A domb aljában a gyenesdiási Szent Ilona-kápolna látszik, mögötte az öböl íve.
A festmény hátterében pedig Keszthely jellegzetes épületei sorakoznak a horizontvonalon. Elnagyoltan, de jól kivehetően jelennek meg a főtéri Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom, a Kármelita Bazilika és a Festetics-kastély tornyai.
Boromisza 1945 és 1953 között élt és alkotott Keszthelyen. Kedvelt témája volt a táj és a benne élők kapcsolatának megragadása. Általában egyszerű, munkájukat végző parasztembereket ábrázolt, akik a természettel (a tájjal), összhangban éltek, így a tájképbe is harmonikusan illeszkednek. Ezeket a karaktereket szívesen festette meg közelebbről is, a Hortobágyon például több pásztor-, a Balatonon pedig számos halászportrét készített.
A kép temperával készült, ami lehetővé teszi, hogy a vonalak és síkok gyorsan, lendületesen rétegződhessenek egymásra. Ez a vázlatszerű megközelítés, az impresszionisztikus fénykezelés és a szabad, már-már tusrajz-szerű ecsetkezelés mind jellemzőek a művész könnyed, nagybányai neós stílusára. Elődei szigorú naturalizmusától elrugaszkodva, a víz és az ég hideg kékjeit és szürkéit, a földek és házak meleg tónusaival egészítette ki. Színei teltek, mégis légiesen fedik egymást. A felhőkön átszűrődő fény és az időjárási jelenségek ábrázolása tovább erősítik a pillanatképszerű hatást.
Boromisza Tibor katonatiszti pályáját feladva 1903-ban kezdte festészeti tanulmányait, majd Rómában, Párizsban és Münchenben is képezte magát. A nagybányai művésztelep aktív tagja, majd az onnan kiváló neós-kör egyik vezéralakja volt. 1908-ban részt vett a balatoni festőtelep megalapításában. Az 1920-as évek első felében buddhista szerzetesként élt a Margitszigeten, 1927 és 1928 között hortobágyi pásztorok életét tanulmányozta és festette. Az első világháború után Szatmárnémetiben, a második világháború után Keszthelyen élt, végül Szentendrén telepedett le.
Ltsz. 1976.1.1. Boromisza Tibor: Gyenesi kilátás
(tempera-papír, 30,5 x 43 cm, az özvegy ajándéka)
Források:
Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet 1890-1919 1. Budapest, 1981.
Írta: Papp Virág Liliána, művészettörténész-muzeológus
Fotó: Kiss Viktor