Kincs vagy dinamit? Megmentett régészeti leletek a badacsonyi bazaltbányából

2025. július 2.

„Ez a ritkaszép lelet – amely élesen bevilágít nemcsak a Badacsony, de az egész Balatonvidék múltjába” – így emlékezett meg Dr. Darnay-Dornyay Béla, egykori múzeumigazgató arról a leletegyüttesről, melyet a Balatoni Múzeumban őrzünk, és a hónap műtárgya sorozat keretében mutatjuk be a nagyközönségnek.

Dr. Darnay-Dornyay Béla kézzel írt jegyzetében és annak gépelt változatában, valamint az Archaeologiai Értesítőben megjelent publikációjában hozzávetőlegesen tudta csak megjelölni a tárgyak megtalálási idejét (1954 előtt) és helyét (a hegy keleti oldalán a délkeleti Péntekárok és az északkeleti irányú drótkötélpálya között, amelyen át a part menti zúzóba szállították a bazaltot). 

A régészeti lelőhely egykori elhelyezkedése a Badacsony keleti felén (Darnay-Dornyay 1958)

Az előkerülés körülményeit azonban nehezen lehet rekonstruálni a rendelkezésre álló információk alapján. Nem derül ki egyértelműen, hogy milyen jellegű jelenségekből (temetkezés, depó), egyáltalán egy vagy több jelenségből származnak-e a leletek.

A tárgyak tehát kontextus nélkül jutottak el a Balatoni Múzeumba.

A régészeti leletek bemutatása előtt repüljünk vissza egy kicsit az időben, csak egy bő évszázadot!

A Badacsony látképe Sági János 1908-as felvételén (Balatoni Múzeum, Fotótár, Ltsz.: 934)

 A 19. század végi, 20. század eleji útépítésekhez, útburkolati munkálatokhoz (l. macskakő), ám főleg az 1909-ig kiépülő északi parti vasútvonalhoz temérdek bazaltra volt szükség a talpfák alá az ágyazathoz.

A badacsonytomaji bazaltzúzó (Balatoni Múzeum, Képeslaptár: Ltsz.: 94.3691.1.)

„A nagy Pán haldoklik! Beszéljünk magyarul: a hegy köhögése: robbantó töltények durrogása. Mert évek óta robbantják, darabolják, hordják a Badacsonyt (…) – ily hévvel tiltakozott Herczeg Ferenc író az 1929-ben megjelent Fekete szüret a Badacsonyon című tárcájában az itt zajló bazaltkitermelés ellen.

A badacsonytomaji zúzóba szállító csillék Sági János 1908-as felvételén (Balatoni Múzeum, Fotótár, Ltsz.: 5473)

1945 után, a második világháborút követő újjáépítés során új lendületet vett a Badacsony bazaltbányászata: ekkor már nemcsak a vulkánkúp alján, hanem a hegy felsőbb keleti részén is bányát nyitottak, sőt internáló tábor működött itt a Rákosi-korszakban, egészen 1954-ig! Ebben az időszakban láthattak napvilágot a szóban forgó régészeti leletek.

A badacsonyi bazaltbányászat – azon túl, hogy elpusztított legalább egy régészeti lelőhelyet –, sokaknak testi-lelki hegeket, a természeti környezetnek pedig tájsebet okozott.

 

Most pedig majdnem háromezer évet utazzunk vissza! A bazaltbánya egyik legkülönlegesebb kincse egy ún. Stillfried típusú, trébelt bronzcsésze, melynek válla három körbefutó pontsorral díszített, az alsó pontsor alatt a csésze hasán pedig nyolc kis kidomborított dudort kettős pontsorral koncentrikusan körülölelő díszítés látható.

Díszített bronzcsésze a badacsonyi bazaltbányából (fotó: Kiss Viktor)

A csésze füle már a földbekerülés előtt letört, jól láthatók az egykori javítás nyomai (fotó: Kiss Viktor)

A régészeti tárgyegyüttes további részei egy nagyobb és egy kisebb méretű, tekercselt bronzhuzalból készített pápaszemes (szemüveg alakú) fibula, két spirálisan feltekert bronzhuzal, egy hegedű alakú bronzcsüngő, egy díszített bronztű, tíz nyitott végű, ék alakú és ferde rovátkákkal díszített bronz karperec, egy ép és egy töredékes bronzkarika, valamint egy lónak a zápfoga (Dr. Darnay-Dornyay beszámolt még egy emberi koponyatető darabjáról is, mely további szakmai kérdéseket vet fel).

Bronztárgyak és egy ló zápfoga Badacsonytomaj-Bazaltbánya régészeti lelőhelyről (fotó: Kiss Viktor)

A bánya még egy, a területen unikálisnak számító darabja, vagy ahogy Dr. Darnay-Dornyay írja – Gallus Sándor szavaival élve – „vezérkövülete”, egy preszkíta zabla oldalpálca, mely egyértelműen egy új időszak (kora vaskor) előfutára.

Preszkíta zabla oldalpálca a Badacsonyról (fotó: Kiss Viktor)

Összegezve, a tárgyegyüttes darabjai a késő bronzkor – kora vaskor időszakára keltezhetők, a tárgyak egy része a Reinecke B2–C1 (késői urnamezős kultúra, korai Hallstatt-kultúra), kb. a Kr. e. 8. századra datálhatók. A badacsonyi hegy tehát e három világ határának emlékét is őrzi.

Korabeli fényképfelvétel a bazaltbányában előkerült leletekről (Darnay-Dornyay 1958)

További izgalmas badacsonyi (köbölkúti), háromezer éves kincsleletet tekinthetnek meg a látogatók a Műkincsek a bombazáporban c. időszaki kiállításunkban a Balatoni Múzeum dísztermében!

 

 Irodalom:

Darnay-Dornyay Béla: Kora vaskori leletek Badacsony bazaltbányájából. Balatoni Múzeum, Adattár 84.91.1.

Darnay-Dornyay Béla: Koravaskori leletek Badacsony bazaltbányájából. Archaeologiai Értesítő 85 (1958) 50–53.

Herczeg Ferenc: Fekete szüret a Badacsonyon. Budapesti Hírlap, 1929. október 13.

Kemenczei Tibor:  Zum Übergang von der Bronze- Zur Eisenzeit in NW-Transdanubien. Folia Archeologica 45 (1996) 91–131.

Kőszegi Frigyes: A Dunántúl története a későbronzkorban. Budapest, 1988.