„örvénnyé kavarog hun gót“

2025. március 3.

I. felvonás: A pre-hunkor

A Sármellék és Zalavár közti út keleti oldalán, a reptérrel szemben lévő terület a Kis-Balaton rekonstrukciós munkálatainak második üteme alatt anyagnyerőként funkcionált. A helyről hamar kiderült, hogy régészeti lelőhely. Ezért itt, Sármellék-Égenföldön 1985-ben leletmentést végzett M. Virág Zsuzsanna régész, aki rézkori, bronzkori és Árpád-kori telepjelenségeket tárt fel.

Egy évvel később azonban nem értesítették a Balatoni Múzeumot a földmunkák folytatásáról…

1986 júliusában két régész, Horváth László és Szőke Béla Miklós az út mellett egy kupac római téglára lett figyelmes. Megállapították, hogy a földmunkák során közel harminc téglasírt pusztítottak el a munkagépek, s már csak hat temetkezést tudtak megmenteni.

Ámde az egyik megsemmisített sír melletti halom földben megtalálták az abban eltemetett nő ékszereit és a ruháját rögzítő részeket.

Csakhogy ezek nem római, hanem barbár jellegű tárgyak voltak! Müller Róbert publikálta a leleteket, melyeket a 4. század utolsó harmadára, az 5. század elejére (D1 fázis) keltezett. Meglátása szerint az itt előkerült ékszereket, viseleti elemeket (4–6. kép) egy ún. foederatihoz tartozó nő viselte, akit a helyben élő késő római keresztény lakosság helyi szokások szerint téglasírba temetett el.

Mégis mit jelent ebben az időben az, hogy foederati? Kezdjük az elejéről!

Jönnek a hunok! Kr. u. 370-es években megjelentek a hunok a Volgánál. Pár éven belül alán segédcsapatokkal kiegészülve leigázták Hermanarik király osztrogótjait, majd leverték Athanarik vízigótjait is. 378-ban a mai Edirnénél (Drinápoly) a rómaiak megütköztek a gótokkal, a küzdelemben maga Valens császár (1. kép) is elesett. A történelembe hadrianopolisi csata néven vonult be ez a rómaiak számára vereséges ütközet.

A katasztrofális események következtében, a Gratianustól (2. kép) kikényszerített foedus értelmében, Alatheus és Saphrax vezetésével megjelentek az első hun-gót-alán foederati, azaz szövetséges csapatok Pannoniában.

395-ben a Római Birodalom Nyugat-és Keletrómai Birodalommá vált ketté, előbbi uralkodója Honorius, utóbbié pedig testvére, Arcadius (3. kép) lett. Még ugyanebben az évben, kihasználva a megosztottságot, a hunok hadjáratot indítottak mindkét birodalom ellen.  400-ban azonban nem várt szövetségesre lelt Arcadius keletrómai császár, mégpedig éppen a hunokkal kötött szövetséget pont a gótok ellen, és fényes győzelmet arattak Honoriusszal a gótok felett. S miként ünnepelte meg Arcadius a győzelmet? Álljon itt erre egy példa.

Arcadius 408-ban bekövetkezett halálával azonban a hunok megszakítják a szövetséget a keletrómaiakkal, és végigfosztogatták az Al-Duna vidékét. (A békére még pár évet várni kellett, 412-ben kötötték meg az első keletrómai háborút lezáró békét a hunokkal.) A történeti adatok szerint a foederati csoportok 408-ig bezárólag elhagyták Pannoniát, és nyugatra vonultak, ahogy a vandálok, alánok és szvébek is tették ezt ezekben az években.

A feljebb taglalt eseménylánc, ahogy láthattuk, egy olyan lavinát indított el, melyet népvándorláskor néven ismerhetünk a történelemkönyvekből. S mindez csak az első felvonás!

Az írott források szerint tehát alig egy emberöltőnyi időt tölthettek Pannoniában ezek a „barbárok” abban az intenzív időszakban, amikor többek között Gratianus és Arcadius is uralkodott. De mit mond minderről a régészet?

Müller Róbert értelemszerűen a hun-gót-alán foederatihoz kötötte a temetőt létesítő közösséget a leletek keltező értéke alapján. Volker Bierbrauer német régész azonban megcáfolta az Alatheus–Saphrax-féle társasággal történő azonosítást, a történeti és régészeti adatok együttes értelmezése véleménye szerint zsákutcába vezeti a kutatást. A szakmai vita hátteréről egy következő fejezetben esik majd szó, addig is…

Ha kíváncsi, milyen régészeti leleteket mentettek meg a régészek, milyen ékszerek és ruharögzítő fibulák ékesítették a hölgyet életében, márciusban a hónap műtárgya sorozat keretében élőben is megtekintheti azokat a keszthelyi Balatoni Múzeumban.

Folyt. köv.

Irodalom

Bierbrauer, Volker: Zur archäologischen Nachweisbarkeit der ,Alatheus-Safrax-Gruppe‘ in Pannonien. In: Konrad, Michaela–Witschel, Christian (Hrsg.): Römische Legionslager in den Rhein- und Donauprovinzen – Nuclei spätantik-frühmittelalterlichen Lebens? München, 2011, 113–140.

Miháczi-Pálfi Anett: A viselet és a viselet elemeinek változásai az 5. század folyamán a Kárpát-medence nyugati felében c. készülő doktori disszertáció kézirata.

Müller, Robert: Ein frühvölkerwanderungszeitlicher Grabfund aus Sármellék-Égenföld. Specimina Nova Universitatis Quinqueecclesiensis XII (1996) 259–263.

Szőke Béla Miklós: A határ fogalmának változásai a korai középkorban (Adatok a Kerka-vidék kora középkori településtörténetéhez). Zalai Múzeum 13 (2004) 177–192.

 

Lázár Balázs: Keszthelyi anzix

puha bőröndfenekű tó
mélyén nyolcezer év
gyűrődik zöld árnyék
záródik ránk nehéz
testleplek süppednek
az iszapos csendben
a homályban feldereng
ölelve az öböl kék széle
egy régi római erőd képe
s Festetics Főnixe kötne ki éppen
ágyúval jelzi meghozták a sót
örvénnyé kavarog hun gót
avar szláv honszerző magyar
ki azóta is keresi a szót
nádkunyhójából kilép a halász
varsájában bronzfegyvert talál
hosszú török és német portyák
ott itatásra terelik a csordát
itt a Kisfaludy gőzös emeli orrát
vad oroszok fekete Volgák
cserkészek aztán úttörők
szórják fejükre a homokot
s ahogy a víz gyorsan párolog
unokánk száraz lábbal éri el
két part között a holnapot

Megjelent: Eső Irodalmi Lap 2016/4. számában.

Hálás köszönet Papp Virág Liliána művészettörténész–muzeológus kolléganőmnek, hogy felhívta a figyelmemet a versre!

 

Tárgyleírások

1.
Valens (364–378) kisbronza
Anyag: Bronz
Típus: RIC 5b2?
Előlap: DN VALENS PF AVG
Hátlap: GLORIA ROMANORVM
Verdejegy: SISC [Siscia, ma Sziszek, Horvátország]
Átm.: 17 mm
Súly: ~2,5 g
Gyűjtő/Feltáró: Csiszár Károly
Megszerzés: ajándék, 1943.
Lelőhely: Keszthely, Múzeum kertje
Ltsz.: 55.89.1.

1. kép: Valens kisbronza (fotó: Kiss Viktor) 

2.
Gratianus (375–383) solidusa
Anyag: Arany
Típus: RIC 39d
Előlap: Gratianus büsztje, jobbra forduló portré, gyöngysoros diadémmal, körirat: D N GRATIA-NVS P F AVG [Dominus Noster Gratianus Pius Felix Augustus]
Hátlap: két császár egymással szemben ül, földgömböt tartanak, mögöttük és közöttük Victoria kitárt szárnyakkal, közöttük lent egy pálmaág, körirat: VICTOR-IA AVGG [Victoria Augustorum Duorum]
Verdejegy: -|-// TROBT [Trob: Augusta Treverorum / Treveri, ma Trier, Németország]
Átm.: 21 mm
Súly: ~4,5 g
Gyűjtő/Feltáró: Sági Károly
Megszerzés: ásatás, 1970.
Lelőhely: Keszthely–Fenékpuszta, horreum keleti oldala
Ltsz.: 70.19.1. / 71.103.32.
Hiv.: Sági Károly: Adatok a fenékpusztai erőd történetéhez.
A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei I (1989) 291.

2. kép: Gratianus aranya (fotó: Kiss Viktor)

3.
Arcadius (395–408) solidusa
Anyag: Arany Típus: RIC 35b
Előlap: Arcadius büsztje, jobbra forduló portré, gyöngysoros diadémmal, körirat: D N ARCADIVS P F AVG [Dominus Noster Arcadius Pius Felix Augustus]
Hátlap: jobbra forduló császár, foglyon áll, hatalmi jelvényt tart, a császárt babérkoszorúval megkoronázó Victoria alakjával, körirat: VICTOR-IA AVGGG [Victoria Augustorum Trium] Verdejegy: M-D [Mediolanum, Milánó, Olaszország] a középmezőben, COMOB [birodalmi pénzverde tiszta aranya]
Átm.: 21 mm
Súly: ~4,5 g
Gyűjtő/Feltáró: Barkóczi László, 1948.
Megszerzés: ajándék, 1943, dr. Lénárd Ernőtől
Lelőhely: Keszthely–Fenékpuszta
Ltsz.: 2025.2.1.1.
Hivatkozás: Klinger László raktárinfó

3. kép: Arcadius aranya (fotó: Kiss Viktor)

4.
Bronzfibulák Sármellék–Égenföld lelőhely női sírjából
Anyag: bronz (ezüstözés nyomával), vas
Leírás: keskeny ötszögletű lábú bronz fibulapár, a láb hátoldalán ezüstözés nyomával. A lábbal egybeöntött tűtartóban vastű nyoma látható. Magasra ívelődő, ovális átmetszetű kengyellel. A fej a vas rugótekercs korróziójától alig ismerhető fel. A vas fémsói egy vastag anyagot, és egy finom, vékonyszövésű textíliát konzerváltak.
Méret: h.: 8,5 cm; láb sz.: 1,2 cm; fej sz.: 4,4 cm.
Ltsz.: 2001.204.1–2.

4. kép: Fibulák Sármellék–Égenföld lelőhely női sírjából (fotó: Hámori Péter, Miháczi-Pálfi Anett)

5.
Gyöngyök Sármellék–Égenföld lelőhely női sírjából
Anyag: kő, üveg, borostyán
Leírás:
1. 1 db szürke, szabálytalan alakú kőgyöngy két átfúrt lyukkal
(m.: 1,2 – 2 cm)
2. 1 db sötétkék, fehér hullámvonallal folyatott mintájú, kónikus üveggyöngy (d.: 1,2 cm)
3. 1 db fekete, nyomott gömb alakú üveggyöngy (d.: 1,8 cm)
4. 1 db zöld, ötkaréjos üveggyöngy (d.: 1,4 cm)
5. 1 db világoszöld, bikónikus üveggyöngy (d.: 1 cm)
6. 1 db világossárga, bikónikus üveggyöngy (d.: 1,2 cm)
7–8. 2 db kék, poliéderes üveggyöngy (h.: 0,6 cm)
9–10. 2 db sötétkék, hengeres üveggyöngy (h.: 0,4 és 0,6 cm)
11–17. 7 db különböző méretű és formájú (szabálytalan,
korong, lapított gömb alakú) borostyángyöngy (d.: 1,2–2 cm)
Ltsz.: 2001.204.3.

5. kép: Gyöngyök Sármellék–Égenföld lelőhely női sírjából (fotó: Hámori Péter, Miháczi-Pálfi Anett)

6.
Lunulák (félhold alakú) és egyéb csüngők Sármellék–Égenföld lelőhely női sírjából
Anyag: Ezüst
Leírás:
2 db félhold alakú ezüstcsüngő, bordázott füllel
(1. h.: 2,9 cm, sz.: 2 cm, 2. h.: 2,1 cm, sz.: 1,4 cm)
1 db „kulcslyuk” formájú ezüstcsüngő, bordázott füllel (h.: 1,5 cm, sz.: 0,8 cm)
1 db „pajzs-vagy hegedű” formájú ezüstcsüngő, bordázott füllel (h.: 2 cm, sz.: 1,6 cm)
1 db egymásba csavart végű karika ezüstdrótból (d.: 1,9 cm)
Ltsz.: 2001.204.4–8.

6. kép: Csüngők Sármellék–Égenföld lelőhely női sírjából (fotó: Hámori Péter, Miháczi-Pálfi Anett)