Mindenszentek, halottak napja, halloween…

2019. október 30. NépszokásokMindenszentekTemetőHalottak napja

Az a hét, amibe a halottak napja beleesik, az a halottak hete. Mindenszentek, halottak napja, halloween. Kicsit nehéz ezen kiigazodni. Ráadásul „Mindszent hava” október, november 1. mindenszentek, november 2. pedig a halottak napja. Hogy is van ez? 

„Mindszent hava” október, de maga a jeles nap éppen átcsúszik novemberre a naptárban – az előkészületei így is még októberben zajlanak. Mindenszentek (nov.1.) eredetileg a megdicsőült egyház ünnepe.

Az elnevezés utal a szentek sokaságára, akiket fel sem lehet sorolni, annyian vannak. Mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg.

Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba. Ez nyilván a katolikus egyház tanaira vonatkozik.

Mindszent hava a Balatoni Múzeum könyvtárának 1591-es kalalendáriumából

IV. Gergely pápa helyezte november 1-re az ünnepet a 9. században. Előtte május 31-én ünnepelték, innen Mária május 31-i „Mindenszentek Királynéja” megnevezése.

A protestáns felekezetek többnyire helytelennek tartják a szentkultuszt, így náluk nincs értelme mindenszentek ünnepéről beszélni.

Ők többnyire október 31-én ünneplik a reformáció emléknapját, illetve van, ahol a rákövetkező vasárnap. (Mert 1517-ben Luther ezen a napon függesztette ki a tételeit a wittenbergi várkapura.)

A halottak napját, november 2-át, viszont több protestáns egyház is megtartja, hivatalosan (az evangélikusok is) a templomban, vagy templomon kívül csak (reformátusok).

November 2-án, a halottak napján, az összes megholtról emlékezünk.

Mivel a hagyományos elképzelés szerint a nap akkor kezdődik, amikor az előző lemegy, mindenszentek este kezdődik a halottak napja, így mindenszentek estéje már a halottak napja előestéjének (halottak estéje) számít.

Eredetileg a tisztítótűzben sínylődő lelkekért imádkoztunk (lölkök napja, lelkek emlékezetének a napja) a 11. századtól. Országszerte elterjedt szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és a gyertyák gyújtása.

A gyertya, mint a fény, a világosság forrása nagyon korán Krisztus-szimbólummá vált a keresztény egyházban. Használata a római kor óta általános világítás céljából, de szimbolikus, rituális kellék is.

Halottak napja – néhol az egész hét – dologtiltó nap, mert bizonyos munkákkal megzavarnánk a holtak nyugalmát.

Ezért nem szabad semmilyen földmunkát végezni. Mosni sem szabad, mert a halottunk ruhája vizes lenne a túlvilágon.

Zalában, Somogyban, de az ország más részein is halottak napjára virradó éjszaka hazalátogatnak a halottak, ezért számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra, vagy a rétest hagyják kint számukra éjszakára. (A család abban az évben elhunyt tagjainak szól ez, bár több adat utal arra, hogy régebbi halottakra is gondolnak.)

Zalában, Somogyban általánosan rétest sütnek. Régebben az asztalra, vagy az ablakba égő gyertya került, hogy fénye segítségével hazataláljon az elhunyt.

Keszthely környéki étek még ilyenkor a paradicsomos húsos káposzta, a kacsasült és a sült krumpli. Jelképes koporsó felállítása is előfordult egy-két zalai templomban, valamint az alamizsnaosztás szintén része volt az ünnepnek – nyilván mindezzel az elhunyt lelki üdvét igyekeztek elősegíteni.

Ahol nem volt templom, a haranglábaknál állt sorba a falu népe, hogy minden halottért elhúzzanak egy-egy verset.

Göcsej vidékén valóságos ünnepet ültek halottak napján, borral és vidámsággal emlékezve a család elhalt tagjaira.

A csendes, áhítatos temetőlátogatás inkább a 19. század végétől, polgári hatásra kezdett terjedni, először városi, majd falusi környezetben. Ma már ez az elvárás.

Gyertyagyújtás halottak napján a cserszegi temetőben, 1970-es évek – Vajkai Aurél fotója (Balatoni Múzeum, Fotótár)

A kelta és római hagyományokat őrző, nálunk az utóbbi egy-két évtizedben megjelent halloween október 31-én este kezdődik (itt is a november 1-re virradó éjszakáról van szó). Tehát nem egy időben történik a halottak napi gyertya- illetve mécsesgyújtással, vagy újabban a LED-fény bekapcsolásával.

Nálunk az ünnep eredete a sok etnográfiailag nem éppen hiteles halloweenes hollywoodi film, melyek hatására elterjedt, terjed most is: először az angolos osztályokban, angol órákon, aztán már lett suli-buli, halloween-party. És közben megjelentek a dekorációk is az áruházláncok polcain.

Persze, aggódva nézte az etnográfus, hogy nehogy kiszorítsa a mi halottak napi szokásainkat. De nem, senki nem keveri.

Elsején megy mindenki a temetőbe, visz virágot és mécsest a halottaknak. Közben nem öltözik senki szellemnek vagy boszorkánynak. (Azok sem, akik előző este úgy buliztak.) A szellemes, pókos, vámpíros dekorációk pedig nem lépnek semminek sem a helyébe – mert korábban a népi lakáskultúrában nem volt olyan, hogy őszi vagy halottak napi dekorálás. Sőt, tulajdonképpen semmilyen ünnepi dekorálás nem volt. (Tiszta ünnepi terítő és kész).

Tehát, tulajdonképpen megfér egymás mellett (egymás után) a külsőségeket előtérbe helyező bulizós halloween és a halottakról való csöndes megemlékezés az azt követő estén. (Amúgy kisfarsang idejében vagyunk.)

Töklámpást készítettek eleink is, simán szórakozásból, amikor még azt sem tudták, hogy létezik olyan, hogy halloween. (Az elnevezés köztudottan ír eredetű: All Hallow’s Eve, „Mindenszentek éjszakája.”)

A halottak napja/mindenszentek máig élő, változó hagyomány. Megvan az egyházak által preferált tartalom, megvannak a néprajzkutatók által összegyűjtött szokások. De sosincs leírva minden népszokás. A néprajzkutatók csak azokkal a korábbi adatokkal tudnak dolgozni, amik le vannak jegyezve. Lehet, nálatok máshogy volt/van. Az egyház pedig olyan értelmezéseket kínál, ami megfelel a saját elképzelésének.

Minden egyház. Az, hogy mennyire tartja valaki magára vonatkozónak a vallásos vagy babonás előírásokat, nagyon egyénfüggő.

A kevésbé vagy egyáltalán nem vallásos embereknek is vannak halottaik és ők is emlékeznek rájuk. Ahogy ősidők óta minden vallás, minden kultúra megemlékezett a halottairól. Félelemből, tiszteletből, szeretetből és/vagy megszokásból.

Irodalom:
Gönczi Ferenc: Göcsej, s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése – Kaposvár, 1914.
Magyar Katolikus Lexikon címszavai