Már a Balatoni Múzeum megalakulásakor (1898) elkezdődött a néprajzi gyűjtemény megalapozása, majd Sági Jánosnak köszönhetően 1902-ben létrejött a néprajzi osztály.
A Balatoni Múzeum, nevének megfelelően, eredetileg az egész Balaton környéket gyűjtötte. A település- és intézményrendszer változásával ez a terület szűkült, de még az 1979-es megyeváltásig a keszthelyin kívül a sümegi és tapolcai járás is hozzá tartozott.
Az épület tervezői a műtárgyak teljes bemutatására törekedtek. Igyekeztek mindent kiállítani, a raktározásra akkor még nem gondoltak. Így a folyamatosan bővülő néprajzi anyag kisebb része az átalakított alagsori lakásokba került, a tárgyak többsége pedig az eredetileg verandaként épült, utólag befalazott U-alakú raktárban kapott helyet.
A zsúfoltság folyamatos problémát jelentett. Az amúgy is elkeserítő raktárhelyzetet súlyosbította az 1986-os állandó kiállítás lebontása, amikor a kiállítótérben elhelyezett nagy mennyiségű kerámiát és mezőgazdasági eszközt vissza kellett sorolni.
A raktárhelyzet javítása és az egyre növekvő kutatói, látogatói igények kiszolgálására vágott bele 2017-ben a múzeum a Balatoni Kincsestár elnevezésű projektbe, mely során elsősorban a népművészettel kapcsolatos tárgyak kerültek elérhető közelségbe.
„A múzeumi és levéltári intézményrendszer tanulást segítő infrastrukturális fejlesztései” számú, „Balatoni Kincsestár” elnevezésű projekt segítségével a néprajzi gyűjtemény legszebb tárgyegyüttesei válnak elérhetővé az érdeklődők számára.
A 75 m2-es északi belső udvar kapott üvegtetőt és egy galériaszintet, úgy, hogy összeköttetésben van az emeleti díszteremmel. Az így keletkezett „emelet” inkább a műtárgyak tárolására, bemutatására alkalmas, míg a földszint a csoportos foglalkozások megtartására és a kutatói igények kiszolgálására.
A berendezéssel egyidejűleg fotózás, digitalizálási munkálatok is folytak, és külön honlap is készült a látványtárhoz.
Virtuális barangolás a Balatoni Kincsestárban: műtárgyak, virtuális kiállítások és sok minden más…
Kapcsolódó tartalmak
Kiállítások