A Magyar cigányok – Túlélők vallanak c. kiállítás megnyitója

Mindenkit szeretettel meghívunk a magyar származású híres holland fotográfus, JUTKA RONA alkotásaiból álló Magyar cigányok – Túlélők vallanak című kiállítás megnyitójára, 2026. augusztus 2-án, 17:00 órára a Balatoni Múzeum szervezésében a Pethő házban (Kossuth u. 22.) található kiállítótermébe.

Köszöntőt mond:
Dr. Décsey Sándor igazgató (Balatoni Múzeum)
Kendeh-Kirchknopf Gusztáv alpolgármester (Keszthely Város Önkormányzata)

A kiállítást megnyitja: Dr. Beck Zoltán romológus (PTE BTK)

Közreműködik:
Hetesi Sándor, zongora
László Bíborka ének (a 2026-os Helikoni Ünnepségek fődíjasa, a Könnyűzene és ének kategória győztese)

A magyar zsidó családba született fotográfus mindössze kétéves volt, amikor szülei Hollandiába emigráltak. Ott tanulta meg a mesterséget. A főiskolai tanulmányai befejezése után kezdett el komolyabban fényképezni, melyben nagy szerepet játszhatott édesapja, Róna Imre támogatása is, aki fényképészként tevékenykedett és fotóügynökséget vezetett, de újságíróként is kipróbálta magát Amszterdamban. Jutka Rona pályája kezdetén elsősorban színházi fényképész volt, azután előbb neves portréfotós, utóbb világjáró író és fotóriporter vált belőle. Életében 10 fotóalbuma jelent meg, képeiből világszerte rendeztek kiállítást.

2006-ban Magyarországon, a budapesti Holokauszt Dokumentációs Központ egy kiállításán járva fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy szeretne megemlékezni a magyar romák holokausztjáról is. Ennek eredményeképpen, 2010-ben Hollandiában jelent meg egy kötet Magyar cigányok – Túlélők vallanak címmel. Az album roma túlélőket mutat be, saját életterükben, sokszor családtagjaikkal együtt és interjúkat tartalmaz, amelyekben egyéni sorsok bontakoznak ki. A másoknál mára már szokatlan családi összetartás, szolidaritás, a korlátlan gyerekszeretet, a zavartalan életöröm is visszaköszön a fotókról. A cigány családok elfogadták Jutka érdeklődését és együttérzését, aminek köszönhetően elmesélték a mélyen eltemetett múltat. Jutka Rona könyve és a fényképeiből született válogatás nemcsak a holokauszt memoárja, hanem orvosság a gyűlölet ellen is.

A kiállításra került fotográfiák egyik utolsó lenyomatai annak a korszaknak, amelyben a professzionális fényképészet még többnyire analóg technikával rögzítette az élet momentumait.