190 évvel ezelőtt, 1835. december 11-én született Lipp (Vilmos) János, premontrei tanár és archeológus, aki Rómer Flóris, „a magyar régészet atyja” hatására indult el a hazai régészet útján. Keszthelyen és annak környékén több mint ötezer népvándorlás kori temetkezést tárt fel. Ezáltal olyan kutatási alapot teremtett már közel másfél évszázaddal ezelőtt, melyre régészek nemzedékei építkeztek. Jogosan nevezhetjük Lippet a „magyar népvándorlás kor atyjának.”
Pulszky Ferenc – szintén régész, egyébiránt politikus, sőt a „dualizmus kultúrpápája” – szavaival élve: „Lipp Vilmos az első volt, ki nagyobb sírmezőt rendszeresen ásatott fel, nem mint kincskereső, hanem mint tudományos kutató, úgy munkája is az első, mely ily kutatások s rendszeres ásatások eredményét teszi közzé.” Ásatási módszere és a publikálás módja ugyan már rég meghaladott, ezt azonban nem vethetjük utólag a szemére, hiszen a maga korában a legjobb tudás szerint dolgozott.
Arcképe habár nem került fel a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében álló, nagy magyar régésztriász – Rómer Flóris, Pulszky Ferenc és Hampel József – emlékművére, jelentőségét mégsem becsülhetjük alá. Dornyai Béla, a Balatoni Múzeum egykori igazgatója már 1941-ben javaslatot tett arra, hogy a keszthelyi múzeumalapító nagy hármas – Lovassy Sándor, Csák Árpád és Sági János – mellett Lipp Vilmos domborműve is jelenjen meg a Balatoni Múzeum kertjében, vagy legalább nevezzenek el róla egy utcát Keszthelyen. Utóbbira még egy fél évszázadot kellett várni, de még mindig van mit törlesztenünk…
Az előadás a Múzeumi Esték – programsorozat 2025. évi záró eseménye.



