Farsang, lakodalom, cukorperec

Farsang és a „kisfarsang” ősszel. Tulajdonképpen az egész adventi időszak jeles napjaihoz fűződő házasságjósló praktika azért volt, hogy megtudjuk, férjhez megy-e a lány a következő farsangban. Ha nem, akkor jött a vénlánycsúfolás.

És ha lakodalom, akkor cukorperec. Zalában, különösen a Kis-Balaton környékén, a lakodalmak fontos kelléke a cukorperec. (Ma is, nemcsak régen. Attól, hogy él, még hagyomány.) Elterjedéséhez a cukor megfelelő mennyiségű jelenléte szükséges, így nem lehet korábbi a 18. század végénél. Valószínűleg a 19. század elejétől terjedt el, mint lakodalmi finomság.

Nem mindenki tudta elkészíteni, így minden faluban nagy megbecsülés övezte a perecsütéshez értő asszonyokat, akik eredetileg kemencében sütötték a nem éppen fogyókúrás finomságot. Nemcsak íze, hanem a lakodalom szokásrendjében betöltött szerepe is megőrizte számunkra a cukorperecet. Ha elindult a násznép az esküvőre, a perecet koszorúslányok dobálták, vagy a vőfélyek borosüveggel együtt adták a „lesőknek” vagy más néven „tátogatóknak” – ők voltak a lakodalomba nem hivatalos bámészkodók, akik megtisztelték jelenlétükkel és kíváncsiságukkal az ifjú párt.

Mert akkoriban még az egész faluközösség részt vett egy-egy lakodalomban, így vagy úgy. Némely helyeken hosszú botra fűzték fel a perecet és arról osztogatták. Tálalása általában a borosüveg nyakán történt, vagy a menyegzői asztalon a süteményes tányér megkoronázásaként. Éjfélkor a násznagy földhöz vágta, és ahány darabra tört, annyi évig lettek boldogok a fiatalok. Ha nem tört jó apróra, gyorsan rálépett valaki. De ettől nem kellett félni, hiszen nagyon törékeny, morzsázó természetű élelmiszerről van szó.

Fellelhető több recept, mindenkinek megvan a tuti. Gyűjtöttem Sármelléken, de kaptam a zalaszentgróti Csiszár Tibornétól is. Csiszár Tiborné Zsuzsi pereceit szolgáltuk fel a farsangi kiállításunk megnyitóján is. (A diótorta is gyakori a lakodalmakban, de azt azért macerásabb szállítani.) Uraim, kell bele pálinka is! Nem is akármilyen: 50 fokos, jó minőségű anyag, különben elrontja az egészet. Fontos az összetevők pontossága, frissessége. A cukorperecben az is jó, hogy kis változtatásokkal ugyan, de mai körülmények között is tökéletesen elkészíthető. Pl. édesítővel légiesebb a tészta, zsír helyett lehet étolaj, 250 °C-os sütőben is jó, csak jó egyenletesen süssön az a sütő.

Csiszárné Zsuzsi receptje röviden: Kell hozzá tojás, édesítő – régen répacukrot használtak vagy a levét,– étolaj (régen olvasztott zsírt használtak), pálinka, sütőpor, szalakálé (szalalkáli), liszt. A cukorperecet hagyományosan kézzel dagasztjuk, majd formázzuk. A bevagdalt, félbehajtott és koszorú-formára alakított darabokat 250 °C–on előmelegített sütőben sütjük. Még langyosan leseperjük róla a lisztet, és egyenként tollkenőt vagy ecsetet használva, gőzön vert cukormázzal (cukor és tojásfehérje) bekenjük, majd szabad levegőn szárítjuk. Így, ha ügyesek vagyunk, kapunk egy jó sokáig elálló, kerek, fehér, habos száraz, de nem kemény süteményt.