LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioInstall
00
2018. Mai 18. MúzeumalapításCsák Árpád

A szülőföldhöz és annak kultúrájához való ragaszkodását e leglapidárisabb életrajzi adatok is kifejezik. Keszthelyen a premontrei gimnázium növendéke, Sopronban érettségizett, tanulmányait a fővárosban folytatta, mivel jogásznak készült. Zalaegerszegen, Keszthelyen, majd friss jogászdoktori diplomájával ügyvédgyakornokként fejezi be közigazgatási munkásságát Nagykanizsán, és megint Keszthelyen vállalt szolgálatot, de már kedvére valót. Igazi hivatását a régészeti, a múzeumi és hírlapírói vállalkozásaiban találta meg. Elmondható, esetében a szervező munkának is megvolt a maga „költészete”.

1892-ben a Balatoni Kultúr-Egyletben fogalmazódott meg először a szándék, hogy Balaton-vidéki múzeumot kell alapítani, fenntartani.

A jó gondolatot Csák Árpád nem hagyta feledésbe merülni:

„Még a külföld majdnem minden városkájának megvan a maga helyi múzeuma, addig a magyar tenger, Közép-Európa e legnagyobb tava és három vármegyére szolgáló partvidéke ilyennek hiányában szenvedett. E hiányt pótolni s e fontos kulturális ügyet megvalósítani volt kora ifjúságom óta egyik legfőbb vágyam, törekvésem. A sors forgandó kereke által Keszthelyre visszahozatván s itt állandóan letelepedvén, elérkezettnek láttam az időt eme régi ideám megvalósításásra…”

És valóban: 1898. augusztus 7-én a keszthelyi városházán a Balatoni Múzeum-Egyesület titkárává és az archeológiai osztály vezetőjévé nevezték ki Csák Árpádot, aki régészeti magángyűjteményét a múzeumban helyezi letétbe. A következő esztendőben három és fél hónapig a fenékpusztai romokat hozza felszínre. Gondos tanulmánya a Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyvében jelenik meg. Az ásatás vezetőjeként Bél Mátyástól Rómer Flórison át Fináli Gáborig, vagy éppen Lipp Vilmosig a forrásokat sorra veszi és elemzi.

Városi lapot szerkeszt Keszthelyen. S nem csak „jegyzi” a lapot felelős szerkesztőként a laptulajdonos (Mérei Ignácz) mellett, de ír bele, s ha kell, okos vezércikket is. A Keszthelyi Hírlap 1907. április 7-i számában arról számolt be például. Hogy 500 koronáért megvásárolta Nagyváthy János emléktárgyait (a tudós dédunokájától), s hogy önzetlenül a múzeumnak adományozta azokat, sőt egy új gyűjtemény-típust is köréjük képzelt már:
„Ez lesz majd a múzeum „történelmi arcképcsarnoka és ereklye-gyűjteménye” című osztályának alapja. Nagyváthyt Festetics György, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Bacsányi János, Deák Ferenc, Csány László stb. jeleseink fogják követni. A ki ily emléktárgyak birtokában van, az oltárra teszi, ha azokat a Balatoni Múzeum részére átengedi…”

Csány László a szabadságharc idejében keltezett hét, addig ismeretlen levelét közölte e hasábokon ugyanebben az évben még.

Csák Árpád 1907-től haláláig, életének e legértékesebb, közel harminc esztendős intervallumát a Balatoni Múzeumnak, a Balaton-környék kutatásnak szentelte. Egyik legfontosabb régész-munkájával, az újmajori kora-római temető 129 sírjának föltárásával is éveken át Keszthelyre vonzotta a szakma és az érdeklődők figyelmét. Amikor Sági János elköltözött a városból, a néprajzi gyűjteménynek is gondját viselte Csák Árpád.) Egyre nagyobb gondot jelentett a helyhiány, mind több kiállítandó műtárgy került ládákba. A gondokat súlyosbította a közben kitört háború, a pásztorélet rekvizitumait például nem volt kiktől begyűjteni, elvitték a pásztorembereket a frontra.

Míg a könyvtári állományt gyarapítani tudták, addig 800 háborús relikviát is összegyűjtött, hogy „hadimúzeumot” is létesíthessen a szomorú időszak áldozatainak emlékére. Csák Árpád legjelentősebb támasza a múzeumért vívott küzdelmekben – 1921-ben történt nyugdíjaztatása után is – az elnök, Lovassy Sándor maradt. Visszatekintő tanulmányában (Hetven éves a keszthelyi Balatoni Múzeum) Sági Károly a következőket írta:
„A vesztes háborút követő pénzromlás nullává olvasztotta a múzeumépületre kiutalt addigi államsegélyt, a gazdasági helyzet hosszú időre lehetetlenné tette az intenzívebb gyűjtőmunkát. Dr. Lovassy Sándort és dr. Csák Árpádot azonban nem olyan fából faragták, hogy visszarettenjenek a nehézségektől. A világháborút követő időszak az önálló múzeumépület kiharcolásának korszaka volt.”

1921. január elsejétől Csák Árpád titkári díjat kapott, hivatalosan is, a minisztertől. Ma úgy fogalmazhatunk: Csák Árpád tartott a látogatók számára idegenvezetést minden nyitvatartási napon. 1923-ban a Balatoni Múzeum már fennállásának negyedszázados évfordulóját ünnepelhette. (Július 29-én az Uránia Színházban volt az ünnepség.)

A Festetics-féle versenyistálló épületének bontását 1925. január 19-én kezdték meg. A benne lakó nehéz sorsú, feltehetően még első világháborús menekülteket a város juttatta új fedél alá. A Balatoni Múzeum jövendő épületének fundamentumán az első kapavágás 1925 szeptemberében történt. A versenyistálló bontási anyaga halomban várakoztak addig. A helyi sajtó szerint:
„Tavasztól őszig ott búslakodtak a Balatoni Múzeum és Kultúrpalota kövei a város végén. Senki se társalgott velük, legfeljebb az őr és dr. Csák Árpád, aki úgyszólván naponként körüljárta a téglahalmokat.”

Az utókor megtalálta 1977-ben a múzeum épületének felújítási munkálatai közben Csák Árpád úgynevezett időkapszuláját, az időre bízott palackpostáját, amelyet 1929. szeptember 4-én a lépcsődísz oltalma alá helyezett. Bilkei Irén számolt be 1987-ben a szenzációs leletről, a két üveghengerbe rejtett üzenetről, amely a múzeum-alapítás történetét írta le, melléje pedig korabeli pénzt és újságpéldányt tett. (Külön írást tervezünk szentelni e rendhagyó módon föladott és kézhez kapott levél bemutatásának.)

Csák Árpád szervezői, tudományos, esszéírói munkái a harmincas évekre teljesedtek ki, miközben pontosan, lelkiismeretesen vezette esztendőről-esztendőre titkári beszámolóit, jelentéseit a múzeumból a köz számára is. Csák Árpád látta maga körött a valóságot: „sivár és szinte vigasztalan állapotok vannak a közélet minden terén, ezek a szomorú állapotok észlelhetők a közművelődés, kultúra mezején is.” A nehéz pénzügyi körülmények dacára bővítik Lovassyval a könyvtárat (állománya a 7000 darab felé közelített a harmincas évek elejére), Badacsonyban Szent László dénárjaira lel, Egregynél pedig római falakat, mozaikokat, festményeket…

A Keszthelyi Hírlap 1932. június 26-i számában afféle korabeli rádiós jegyzet jelent meg Vitéz Somogyvári Gyula egy hétfői napon elhangzott irodalmi műsoráról. A közvetítésben elhangzottak a Keszthelyhez kötődő költők versei, Berzsenyié. Kisfaludy Sándoré és Dukai Takách Judité. Somogyvári e műsorában megemlékezett Festetics György grófról is. Idézem a továbbiakban a helyi Hírlap beszámolóját: „…az új Keszthelyből a Balatoni Múzeum állt a bennünket érdeklő rész középpontjában. Különös elismeréssel emlékezett meg Gyula diák Csák Árpád dr. múzeumi titkárról, érdemeiről és nagy tudásáról.”

Életművének írásos része megtalálható a Balatoni Múzeumban, négy kötetbe gyűjtötte munkáit Helikoni ibolyák (Lelkem naplója) címmel.

Csák Árpád 1935-ben nagybeteg volt már. Ekkorra sikerült a Balatoni Múzeum teljes anyagát az épületében elhelyezni. 1936 januárjára sikerült hivatalosan és megnyugtatóan elintézni a múzeum addig még függőben lévő telekkönyvi státuszát. Csák Árpád még megérte ezt a kedves intézményével kapcsolatos jó hírt.