LogoBalatoni MúzeumBábelhal Webstudio(Magyar) Telepít
00
2018. 18 мая. Csák ÁrpádMúzeumalapítás

A szülőföldhöz és annak kultúrájához való ragaszkodását e leglapidárisabb életrajzi adatok is kifejezik. Keszthelyen a premontrei gimnázium növendéke, Sopronban érettségizett, tanulmányait a fővárosban folytatta, mivel jogásznak készült. Zalaegerszegen, Keszthelyen, majd friss jogászdoktori diplomájával ügyvédgyakornokként fejezi be közigazgatási munkásságát Nagykanizsán, és megint Keszthelyen vállalt szolgálatot, de már kedvére valót. Igazi hivatását a régészeti, a múzeumi és hírlapírói vállalkozásaiban találta meg. Elmondható, esetében a szervező munkának is megvolt a maga „költészete”.

1892-ben a Balatoni Kultúr-Egyletben fogalmazódott meg először a szándék, hogy Balaton-vidéki múzeumot kell alapítani, fenntartani.

A jó gondolatot Csák Árpád nem hagyta feledésbe merülni:

„Még a külföld majdnem minden városkájának megvan a maga helyi múzeuma, addig a magyar tenger, Közép-Európa e legnagyobb tava és három vármegyére szolgáló partvidéke ilyennek hiányában szenvedett. E hiányt pótolni s e fontos kulturális ügyet megvalósítani volt kora ifjúságom óta egyik legfőbb vágyam, törekvésem. A sors forgandó kereke által Keszthelyre visszahozatván s itt állandóan letelepedvén, elérkezettnek láttam az időt eme régi ideám megvalósításásra…”

És valóban: 1898. augusztus 7-én a keszthelyi városházán a Balatoni Múzeum-Egyesület titkárává és az archeológiai osztály vezetőjévé nevezték ki Csák Árpádot, aki régészeti magángyűjteményét a múzeumban helyezi letétbe. A következő esztendőben három és fél hónapig a fenékpusztai romokat hozza felszínre. Gondos tanulmánya a Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyvében jelenik meg. Az ásatás vezetőjeként Bél Mátyástól Rómer Flórison át Fináli Gáborig, vagy éppen Lipp Vilmosig a forrásokat sorra veszi és elemzi.

Városi lapot szerkeszt Keszthelyen. S nem csak „jegyzi” a lapot felelős szerkesztőként a laptulajdonos (Mérei Ignácz) mellett, de ír bele, s ha kell, okos vezércikket is. A Keszthelyi Hírlap 1907. április 7-i számában arról számolt be például. Hogy 500 koronáért megvásárolta Nagyváthy János emléktárgyait (a tudós dédunokájától), s hogy önzetlenül a múzeumnak adományozta azokat, sőt egy új gyűjtemény-típust is köréjük képzelt már:
„Ez lesz majd a múzeum „történelmi arcképcsarnoka és ereklye-gyűjteménye” című osztályának alapja. Nagyváthyt Festetics György, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Bacsányi János, Deák Ferenc, Csány László stb. jeleseink fogják követni. A ki ily emléktárgyak birtokában van, az oltárra teszi, ha azokat a Balatoni Múzeum részére átengedi…”

Csány László a szabadságharc idejében keltezett hét, addig ismeretlen levelét közölte e hasábokon ugyanebben az évben még.

Csák Árpád 1907-től haláláig, életének e legértékesebb, közel harminc esztendős intervallumát a Balatoni Múzeumnak, a Balaton-környék kutatásnak szentelte. Egyik legfontosabb régész-munkájával, az újmajori kora-római temető 129 sírjának föltárásával is éveken át Keszthelyre vonzotta a szakma és az érdeklődők figyelmét. Amikor Sági János elköltözött a városból, a néprajzi gyűjteménynek is gondját viselte Csák Árpád.) Egyre nagyobb gondot jelentett a helyhiány, mind több kiállítandó műtárgy került ládákba. A gondokat súlyosbította a közben kitört háború, a pásztorélet rekvizitumait például nem volt kiktől begyűjteni, elvitték a pásztorembereket a frontra.

Míg a könyvtári állományt gyarapítani tudták, addig 800 háborús relikviát is összegyűjtött, hogy „hadimúzeumot” is létesíthessen a szomorú időszak áldozatainak emlékére. Csák Árpád legjelentősebb támasza a múzeumért vívott küzdelmekben – 1921-ben történt nyugdíjaztatása után is – az elnök, Lovassy Sándor maradt. Visszatekintő tanulmányában (Hetven éves a keszthelyi Balatoni Múzeum) Sági Károly a következőket írta:
„A vesztes háborút követő pénzromlás nullává olvasztotta a múzeumépületre kiutalt addigi államsegélyt, a gazdasági helyzet hosszú időre lehetetlenné tette az intenzívebb gyűjtőmunkát. Dr. Lovassy Sándort és dr. Csák Árpádot azonban nem olyan fából faragták, hogy visszarettenjenek a nehézségektől. A világháborút követő időszak az önálló múzeumépület kiharcolásának korszaka volt.”

1921. január elsejétől Csák Árpád titkári díjat kapott, hivatalosan is, a minisztertől. Ma úgy fogalmazhatunk: Csák Árpád tartott a látogatók számára idegenvezetést minden nyitvatartási napon. 1923-ban a Balatoni Múzeum már fennállásának negyedszázados évfordulóját ünnepelhette. (Július 29-én az Uránia Színházban volt az ünnepség.)

A Festetics-féle versenyistálló épületének bontását 1925. január 19-én kezdték meg. A benne lakó nehéz sorsú, feltehetően még első világháborús menekülteket a város juttatta új fedél alá. A Balatoni Múzeum jövendő épületének fundamentumán az első kapavágás 1925 szeptemberében történt. A versenyistálló bontási anyaga halomban várakoztak addig. A helyi sajtó szerint:
„Tavasztól őszig ott búslakodtak a Balatoni Múzeum és Kultúrpalota kövei a város végén. Senki se társalgott velük, legfeljebb az őr és dr. Csák Árpád, aki úgyszólván naponként körüljárta a téglahalmokat.”

Az utókor megtalálta 1977-ben a múzeum épületének felújítási munkálatai közben Csák Árpád úgynevezett időkapszuláját, az időre bízott palackpostáját, amelyet 1929. szeptember 4-én a lépcsődísz oltalma alá helyezett. Bilkei Irén számolt be 1987-ben a szenzációs leletről, a két üveghengerbe rejtett üzenetről, amely a múzeum-alapítás történetét írta le, melléje pedig korabeli pénzt és újságpéldányt tett. (Külön írást tervezünk szentelni e rendhagyó módon föladott és kézhez kapott levél bemutatásának.)

Csák Árpád szervezői, tudományos, esszéírói munkái a harmincas évekre teljesedtek ki, miközben pontosan, lelkiismeretesen vezette esztendőről-esztendőre titkári beszámolóit, jelentéseit a múzeumból a köz számára is. Csák Árpád látta maga körött a valóságot: „sivár és szinte vigasztalan állapotok vannak a közélet minden terén, ezek a szomorú állapotok észlelhetők a közművelődés, kultúra mezején is.” A nehéz pénzügyi körülmények dacára bővítik Lovassyval a könyvtárat (állománya a 7000 darab felé közelített a harmincas évek elejére), Badacsonyban Szent László dénárjaira lel, Egregynél pedig római falakat, mozaikokat, festményeket…

A Keszthelyi Hírlap 1932. június 26-i számában afféle korabeli rádiós jegyzet jelent meg Vitéz Somogyvári Gyula egy hétfői napon elhangzott irodalmi műsoráról. A közvetítésben elhangzottak a Keszthelyhez kötődő költők versei, Berzsenyié. Kisfaludy Sándoré és Dukai Takách Judité. Somogyvári e műsorában megemlékezett Festetics György grófról is. Idézem a továbbiakban a helyi Hírlap beszámolóját: „…az új Keszthelyből a Balatoni Múzeum állt a bennünket érdeklő rész középpontjában. Különös elismeréssel emlékezett meg Gyula diák Csák Árpád dr. múzeumi titkárról, érdemeiről és nagy tudásáról.”

Életművének írásos része megtalálható a Balatoni Múzeumban, négy kötetbe gyűjtötte munkáit Helikoni ibolyák (Lelkem naplója) címmel.

Csák Árpád 1935-ben nagybeteg volt már. Ekkorra sikerült a Balatoni Múzeum teljes anyagát az épületében elhelyezni. 1936 januárjára sikerült hivatalosan és megnyugtatóan elintézni a múzeum addig még függőben lévő telekkönyvi státuszát. Csák Árpád még megérte ezt a kedves intézményével kapcsolatos jó hírt.

(Magyar) A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. (Magyar) Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close