„Szent láncszemek, áldott állomások az örökkévalóság útján“

1000 Ft

13 vorrätig

Beschreibung

Könyvbemutató Áldozócsütörtökön

A jeles napon a tapolcai református templomban Kuti Géza hirdetett igét, s áldotta meg a jelenlévő több felekezet híveit. Az istentiszteletet követően Dr. Havasi Bálint köszöntötte az egybegyűlteket abból az alkalomból, hogy Kardos Laura könyvének bemutatójára kerül sor.
A művészettörténész asszony olyan munkájával lepte meg a tapolcaiakat, ami a saját értékükről szól, hiszen a Balatoni Múzeumi Füzetek 10. számában éppen a Szeghalmy Bálint építész tervezte templomuk szépségeit is dicséri.

Havasi Bálint kérdésére és kérésére Kardos Laura értelmezte a kiadvány idézet-címét: „Szent láncszemek, áldott állomások az örökkévalóság útján”. A metafora nem csupán a tapolcai reformátusok és evangélikusok szakrális építményét, de a keszthelyit, a sümegit vagy a Ság-hegy felé odébb található celldömölkit is magába foglalja. Szeghalmy Bálint, Nagyváradról indult, építész templomterveinek megvalósulásai után Németh Károly református lelkész, Szeghalmy kortársa, barátja s templomépítő terveinek támogatója alkotta ezt a költői képet, e névátvitelt a nyugat-balatoni templomok és a „szent láncszemek” között. ( Darnay Kálmánnak volt egy hasonló regénycíme, ő a Balaton-felvidéki és Bakony-menti várakat láttatta „Bujdosó gyöngysor” gyanánt.)

Szeghalmy Bálint, aki maga is mélyen megélte református hitét, Keszthelyen valósíthatta meg először e láncszemek közültemplomépítő álmát. Az 1930-as években – megtudtuk – a hévízi templomon kívül minden terve testet öltött vidékünkön. 1932-ben állt az a keszthelyi templom, amely magán viselte már mindazon jegyeket, amelyek egyszerre a magyar nemzeti templomépítő hagyományokra, de Szeghalmy mester önálló elképzeléseire-megoldásaira is rámutatott. Aki ugyan a téglalap-alaprajzot megbízhatónak, ismerősnek vette alapul, de nem követte sem a modernista beton-öntvények szögletességeit, sem a neo-román, a neo-gót, a neo-barokk, s a további neo…-k divatját, s még csak az úgynevezett eklektikus stíl sem vonzotta, hanem egy elevenebb örökséghez, a nemzeti, népi templomépítészethez fordult.

Kós Károly erdélyi templomai már ismertek voltak a Kárpát-medencében (a fővárosi állatkert míves bejárata, kupolái szintén!), s Szeghalmy Bálintra még minden valószínűség szerint mélyen hatott a vidéki kisvárosoknak főbb épületekből nem arculatot, de arcot teremtő Medgyaszay István törekvése is.
A magyar őstörténetből a sátor-tetőket asszociálta, a távol-keleti kultúrákból pedig az íves-megoldások képzetét keltette az előadás, s a jelenlévő érdeklődők már tényleg csak egy szót nem mondtak ki: hogy az organikus építészet eszményéig jutott el huszadik század harmincas éveiben Szeghalmy.

Az építész nem csupán a külső látványért érezte felelősnek a terveit, mondta az előadó művészettörténész, de mintegy belsőépítész, gondja volt a faragások, az Úr asztala, a szószék elhelyezésére és díszítő motivikájára is. Miközben nem csupán arra gondolt, hogyan lehet a szűkös anyagiak közepette felhúzni a falakat, de azután: miképpen lehetne a hívek számára télen a meleget gazdaságosabban biztosítani? (Nem a falakat emelte magasra, a tetőt szállította mélyebbre, csökkentette a fölmelegítendő lég köbméterét, ugyanakkor építészetileg a gótika áhítat-hatását is érvényesítette.) Tudta, az egyházfiknak szintén kell lakniuk valahol, így a fő- és mellék épületeknek a legoptimálisabb helyét jelölte ki, ne érje szél, illeszkedjen a domborzathoz, no meg a környezetében lakók házaihoz. Szeghalmy Bálint ügyelt arra, hogy az általa tervezett épület elsődlegesen mindig a funkcióját töltse be, ám jól ismerte ehhez a dunántúli szentenciát: a hasznosnak és a szépnek együtt kell járnia. (Miképpen egy távolibb építészeti bravúrján is láthatjuk: a miskolci deszkatemplomon.)
Havasi Bálint és Kardos Laura szavait taps fogadta, s a tapolcaiak szívesen vásároltak a kiadvány példányaiból. (A 62 oldalas kiadvány, Kardos Laura könyve a keszthelyi Balatoni Múzeumban kapható.)
(2018)

Zusätzliche Informationen