0

„Szent láncszemek, áldott állomások az örökkévalóság útján“

Nyugat-Balatonreformátus vallásSzeghalmy Bálinttemplomépítészet

Az 1930-as években  – a hévízi templomon kívül  – minden terve testet öltött vidékünkön Szeghalmy Bálintnak. 1932-ben állt az a keszthelyi templom, amely magán viselte már mindazon jegyeket, amelyek egyszerre a magyar nemzeti templomépítő hagyományokra, de Szeghalmy mester önálló elképzeléseire-megoldásaira is rámutatott.

 

1 000 Ft

Beschreibung

Könyvbemutató Áldozócsütörtökön

A jeles napon a tapolcai református templomban Kuti Géza hirdetett igét, s áldotta meg a jelenlévő több felekezet híveit. Az istentiszteletet követően Dr. Havasi Bálint köszöntötte az egybegyűlteket abból az alkalomból, hogy Kardos Laura könyvének bemutatójára kerül sor.
A művészettörténész asszony olyan munkájával lepte meg a tapolcaiakat, ami a saját értékükről szól, hiszen a Balatoni Múzeumi Füzetek 10. számában éppen a Szeghalmy Bálint építész tervezte templomuk szépségeit is dicséri.

Havasi Bálint kérdésére és kérésére Kardos Laura értelmezte a kiadvány idézet-címét: „Szent láncszemek, áldott állomások az örökkévalóság útján”. A metafora nem csupán a tapolcai reformátusok és evangélikusok szakrális építményét, de a keszthelyit, a sümegit vagy a Ság-hegy felé odébb található celldömölkit is magába foglalja. Szeghalmy Bálint, Nagyváradról indult, építész templomterveinek megvalósulásai után Németh Károly református lelkész, Szeghalmy kortársa, barátja s templomépítő terveinek támogatója alkotta ezt a költői képet, e névátvitelt a nyugat-balatoni templomok és a „szent láncszemek” között. ( Darnay Kálmánnak volt egy hasonló regénycíme, ő a Balaton-felvidéki és Bakony-menti várakat láttatta „Bujdosó gyöngysor” gyanánt.)

Szeghalmy Bálint, aki maga is mélyen megélte református hitét, Keszthelyen valósíthatta meg először e láncszemek közültemplomépítő álmát. Az 1930-as években – megtudtuk – a hévízi templomon kívül minden terve testet öltött vidékünkön. 1932-ben állt az a keszthelyi templom, amely magán viselte már mindazon jegyeket, amelyek egyszerre a magyar nemzeti templomépítő hagyományokra, de Szeghalmy mester önálló elképzeléseire-megoldásaira is rámutatott. Aki ugyan a téglalap-alaprajzot megbízhatónak, ismerősnek vette alapul, de nem követte sem a modernista beton-öntvények szögletességeit, sem a neo-román, a neo-gót, a neo-barokk, s a további neo…-k divatját, s még csak az úgynevezett eklektikus stíl sem vonzotta, hanem egy elevenebb örökséghez, a nemzeti, népi templomépítészethez fordult.

Kós Károly erdélyi templomai már ismertek voltak a Kárpát-medencében (a fővárosi állatkert míves bejárata, kupolái szintén!), s Szeghalmy Bálintra még minden valószínűség szerint mélyen hatott a vidéki kisvárosoknak főbb épületekből nem arculatot, de arcot teremtő Medgyaszay István törekvése is.
A magyar őstörténetből a sátor-tetőket asszociálta, a távol-keleti kultúrákból pedig az íves-megoldások képzetét keltette az előadás, s a jelenlévő érdeklődők már tényleg csak egy szót nem mondtak ki: hogy az organikus építészet eszményéig jutott el huszadik század harmincas éveiben Szeghalmy.

Az építész nem csupán a külső látványért érezte felelősnek a terveit, mondta az előadó művészettörténész, de mintegy belsőépítész, gondja volt a faragások, az Úr asztala, a szószék elhelyezésére és díszítő motivikájára is. Miközben nem csupán arra gondolt, hogyan lehet a szűkös anyagiak közepette felhúzni a falakat, de azután: miképpen lehetne a hívek számára télen a meleget gazdaságosabban biztosítani? (Nem a falakat emelte magasra, a tetőt szállította mélyebbre, csökkentette a fölmelegítendő lég köbméterét, ugyanakkor építészetileg a gótika áhítat-hatását is érvényesítette.) Tudta, az egyházfiknak szintén kell lakniuk valahol, így a fő- és mellék épületeknek a legoptimálisabb helyét jelölte ki, ne érje szél, illeszkedjen a domborzathoz, no meg a környezetében lakók házaihoz. Szeghalmy Bálint ügyelt arra, hogy az általa tervezett épület elsődlegesen mindig a funkcióját töltse be, ám jól ismerte ehhez a dunántúli szentenciát: a hasznosnak és a szépnek együtt kell járnia. (Miképpen egy távolibb építészeti bravúrján is láthatjuk: a miskolci deszkatemplomon.)
Havasi Bálint és Kardos Laura szavait taps fogadta, s a tapolcaiak szívesen vásároltak a kiadvány példányaiból. (A 62 oldalas kiadvány, Kardos Laura könyve a keszthelyi Balatoni Múzeumban kapható.)
(2018)

Zusätzliche Information

Gewicht 0.165 kg
Größe 24 × 0.5 × 16 cm
(Magyar) Sorozat

Balatoni Múzeumi Füzetek ISSN 2416-1217

(Magyar) Sorozatszám

10

(Magyar) ISBN

978 615 80204 4 2

(Magyar) Szerző

Kardos Laura

(Magyar) Kiadó

Balatoni Múzeum, Keszthely

(Magyar) Kiadás éve

2017

(Magyar) Megjelenés dátuma

2018

(Magyar) Kiadás

Első kiadás

(Magyar) Nyelv

magyar

(Magyar) Oldalszám

62

(Magyar) Kötés

kiadói kartonált papírkötés

(Magyar) Borító

A borító Bicsérdiné Bujtor Kata és Bankó Zsolt munkája