A folytonosság őrzője

Gyakornoki idejét követően Tolnában, Németországban, Görögországban kutatott, s képezte tovább magát. Már a harmincas években felelős pozíciókat töltött be, például a szekszárdi múzeumot is igazgatta. Közben munkáival Sárköz népművészetében mélyedt el. A múzeum halászati gyűjteményét bővítendő bejárta Tolna megyét, s közben az akkor még élő hagyományos népi építkezési formákat – például a talpas sövényházakat – is tanulmányozta.

A világháború befejezése után 1946 és 1948 között a pécsi múzeum munkatársa. Jászberényben és Szentesen is lesz majd múzeumi direktor. Tudományos munkái az Archaeologiai Értesítőben, a Néprajzi Értesítőben, az Etnographia-ban s az Acta Archeologica-ban láttak napvilágot.

Csalog József életrajzában nem csupán intermezzóként szerepelnek a keszthelyi évek. Fontos időszaknak számított itteni munkássága mind a Balatoni Múzeum történetében, mind személyes sorsa alakulásában.

Sági Károly Hetven éves a Balatoni Múzeum című, az intézmény múltjára visszatekintő írásában is olvasható, hogy Keszthelyen 1949 nyarán, bizony, fontos események történtek. Mindenekelőtt az új állandó tárlat megtervezését és elkészítését kell említenünk. A – régóta óhajtott – nagy kiállítás művészeti tervei Wagner Nándor szobrászművész nevéhez fűződnek, s a szakmai stábban ott találjuk Sági Károlyt, Vajkai Aurélt, Endrődy Sebőt, de éppen azt a Csalog Józsefet is, akit a július elsejei kiállításmegnyitót követően augusztus elsejétől a Balatoni Múzeum igazgatói posztjával bíznak meg. Kinevezését a júliusi tárlatot megnyitó Ortutay Gyula miniszter támogatta.

Múzeumtörténeti, egyben keszthelyi kordokumentum is, ha fellapozzuk a korabeli sajtóhíradást a kiállításmegnyitóról, hiszen a Csalog József vezette intézmény épületének hangulatáról is fogalmat alkothatunk. A korparancs akkoriban nem a kiállítási termek értékeiben, hanem az előtérben fogalmazódott meg – a munkásmozgalom tablóin. Csalog József ennek a tudásnak is a birtokában volt. Így működhetett a múzeum.

„A Párt, a város, az iskolák, közületek és nagyszámú közönség jelenlétében folyt le tegnap az újjászervezett, zászlódíszbe öltöztetett Balatoni Múzeum ünnepélyes megnyitása. Az autón érkező Ortutay Gyula kultuszminisztert Farkas Gyula városbíró fogadta és köszöntötte Keszthely város nevében. […] A keszthelyi dalárda énekelt, majd Ortutay Gyula mondott ünnepi beszédet. […] Az átadási ünnepély lepergése után […] Ortutay Gyula nagy érdeklődéssel szemlélte végig a múzeum anyagát, őszinte elismerését fejezve ki a látottak felett. A dolgozók, munkások legnagyobb érdeklődéssel az előcsarnokban elhelyezett munkásmozgalmi vándorkiállítást szemlélték meg.”

Az új állandó kiállítás 16 teremből állt: a természetrajzi gyűjtemény és a régészeti anyag 5-5 termet, a néprajzi és a képzőművészeti tár pedig 3-3 termet töltött meg.

A Keszthelyi Újság következő tudósítása 1949. augusztus 17-én már hivatalában-tisztségében találta Csalog Józsefet, aki jó érzéssel nyugtázhatta a nyilvánosságot kapott új statisztikai adatot: „A keszthelyi Balatoni Múzeum az ország összes múzeumai között a legnagyobb vendégforgalmat bonyolítja le.” (Júliusban 5590 látogató.)

Csalog Józsefnek és munkatársainak a szakmai elismerése sem maradt el:

„Megfordultak már a múzeumban az ország legkomolyabb muzeológusai. A kaposvári múzeum, Somogy megye alispánjának az utasítására, 3 tagú bizottságot küldött ki a keszthelyi múzeum tanulmányozására, hogy a szerzett tapasztalatokat a kaposvári múzeumban értékesíteni lehessen.”

Szeptemberben a következő szalagcímet olvashatták a keszthelyiek:

„Tízezernél többen tekintették meg eddig a Balatoni Múzeumot”

Megkezdődött a Magyar Népköztársaság első tanéve. A Rajk-perről hallgatták a keszthelyiek a rádióközvetítést. A Balatoni Múzeumnak a fővárosból a háború utáni első állami támogatást személyesen Keszthelyre hozó Faludy György üldöztetése ekkor veszi kezdetét.

Az igazgató, Csalog József ugyan nem sűrűn szerepelt a korabeli helyi sajtó hasábjain, de a múzeum – s tán ez a fontosabb – hallatott magáról. S tudjuk, hogy nehezebb történelmi időkben ez nem is kevés…

Még ugyancsak 1949-ben, Csalog a Balatoni Múzeum nevében fölhívást intézett az olvasókhoz, közülük is elsősorban a keszthelyi járás gazdáihoz s az ún. traktoristákhoz:

A cikkben azt olvassuk, hogy Fenékpusztán „nemrégen őskori urnát hozott felszínre a traktoreke s a föld tulajdonosa összetörte, hogy megnézze, mi van benne.” Hogy ez többet ne történhessen meg, a múzeumigazgató igyekezett felhívásában rávilágítani, miért olyan fontos a talált tárgyakat épségben átadni az intézménynek: „A tudomány fejlődésének szolgál az a gazda, vagy traktorista, aki lelkiismeretesen megvizsgálja a felszántott földet s a felszínre kerülő bármiféle agyag, csont, cseréptárgyakat elküldi a Múzeumba.”

Csalog József direktornak is köszönhető, hogy a keszthelyi Balatoni Múzeum – mint intézmény – léte és működése, munkatársainak szakmai munkája folyamatos maradt; a tudományos és népszerű ismereteket, helybéli értékeket bemutató tárlataira pedig a városba látogatók továbbra is számíthattak.