0

Ha számba vesszük azokat az eseményeket, melyek végül elvezettek a keszthelyi Balatoni Múzeum épületének elkészültéig, egy fordulatokban bővelkedő, izgalmas sztori áll össze.

A nagylelkű felajánlás

Az egész az 1920-as évek elején, egy több mint nagylelkű felajánlással kezdődik a Festetics hitbizomány részéről, s bőkezű állami és városi adományokkal folytatódik (államsegély, részesedés Keszthely forgalmi adójából). Aztán jönnek a nehézségek: romlik a pénz, s még egy megfelelő telket is találni kell. Utóbbi probléma egy újabb szerencsés fordulatnak köszönhetően oldódik meg, s ad ismét lendületet az ügynek: a herceg már annyira meg akar szabadulni az építőanyagnak felajánlott versenyistállótól, hogy egy telket is hozzácsap adományához, csak bontsák már el a menekültcsaládoktól hangos, s így parkja nyugalmát zavaró épületet. Ez 1925-ben meg is történt.

Az építkezés

Két éber szempár kíséri már a kezdetektől az építkezés menetét: az Egyesület két alappillére, dr. Lovassy Sándor elnök, és dr. Csák Árpád titkár minden szabálytalanságot észrevesz és szóvá is tesz az építési naplóban. Milyen arányban keverik a munkások a betont? Mekkora hézagok maradnak a falakba beszórt kövek között? A tetőgerendák fűrészeltek vagy faragottak? Semmi sem marad rejtve előttük.

Miután az építési vállalkozó csődbe ment, alvállalkozóknak adta ki a munkát, mely ettől kezdve még alacsonyabb színvonalon folytatódott. Előfordult, hogy vissza kellett bontatni a már elkészült, ám silány minőségű mészhabarcsba rakott pilléreket.

1927-ben került sor a műszaki átadásra. Az építtető, vagyis a Balatoni Múzeum Egyesület ekkor kezdett eladósodni. Az építkezés második felének becsült költségei nagyobbak voltak, mint a rendelkezésre álló állami fedezet.

Az épület elkészülte után

1928-ban ünnepelték az Egyesület 30 éves fennállását, ehhez az évfordulóhoz kötötték az épület elkészültét is. A múzeum oromzatán ma is olvasható: „Épült MCMXXVIII”, vagyis, hogy 1928-ban. Az államtól 1930 és 1931 folyamán nem érkezett támogatás, így az Egyesület tartozásának egy részét peresítették, s a nagykanizsai járásbíróság végrehajtást rendelt el. A behajtók lefoglaltak vitrint, mordályt, szipkát, zsebkést, de kitömött madarat és gipsz halakat is, bármit, ami értéket képezett, összesen 23.300 pengő erejéig.

A következő években lepadlóztatnak egy termet, beköltöztetik a könyvtárat, és 1934-re a kiállítási helyiségek is rendelkezésre álltak. Így 1935 augusztusától be lehetett mutatni a természettudományi gyűjtemény értékes darabjait. 1938-ban – tíz évvel az épület elkészülte után – még javában folytak a belső munkálatok: burkolás, villanyvilágítás kiépítése, kályhák építése, berendezés. Ebben az évben nyitották meg az emeleti négy teremben az első régészeti kiállítást.