LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00

Ha számba vesszük azokat az eseményeket, melyek végül elvezettek a keszthelyi Balatoni Múzeum épületének elkészültéig, egy fordulatokban bővelkedő, izgalmas sztori áll össze.

A nagylelkű felajánlás

Az egész az 1920-as évek elején, egy több mint nagylelkű felajánlással kezdődik a Festetics hitbizomány részéről, s bőkezű állami és városi adományokkal folytatódik (államsegély, részesedés Keszthely forgalmi adójából). Aztán jönnek a nehézségek: romlik a pénz, s még egy megfelelő telket is találni kell.

Utóbbi probléma egy újabb szerencsés fordulatnak köszönhetően oldódik meg, s ad ismét lendületet az ügynek: a herceg már annyira meg akar szabadulni az építőanyagnak felajánlott versenyistállótól, hogy egy telket is hozzácsap adományához, csak bontsák már el a menekültcsaládoktól hangos, s így parkja nyugalmát zavaró épületet.

Ez 1925-ben meg is történt.

Az építkezés

Két éber szempár kíséri már a kezdetektől az építkezés menetét: az Egyesület két alappillére, dr. Lovassy Sándor elnök, és dr. Csák Árpád titkár minden szabálytalanságot észrevesz és szóvá is tesz az építési naplóban.

Milyen arányban keverik a munkások a betont? Mekkora hézagok maradnak a falakba beszórt kövek között? A tetőgerendák fűrészeltek vagy faragottak?

Semmi sem marad rejtve előttük.

Miután az építési vállalkozó csődbe ment, alvállalkozóknak adta ki a munkát, mely ettől kezdve még alacsonyabb színvonalon folytatódott. Előfordult, hogy vissza kellett bontatni a már elkészült, ám silány minőségű mészhabarcsba rakott pilléreket.

1927-ben került sor a műszaki átadásra. Az építtető, vagyis a Balatoni Múzeum Egyesület ekkor kezdett eladósodni. Az építkezés második felének becsült költségei nagyobbak voltak, mint a rendelkezésre álló állami fedezet.

Az épület elkészülte után

1928-ban ünnepelték az Egyesület 30 éves fennállását, ehhez az évfordulóhoz kötötték az épület elkészültét is. A múzeum oromzatán ma is olvasható: „Épült MCMXXVIII”, vagyis, hogy 1928-ban.

Az államtól 1930 és 1931 folyamán nem érkezett támogatás, így az Egyesület tartozásának egy részét peresítették, s a nagykanizsai járásbíróság végrehajtást rendelt el.

A behajtók lefoglaltak vitrint, mordályt, szipkát, zsebkést, de kitömött madarat és gipsz halakat is, bármit, ami értéket képezett, összesen 23.300 pengő erejéig.

A következő években lepadlóztatnak egy termet, beköltöztetik a könyvtárat, és 1934-re a kiállítási helyiségek is rendelkezésre álltak. Így 1935 augusztusától be lehetett mutatni a természettudományi gyűjtemény értékes darabjait.

1938-ban – tíz évvel az épület elkészülte után – még javában folytak a belső munkálatok: burkolás, villanyvilágítás kiépítése, kályhák építése, berendezés. Ebben az évben nyitották meg az emeleti négy teremben az első régészeti kiállítást.

Szobrok a múzeum kertjében

A múzeum előtti kertben három mellszobor található. Az intézmény egyik alapítóját, dr. Lovassy Sándort és két, Keszthelyhez kötődő festőművészt: Egry Józsefet és Károly Gyulát örökítik meg.

Dr. Lovassy Sándor (1855-1946)

Mezőgazdász képesítést és természetrajz-vegytan-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1889-ben került a keszthelyi Gazdasági Akadémiára.

Állat-növénytani és ásványtani tárgyakat oktatott, és megszervezte, rendezte az akadémia szakgyűjteményeit. Állattani kutatásait Keszthely és a Balaton környékén folytatta, helyi és országos viszonylatban sokat publikált.

A Balatoni Múzeum Egyesület első elnöke, 1941-ig igazgatója. A Hévízi-tavon meghonosította a trópusi tündérrózsákat.

Mellszobra Szabolcs Péter szobrászművész alkotása, 1994-ben avatták.

Egry József (1883-1951)

Zalaújlaki napszámos családba született. Tanfolyamokon sajátította el a festészet alapjait, Budapesten Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványa volt.

Külföldi útjai után 1918-ban telepedett le Keszthelyen, majd itt és badacsonyi házában felváltva dolgozott. A „Balaton festője” jelzőt az 1920-as évektől készített modern, expresszív tájképeivel érdemelte ki. A tavat, a környező hegyeket és a fényeket egyéni stílusban, a formákat feloldva ábrázolta.

Önálló kiállításokat nemcsak itthon, hanem Németországban és Ausztriában is rendezett, majd részt vett a Velencei Biennálén. 1948-ban Kossuth-díjat kapott.

Mellszobra Borsos Miklós szobrászművész alkotása, eredetileg a Helikon-parkban állt 1983-tól. A múzeum előkertjébe 1995-ben lett áthelyezve.

Károly Gyula (1910-1989)

Keszthelyen született Károly Gusztáv hétgyermekes keszthelyi temetkezési vállalkozó hatodik gyermekeként. 1939-ben végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd 1944-től élete végéig Keszthelyen élt.

Festészete az ún. római iskola vallásos alapokra épülő, klasszicizáló és historizáló, tiszta formai és kompozíciós megoldásokra törekvő stílusához kapcsolódik.

Dunántúli templomok hosszú során dolgozott: kezdetben restaurált, majd freskókat és oltárképeket festett. A templomi munkákon kívül portréi, táj- és zsánerképei jelentősek.

Mellszobra Farkas Ferenc szobrászművész alkotása 1995-ből.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close