Gyakorlatilag „mindent is” csinálok – Interjú Samu Zoltán Tamással

2020. február 28. InterjúMúzeumtörténetMúzeumi csapat

Belső-Somogyból kalandozott el vidékünkre Samu Zoltán Tamás kollégánk. Sokfelé megfordult már, de a természetben, s az azzal harmóniában élő emberek társaságában érzi igazán jól magát.

Névjegy

Tanulmányok:

• Mathiász János Mezőgazdasági Szakközépiskola, Gépésztechnikus
• MBE Nagy Lajos Király Magánegyetem
• Pannon Egyetem, Georgikon Kar Természetvédelmi mérnök (folyamatban)

A tanulmányaid alapján jól gondolom, hogy sokféle terület, több tudományág iránt is érdeklődsz?

Alapvégzettségem műszaki. Ezzel függ össze, hogy magaménak vallom az „azt dobjuk ki, amit nem lehet megjavítani” filozófiát. Sokszor jóljön. Később a régészettel és történettudományokkal is foglalkoztam, tanulhattam néprajzot és társadalomtudományokat.

A Georgikon Kar természetvédelmi mérnök képzése kötött szorosabban Keszthelyhez.

Legkedvesebb időtöltésem a tájban, illetve a tájból élő emberek társaságában lenni, dolgozni, tanulni, tapasztalni. Szerencsésnek mondhatom magam: Közép-Európa szinte mindegyik országába eljuthattam, s megismerhettem az ottani gazdálkodási formákat.

Szeretem továbbra is a technikát, a történelmet, művészeteket. A téma gyakorlatilag mindegy, csak legyen határozottan érték.

Mesélj a korábbi munkahelyeidről!

A valaha még klasszikus honvédségi egy év letöltése után vendéglátásban, magánvállalkozóként kezdtem el dolgozni.

Később közalkalmazotti életet választva akkori lakóhelyem, Pusztakovácsi Önkormányzatához szegődtem. Első időszakban turizmus területen, majd később kulturális vonalon láttam el feladatokat.

Taníthattam társadalom- és természettudományos tárgyakat a helyi általános iskolás gyermekeknek.

Egy belső-somogyi kistelepülés iskolájában tudást átadni, nem kis kihívás.

Kiváló kollégákkal dolgozhattam együtt.

Mikor jártál először a Múzeumban? Emlékszel, mik voltak az első benyomásaid?

Talán valamikor az általános iskolás éveimben jártam először Keszthelyen és a Balatoni Múzeumban. Jóval később egy Múzeumok Éjszakája rendezvényen ide is besétáltunk. Tógában rohangáltak a szervezők … Meggyőzött.

Mióta dolgozol a Balatoni Múzeumban?

Hat éve. Archivátorként kezdtem el itt dolgozni, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum számára digitalizáltuk a múzeum gyűjteményének darabjait. Érkezésemkor egy fiatalos, lendületes csapatot találtam. Egy ilyen épületben ahány sarok annyi titok.

Milyen feladataid vannak, és közülük mi az, amivel a legszívesebben foglalkozol?

Gyakorlatilag mindent „is” csináltam az elmúlt hat évben.

A kiállításépítések alkalmával a kreativitás, a régészeti ásatások során állóképesség, a dokumentáció készítés esetében pedig türelem terén lehet bizonyítani.

A munkád ide köt, de Somogyból származol. A klasszikus „északi vagy déli part?” kérdésben melyik oldalon állsz?

Jelenleg három illetve esetekként négy megyében élek, azonban mindig Belső-Somogy marad a szülőföldem. A balatoni klasszikus kép számomra egy létezik; a déli partról tanú-hegyek aranyhíddal. A déli part borai finomak, markáns ízekért azonban mindig északra kellett hajóznunk.

A Balaton nyugati medencéje, minden téren szerintem az egyik legizgalmasabb területe hazánknak.

Története, néprajza és természetföldrajza is megmozgat. Kis távolságon belül megtalálom a vizes élőhelyek és a nyílt sziklagyep közötti élőhelyek minden növény és állattársulását.

Sok érdekességet rejteget, hogy ezeket a tájakat hogyan használták az emberek a halászattól kezdően a gyümölcsészeten keresztül a pásztorkodásig. Jó ezekbe belekóstolni, esetleg kipróbálni.