LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2019. május 4. PhoenixFestetics GyörgyBalatoni hajózás

Szórakoztak a vízi útjaikon, élvezték, hogy mind a hegyek, mind a tó csak játszi makettek ahhoz képest, ami otthon várja őket: A Soracte és a tenger.

Bödönhajók szelték a hullámokat, és pár dereglye talán. Meglehet, ilyen alkalmatosságon kelt át Zsigmond király is a déli partról az északira, s vissza Somogyvárra. (Szent László monostoráig ért ott a tó.)

Verancsics Faustus is álmodott ide kotróhajót megannyi masina-terve között. Kompok jártak a századokban a két part között, és fel-felbukkantak harcos törökök is sajkákkal.

Meglepő, de sokáig nem volt jellemző az a fajta vízi közlekedés a Balatonon, amelyet ma látunk. Sem az utas-szállítás, sem a kereskedelem rendelkezésére nem álltak komoly hajók.

Télen, ha már a meghízott jég elbírta a lovas kocsikat vagy az ökrös szekereket is, akkor népesültek be a sima utak, ahol nyáron még csónak szelte a vizet.

Felvilágosult, reformer gondolkodású grófok színre lépése kellett, hogy ne legyen továbbra is – Kossuth Lajos szavával – a Balaton „a magyarok Holt tengere”. Festetics, Széchenyi és Hertelendy elévülhetetlen érdeme, hogy a Balaton nem lett egy másik, második – Ady szavával – Magyar Ugar.

Garay János, az első balatoni verses könyv szerzője így írt erről epigrammát:

Egy évezreden át ugarul állott a magyarnak,
Tétlen pangásban, a gyönyörű Balaton.
Széchenyi jött : a tó megijedt a nagy haladótul,
„Ez megigáz” mondá s keble fölháborodott.
Hasztalan! Hullámzabolázó gőzös előáll:
És a veszteglő tó – haladásnak ered.

A vízre bocsájtott hajók történetei közül azzal ténnyel a legemlékezetesebb a Phoenixé, mivel néhány kisebb vitorlás már jár a tavon, ám egy ekkora tengeri gálya soha.

Festetics György, a keszthelyi gróf, a Christoph nevű sószállító hajót felújíttatta s 1797 nyarán vízre bocsájtotta, immár Phoenix-re keresztelve.

Triesztből még hajóácsot is hívatott a fenékpusztai arzenálba, nem mást, mint Antonio Borrit, azaz Bori Antalt, akiről Sági Károly oly pontos és megkapó portrét rajzolt.

Cséby Géza „A porából megelevenedett Phoenix” című tanulmánya dolgozta fel a legendába illő történetet:

”Kilencven láb hosszú (ez kb. 32 méter), kétárbocos, színes magyar lobogóval , Somogyból való hajódeszkákkal, ötvenkilenc tátikai faragott fával (amiken a vízre bocsájtásakor csusszant), 8 pár kőrisfa evezővel, Grazból hozott szögekkel, 600 és 400 font súlyú vasmacskákkal, 4 ággyal, tíz szekrénykével, egy vörösre festett asztallal, s a hajószoba falán Szent György képével.”

A hajó bicentenárium alkalmából, hogy a rekonstrukció készítőinek segítségére legyen, a Balatoni Múzeum igazgatója, Müller Róbert a Hajózási Múzeumból hozta haza a fregatta hiteles adatait. (Balatonföldváron Baka Attila, Keszthelyen Rick Csaba nagy álma volt az 1990-es években, hogy a fahajó újra megépüljön.)

Festetics György a hajó névadó ünnepségét úgy akarta még emlékezetesebbé tenni, hogy egy költőtől vett idézetet kívánt vésetni a hajó oldalába. Szidónia lánya pedig indulót komponált – Marsch für dem Phoenix auf dem Balaton Verfasst für das Clavier…

Valóságos költői versengés lett ebből a korabeli pályázati kiírásból, igazi helikoni hangulatot teremtenek ma is, ha ezekből a versekből kis csokrot állítunk össze!

Baróti Dávid disztichonjai ekkor, ez alkalomból születtek:

Nézd most a Balatont? mely szörnyű terheket hordoz!
Sík hátára miként illik az újdon hajó!…
Már ökröd, szekered, lovad el nem vesznek az útban:
E tenger s ez hajó terheid elviseli!
Még nem vólt magyar és a víz már itt vala; nem vólt
Haszna, mivel nem vólt, akivel ossza javát…
Festetichet várták az üdők. Ez végire hajtá,
Amivel eddigelé más nem is álmodozott.
Nyújtsd hátad, Balaton, s úgy vedd mindenkor hajóját,
Mintha hajójával Festetics ülne reád.

Péteri Takách József ütemhangsúlyos ritmust választott, rímeket aggatott a sorvégekre:

Az idő nagy hatalmának
E gálya is engedett.
De, mint Féniksz, az urának
Szavára feléledett.

Magyar Földnek dicső Népe!
Serkenj, ébreszt a közjó;
S boldog újulásod képe
Lészen, hidd el e Hajó.

Batsányi János, aki egyben a korabeli bíráló bizottság feje is volt, Péteri Takách versét fölhasználja a saját hajódicsérő költeményéhez:

A mindent elrontó idő hatalmának
Már egyszer e hajó is engedett:
De közjóra termett jeles nagy urának
Szavára még egyszer feléledett;
– – –
Áldom, s dicsőítem én is! s örömemet
Zengvén, homlokára függesztem versemet:
Nézz e kis példára, magyar föld nagy népe!
Ez lehet még a te újulásod képe – .

Manapság plágiumper is kerekedhetne az esetből, de az eredetiség fogalmán még mást értettek a 18. században. Egy adott témát több költő is megverselt.

Batsányiék nem csupán elvárásoknak feleltek meg, amikor a hajó készíttetőjének és tulajdonosának, Festetics Györgynek epithétont kerestek és találtak. A népeikről gondoskodó uralkodóknak járó ’bölcs’ jelzőt illesztették nevéhez.

Így tettek mások is, például Berzsenyi Dániel is a Keszthely című versében: „Ott vár titeket egy Bölcs!” Gróf Festetics Lászlóhoz című versében emígy szól a gróf édesapjáról, aki nem más, mint Festetics György: „Nagyságos Ifjú! bölcs Nevelőd keze / Bélyegzi, látjuk már feselő korod’ / ’S méltó remekkel gazdagítja / Benned örök neve’ Pantheonját…”

Vállalkozók, hajózási szakemberek, költők és Balaton-szerelmesek fantáziáját színesíti és gazdagítja a 222 esztendővel ezelőtti hajóavatás.

Sokak rekonstruálják képzeletben vagy a valóságban is a Phoenix-gályát és a kor hangulatát, amelyben vízre bocsájtották.

Dobai Péter Dukai Takách Judit alakját idézte meg könyvében. Azt a költőnőt festette le minden évszakban, akihez Berzsenyi egyik legszebb versével (Levél-töredék barátnémnak) fordult, s aki a keszthelyi helikoni ünnepeken szavalta a niklai remete költeményeit.

Dobai Péter a következő verssorokat írta Dukai Takách Judit hangján: „A fényes grófi fregatta / Kifutott Füred révéből, / lassan Tihany takarja / Sirály-vitorláit el, / Keszthely felé irányoz déli széllel! / Az Annák ünnepéből / Hervadó rózsák maradtak…” S következőket is:

Judit hajnali óhaja a keszthelyi öbölben

Oh, ti nádasok övezte öblökben
Hideg horgonylánczon, kötélen
Pihenő karcsú hajók!
Húzzátok föl összes vitorláitok,
Bontsatok szárnyaló vásznakat,
Hisz’ hirtelen itt a tavasz!
Fussatok ki, járjátok bé a tengernyi tavat,
Hajózzatok Keszthelytől Tihanyig, Füredig…

A megújulás, az újjászületés jelképe lett Festetics György Phoenix nevű hajója.

A Főnix-madarat s Jézust nem egy ikonológia párhuzamba állította már.

S ne feledjük: a hajó tartozéka a korabeli műszaki emberek és költők által emlegetett vasmacska. Ami nem más, mint a horgony. Ami pedig nemcsak a keresztény-keresztyén szimbolika szerint jelent egyet a reménnyel.

Kétségtelen, hogy a balatoni hajók a 19. század reformtörekvéseinek első látható sikerei voltak.

Írta: Németh István Péter, irodalmár

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close