Tengeri gálya Keszthely partjain

2019. május 4. PhoenixFestetics GyörgyBalatoni hajózás

Szórakoztak a vízi útjaikon, élvezték, hogy mind a hegyek, mind a tó csak játszi makettek ahhoz képest, ami otthon várja őket: A Soracte és a tenger.

Bödönhajók szelték a hullámokat, és pár dereglye talán. Meglehet, ilyen alkalmatosságon kelt át Zsigmond király is a déli partról az északira, s vissza Somogyvárra. (Szent László monostoráig ért ott a tó.)

Verancsics Faustus is álmodott ide kotróhajót megannyi masina-terve között. Kompok jártak a századokban a két part között, és fel-felbukkantak harcos törökök is sajkákkal.

Meglepő, de sokáig nem volt jellemző az a fajta vízi közlekedés a Balatonon, amelyet ma látunk. Sem az utas-szállítás, sem a kereskedelem rendelkezésére nem álltak komoly hajók.

Télen, ha már a meghízott jég elbírta a lovas kocsikat vagy az ökrös szekereket is, akkor népesültek be a sima utak, ahol nyáron még csónak szelte a vizet.

Felvilágosult, reformer gondolkodású grófok színre lépése kellett, hogy ne legyen továbbra is – Kossuth Lajos szavával – a Balaton „a magyarok Holt tengere”. Festetics, Széchenyi és Hertelendy elévülhetetlen érdeme, hogy a Balaton nem lett egy másik, második – Ady szavával – Magyar Ugar.

Garay János, az első balatoni verses könyv szerzője így írt erről epigrammát:

Egy évezreden át ugarul állott a magyarnak,
Tétlen pangásban, a gyönyörű Balaton.
Széchenyi jött : a tó megijedt a nagy haladótul,
„Ez megigáz” mondá s keble fölháborodott.
Hasztalan! Hullámzabolázó gőzös előáll:
És a veszteglő tó – haladásnak ered.

A vízre bocsájtott hajók történetei közül azzal ténnyel a legemlékezetesebb a Phoenixé, mivel néhány kisebb vitorlás már jár a tavon, ám egy ekkora tengeri gálya soha.

Festetics György, a keszthelyi gróf, a Christoph nevű sószállító hajót felújíttatta s 1797 nyarán vízre bocsájtotta, immár Phoenix-re keresztelve.

Triesztből még hajóácsot is hívatott a fenékpusztai arzenálba, nem mást, mint Antonio Borrit, azaz Bori Antalt, akiről Sági Károly oly pontos és megkapó portrét rajzolt.

Cséby Géza „A porából megelevenedett Phoenix” című tanulmánya dolgozta fel a legendába illő történetet:

”Kilencven láb hosszú (ez kb. 32 méter), kétárbocos, színes magyar lobogóval , Somogyból való hajódeszkákkal, ötvenkilenc tátikai faragott fával (amiken a vízre bocsájtásakor csusszant), 8 pár kőrisfa evezővel, Grazból hozott szögekkel, 600 és 400 font súlyú vasmacskákkal, 4 ággyal, tíz szekrénykével, egy vörösre festett asztallal, s a hajószoba falán Szent György képével.”

A hajó bicentenárium alkalmából, hogy a rekonstrukció készítőinek segítségére legyen, a Balatoni Múzeum igazgatója, Müller Róbert a Hajózási Múzeumból hozta haza a fregatta hiteles adatait. (Balatonföldváron Baka Attila, Keszthelyen Rick Csaba nagy álma volt az 1990-es években, hogy a fahajó újra megépüljön.)

Festetics György a hajó névadó ünnepségét úgy akarta még emlékezetesebbé tenni, hogy egy költőtől vett idézetet kívánt vésetni a hajó oldalába. Szidónia lánya pedig indulót komponált – Marsch für dem Phoenix auf dem Balaton Verfasst für das Clavier…

Valóságos költői versengés lett ebből a korabeli pályázati kiírásból, igazi helikoni hangulatot teremtenek ma is, ha ezekből a versekből kis csokrot állítunk össze!

Baróti Dávid disztichonjai ekkor, ez alkalomból születtek:

Nézd most a Balatont? mely szörnyű terheket hordoz!
Sík hátára miként illik az újdon hajó!…
Már ökröd, szekered, lovad el nem vesznek az útban:
E tenger s ez hajó terheid elviseli!
Még nem vólt magyar és a víz már itt vala; nem vólt
Haszna, mivel nem vólt, akivel ossza javát…
Festetichet várták az üdők. Ez végire hajtá,
Amivel eddigelé más nem is álmodozott.
Nyújtsd hátad, Balaton, s úgy vedd mindenkor hajóját,
Mintha hajójával Festetics ülne reád.

Péteri Takách József ütemhangsúlyos ritmust választott, rímeket aggatott a sorvégekre:

Az idő nagy hatalmának
E gálya is engedett.
De, mint Féniksz, az urának
Szavára feléledett.

Magyar Földnek dicső Népe!
Serkenj, ébreszt a közjó;
S boldog újulásod képe
Lészen, hidd el e Hajó.

Batsányi János, aki egyben a korabeli bíráló bizottság feje is volt, Péteri Takách versét fölhasználja a saját hajódicsérő költeményéhez:

A mindent elrontó idő hatalmának
Már egyszer e hajó is engedett:
De közjóra termett jeles nagy urának
Szavára még egyszer feléledett;
– – –
Áldom, s dicsőítem én is! s örömemet
Zengvén, homlokára függesztem versemet:
Nézz e kis példára, magyar föld nagy népe!
Ez lehet még a te újulásod képe – .

Manapság plágiumper is kerekedhetne az esetből, de az eredetiség fogalmán még mást értettek a 18. században. Egy adott témát több költő is megverselt.

Batsányiék nem csupán elvárásoknak feleltek meg, amikor a hajó készíttetőjének és tulajdonosának, Festetics Györgynek epithétont kerestek és találtak. A népeikről gondoskodó uralkodóknak járó ’bölcs’ jelzőt illesztették nevéhez.

Így tettek mások is, például Berzsenyi Dániel is a Keszthely című versében: „Ott vár titeket egy Bölcs!” Gróf Festetics Lászlóhoz című versében emígy szól a gróf édesapjáról, aki nem más, mint Festetics György: „Nagyságos Ifjú! bölcs Nevelőd keze / Bélyegzi, látjuk már feselő korod’ / ’S méltó remekkel gazdagítja / Benned örök neve’ Pantheonját…”

Vállalkozók, hajózási szakemberek, költők és Balaton-szerelmesek fantáziáját színesíti és gazdagítja a 222 esztendővel ezelőtti hajóavatás.

Sokak rekonstruálják képzeletben vagy a valóságban is a Phoenix-gályát és a kor hangulatát, amelyben vízre bocsájtották.

Dobai Péter Dukai Takách Judit alakját idézte meg könyvében. Azt a költőnőt festette le minden évszakban, akihez Berzsenyi egyik legszebb versével (Levél-töredék barátnémnak) fordult, s aki a keszthelyi helikoni ünnepeken szavalta a niklai remete költeményeit.

Dobai Péter a következő verssorokat írta Dukai Takách Judit hangján: „A fényes grófi fregatta / Kifutott Füred révéből, / lassan Tihany takarja / Sirály-vitorláit el, / Keszthely felé irányoz déli széllel! / Az Annák ünnepéből / Hervadó rózsák maradtak…” S következőket is:

Judit hajnali óhaja a keszthelyi öbölben

Oh, ti nádasok övezte öblökben
Hideg horgonylánczon, kötélen
Pihenő karcsú hajók!
Húzzátok föl összes vitorláitok,
Bontsatok szárnyaló vásznakat,
Hisz’ hirtelen itt a tavasz!
Fussatok ki, járjátok bé a tengernyi tavat,
Hajózzatok Keszthelytől Tihanyig, Füredig…

A megújulás, az újjászületés jelképe lett Festetics György Phoenix nevű hajója.

A Főnix-madarat s Jézust nem egy ikonológia párhuzamba állította már.

S ne feledjük: a hajó tartozéka a korabeli műszaki emberek és költők által emlegetett vasmacska. Ami nem más, mint a horgony. Ami pedig nemcsak a keresztény-keresztyén szimbolika szerint jelent egyet a reménnyel.

Kétségtelen, hogy a balatoni hajók a 19. század reformtörekvéseinek első látható sikerei voltak.

Írta: Németh István Péter, irodalmár