LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2023. december 1.

A betlehemezés a magyar nyelvterület legnépszerűbb karácsonyi szokása. A betlehemes játék a mai napig fel-felbukkan az iskolák karácsonyi műsorának előadásai közt és talán akadnak még települések, ahol hagyományőrző csoportok tartják életben e mély gyökerekkel bíró dramatikus játékot. A decemberi hónap műtárgya a játék egyik elmaradhatatlan kelléke, az úgynevezett zörgős- vagy csörgősbot.

A csörgősbot hagyományosan egy fémkarikákból álló csörgőszerkezettel ellátott, pásztorok által használt eszköz. Zörgetésével a pásztor a nyájat és a nyájat őrző kutyákat figyelmeztette, de a csordások és gulyások az elkóborolt szarvasmarhát is ilyen bottal terelték vissza: olyan ügyesen dobták el a botot, hogy az az oldalával ütődött az állat testének, nem okozott a jószágnak sérülést. A célba dobást a bojtárok könnyebb és kisebb, 60-80 centiméteres bottal gyakorolták, az idősebb pásztorok botja nehezebb és hosszabb, 1-1,2 méter volt. A botot a pásztor saját maga készítette általában somfából, tölgyből, kökényből vagy szilfából. Fontos, hogy tőről vágott alapanyagot kellett használni, mert az ágfa nem jó – könnyen reped, hamar törik. A csörgőszerkezetet is a pásztor készítette el, a karikákat és szögeket is ő rakta a botra.

Ünnepekkor, mulatságokon a pásztorok jókedvükben a botot rázták, a földet verdesték vagy botdobálós pásztortáncot jártak vele.

Több, mint egyszerű pásztorbot.

A betlehemezés egyházias jellegű népszokás, eredete a templomokban felállított betlehemekig vezethető vissza. Már a IV. századi római templomokban is építettek betlehemet, Krisztus születésének jelenetét a VII. századtól kezdve pedig egyre több helyen ábrázolták bábokkal. Az első liturgiai misztériumok (vallásos tárgyú színjátékok), misztériumdrámák kifejlődésével egyidőben a bábok szerepét lassan élőalakok kezdték átvenni, mígnem a betlehemes játék a XIII. század elejére már annyira profanizálódott, hogy a pápa kitiltatta a templomokból. A játék a templom falai közül kilépve térben és időben is sokat változott, hazánkban a legnépszerűbb karácsony környéki paraszti misztériumjátékká alakult. Főbb jelenetei Mária és József szálláskeresése, a háromkirályok látogatása, a Heródes-játék – amit gyakran külön játszanak el vízkeresztkor – és a pásztorjelenet. A pásztorjelenet középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő pásztorok állnak, akik énekelnek, táncolnak. A pásztorok elengedhetetlen kelléke a csörgős vagy láncos pásztorbot, melyet az éneklés alatt a földhöz ütögetve szólaltatnak meg.

Fényképek betlehemezőkről. A fotókat Sági János késztette a Balatoni Múzeum berendezett műtermében, 1904-ben.

Ilyen botot a régi pogány szokások maradványainak őrzői, a regösök is használtak regölés közben, s végső soron több kutató is párhuzamba hozza a szintén csörgőkkel, láncokkal felszerelt sámánbottal is. Az eszköz szinte varázspálca, amit a bűvös igéket tartalmazó refréneknél zörgettek a regösök. Sebestyén Gyula határozottan kijelentette, hogy a bot nem a nyugati eredetű misztériumokkal együtt került a betlehemesek birtokába, hanem regös örökség. Akárhogy is legyen a jószágtartás, pásztorkodás sokáig fő foglalkozás volt hazánkban és Európa más népeinél, így nem meglepő, hogy a szokásoknál használt tárgyi anyagban is megjelennek ehhez kapcsolódó eszközök. A pásztor talán nem is pásztor a botja nélkül, így egyértelműen szükség van ezekre a pásztorjeleneteknél is.

Gyűjtésre való felszólítás a Somogyi Újságban, 1905. január 4-én.

A felhívás talán a Balatoni Múzeum akkori néprajzkutatójának, Sági Jánosnak köszönhető, aki akkoriban a regösök, betlehemesek, háromkirályjárók eszközeit gyűjtötte. A hónap műtárgya 1904-ben került a múzeum tulajdonába, és nem kizárt, hogy az első csoportképen a jobboldalon ülő fiú is ezt tartja a kezében. A bot vastagsága 13-14 centminéter, hossza 96 centiméter. 5 szöget vertek bele, melyeken 6-6 téglalap alapú vaslemez zörög. A botszáron piros színnel látható az eredeti leltári szám – 841 –, melyet talán még maga Sági írt az eszközre.

Irodalom és források:

Magyar néprajzi lexikon: csörgősbot, láncosbot, háromkirályjárás
Magyar néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság: Betlehemezés
BELLOSICS Bálint: 1909 Karácsony. In: Uránia X. (12. sz.) 493–500.
PINTÉR Jenő: 1930 Egyházi színjátékok. In: Uő. Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés – 1. A magyar irodalom a középkorban. 573–578.
SÁGI János: 1905 Keszthelyi és keszthelyvidéki regösök, betlehemesek, háromkirály-járás és aprószentek. In: Néprajzi értesítő V. (5. sz.) 117–131.
SEBESTYÉN Gyula: 1900 A magyar varázsdob. In: Ethnographia XI. (10. sz.) 433–446.
TIMAFFY László: 1963 Kisalföldi csörgősbotok. In: Ethnographia LXXIV. (2.sz.) 161—180.
VISKI Károly: 1935 Drámai hagyományok. In: Viski Károly (szerk): A magyarság néprajza III. A magyarság szellemi néprajza I. – Népköltészet, stílus és nyelv. 327–371. Budapest
Somogyi Újság XII. évf. (1. sz.)

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close