„Aki skapulárés, azt a Szüzanya megvédi mindenféle veszélytü…”

2020. július 15. Vallási néprajzKarmelita rendMária-kultusz

Kármelhegyi Boldogasszony vagy Skapulárés Mária ünnepnapja július 16. Keszthelyen ekkor volt/van a „kármel-templom” egyik búcsúja (ill. a rákövetkező hétvégén).

A Skapulárés Mária kultusza szorosan kötődik a karmelita rendhez, mely 1930-ban telepedett meg Keszthelyen. Az akkor még plébániatemplomként működő Kis Szent Terézről elnevezett új templomot 1950-es betiltásukig gondozták, majd 1989-ben a férfirend visszatért a városba.

Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázoló kis színes szentkép rövid imával az 30-as évekből. Balatongyörök. (Gyűjtő: Gyanó Szilvia, 2006.)

Az időközben bazilika rangra emelkedett vallási központ lelkipásztori ellátását a Sarutlan Kármelita Rendtől 2017 szeptemberében vette át a Veszprémi Főegyházmegye. A templom Kármelhegyi Boldogasszony búcsújának jelentőségét (a Teréz-napi mellett) továbbra is őrzik, évente megtartják.

Skapuláré Királynéja szentkép Darnay-Dornyai Béla hagyatékából (Balatoni Múzeum néprajzi gyűjtemény)

A legenda szerint a karmelita rend alapítója Illés próféta volt, aki a Kármel-hegyen mutatta be a Jahve igaz istenségét igazoló áldozatát és ott ölte meg Baal papjait.

Illés a próféták atyja, az egyik legnagyobb ószövetségi szent személyiség, akit a zsidók, a keresztények és a muszlimok egyaránt tisztelnek. A Messiás előhírnöke. Tisztelete a keleti egyházakban általános, nyugaton leginkább a karmelita rendben él.

Illés próféta látomása apró szentképen Darnay-Dornyai Béla hagyatékából (Balatoni Múzeum néprajzi gyűjtemény)

A Kármel-hegy arabul Dzsebel mar Eljas azaz ‘Illés hegye’. Egy létező hegység a Földközi-tenger partján. Valószínűleg a keresztes hadjáratok alatt zarándokok és keresztesek telepedtek meg a hegyen, ahol már a 3. századtól éltek keleti remeték.

Az egyházatyák a hegyet szépsége, termékenysége, ősisége, Illés győzelme miatt Szűz Mária jelképének látták. A karmeliták részben emiatt, részben (Stock) Szent Simon látomása miatt tekintik a Kármelhegyi Boldogasszonyt édesanyjuknak.

A 13. században élt Szent Simont a nyugati karmeliták tartják alapítójuknak. (Ünnepe neki is július 16-án van.) A 13. század végén a szaracénok elűzték a karmelitákat a Szentföldről, a pápa a Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária testvéreit a kolduló rendek sorába iktatta, akiknek fő feladata a lelkipásztorkodás és a tanítás lett.

A hagyomány szerint Mária angyalok és szentek kíséretében jelent meg Simonnak, átnyújtotta neki a skapuláré nevű vállruhát azzal az ígérettel, hogy aki viseli, nem jut a pokolba, hanem a halálát követő szombaton kiszabadul a tisztítótűzből is, mert maga a Kármelhegyi Boldogasszony száll le értük, és vezeti a mennyekbe őket.

E kiváltságot később kiterjesztették minden hívőre, aki a skapulárét, ill. annak érem-változatát viseli, és Mária oltalma alatt a megfelelő életmódra vállalkozik. Édesanyjuk, védasszonyuk ünnepét 1376/78-tól ülik a karmeliták.

A Skapulárés Mária kultusza különösen a 18. századi pestisjárványok idején erősödött meg. Tiszteletére honosodott meg a szombati mécsesgyújtás szokása, amelyhez a szombati kiváltság kapcsolódott (aki szombaton hal meg, hamarabb üdvözül), valamint a Balaton-felvidéki német falvak Samstagbild (Szombatkép) tisztelete, a sarokban elhelyezett Mária kép vagy szobor előtti szombati imádkozás szokása.

A 18. századtól Skapuláré Társulatok is alakultak, melyek maradványai még a 20. század második felében is megvoltak.

A skapuláré eredetileg vállon hordott felsőruha, munkakötény volt, amiből ruha alatt hordott kis szövetdarab lett. Világiak is hordhatták/hordják. A hívők szerint minden bajtól megvédte őket, ezért csak mosakodáskor vették le, amikor megcsókolták, majd törölközés után visszatették.

Skapuláré érme az ünnepi olvasón és skapuláré vállruha Táska, 2002. (Foto: Gyanó Szilvia)

Úgy tűnik, Keszthelyen a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére tartott búcsúnak a szerzetesrendek betiltása és a rendszerváltás közti időszakban is megmaradt a jelentősége, sőt, vonzáskörzete kiterjedt a szomszédos Somogyra is.

Erre utalnak például az ezredfordulón Táskán készített vallási néprajzi interjúim. Az elöregedő kis somogyi faluban szinte az összes idősebb asszony tagja volt a rózsafüzér társulatnak, körülbelül harmaduk nyakában vagy rózsafüzérén kis ovális skapuláré érmét is hordott.

A beszélgetések során kiderült, hogy az 1960-as, ’80-as, majd ’90-es években is kis csoportokban, vonattal utaztak a keszthelyi búcsúba, ahol beléptek a Skapuláré Társulatba.

Magáról a társulatról, annak mibenlétéről, szerveződéséről nem volt tudomásuk, számukra a „belépés” azzal járt, hogy az új tagokat „beírták egy könyvbe”, kaptak egy kis nyakba akasztható fekete textil skapulárét és egy tagsági könyvet, valamint az említett kis érmet. A Skapuláré Szűzanyának napi három Üdvözlégyet kellett elmondaniuk.

Úgy tartották, hogy aki skapulárés, azt „a Szüzanya megvédi mindenféle veszélytü, és akkor mellette áll, fölviszi a Szüzanya a mennybe”.

Aki fölvette a skapulárét Keszthelyen, az az érmét a nyakában hordta láncon, a kereszt mellett, vagy a ruhájára tűzte biztosítótűvel, vagy pedig, hogy minden együtt legyen, az olvasójára rakta.

Skapuláré tagsági könyvek. Táska, 2002. (Foto: Gyanó Szilvia)

Adatközlőim a kis textil skapulárét általában zsírpapírba tekerve eltették a szekrénybe vagy a fiókba, „hogy ne rondújjon”, és csak temetésen került elő. A halott nyakába tették és eltemették vele, úgy, ahogy imakönyvét, rózsafüzérét is. Skapulárés temetésén a ’Máriához, drága Szűzanyánkhoz’ kezdetű éneket énekelték a rózsafüzér társulatos asszonyok. Szombatonként többet imádkoztak, de nem csak a skapulárésok:

„Szombat Szűz Mária napja – idézték gyakran az ének szövegét, – boldog ember ki megtartja.”

Skapuláré érme biztosítótűn. Táska 2002. (Foto: Gyanó Szilvia)

Újabban a kiskanizsai (Nagykanizsa városrésze) Kisasszony-napi bölcsődíszítés során figyeltem meg adatközlőim nyakában a kis skapuláré érmét. Elmondásuk szerint helyben, a Sarlós Boldogasszony plébániatemplomban kapták a keszthelyi karmelita atyáktól. A szerzetesek kiskanizsai látogatásuk során terjesztették a skapulárét és adták a híveknek.

A skapuláré mostanság is kedvelt kegytárgy, melyet meg lehet vásárolni búcsújáró helyen, egyházi boltban (nemesebb anyagból ékszerboltban), de akár internetes áruházakból is rendelhető hagyományos és rendhagyó változatokban.

Irodalom:
BÁLINT Sándor 2004. Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. Bp.
GYANÓ Szilvia 2020. Mária szent helyei Zalában – Adalékok Zala megye népi vallásosságáhozhttps://balatonimuzeum.hu/blog/maria-szent-helyei-zalaban-adalekok-zala-megye-nepi-vallasossagahoz/ (2020.07.08.)
GYANÓ Szilvia 2019. Mária születésnapja Kiskanizsán. Adalékok Kisasszony-napi vallásos népszokásainkhoz In: József Attila Múzeum évkönyve III. (Szerk. Nagy Gábor), Makó 2019. 32-55.
GYANÓ Szilvia 2019. Kisasszony napja(i) Kiskanizsán. Adalékok Zala megye népi vallásosságához In: Zalai Múzeum 24. (megjelenés alatt)
Magyar Katolikus Lexikon I-XVII. 1993-2014. vonatkozó szócikkei (Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János.) Bp.
S. LACZKOVITS Emőke 2000. Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a Bakony és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém