Keszthelyi családregény, 30×20-as dobozban – Első rész

Első rész

Vastag falú kartondoboz, mérete éppen cipősdoboznyi. A Balatoni Múzeum könyvtárajtajától alig másfél méterre volt a polcon, és már első nap elküldte villámait. Vonzó rendetlenség volt benne, kilógott belőle ez-az. Pár napja engedtem neki, gondoltam, átnézem, és valamivel nagyobb rendbe rakom.
Cetli a dobozban:

“Stádinger-házból elhozott anyag (…) Fotók kivéve digitalizálásra 2015. 05. 21.”

KEZDŐDHET AZ ÉLET!

Az első, többszörösen összehajtott papír, amit elolvastam:

Véghatározat. Építési engedély, lakóház.

3 szoba, 1 konyha, 1 kamra és 3 egyéb helyiség. Dátum: 1931. május 31. Az okiratban rögzítik a szakember nevét (Kocsis János építőmester), valamint hogy a határozatot mint szomszédnak megküldik Korcsmáros János és dr. Csák Árpád részére. Csák Árpád, Csák Árpád, vajon az a Csák Árpád? A Balatoni Múzeum igazgatója? Kossuth utca hetvennégy… ez tényleg itt lehet valahol. Hamar megnéztem a neten: elég volt felállnom, és félrehajtanom a függönyt. Éppen erre az épületre láttam, látok most is a könyvtár ablakából.
A szomszéd ház története mint ígéret, egyetlen dobozban.

Egymással látszólag nem is összefüggő dolgok, iratok, levelek, imakönyvek. Találomra vettem ki őket. Aztán egyre gyakrabban kezdtek ismétlődni bizonyos nevek, én meg azt vettem észre, hogy már félórája ülök a polc alatt, törökülésben. Mozaikos, hiányos, de szerkezetében biztosan megálló családregény, aminek legfőbb izgalmát éppen a töredezettsége adja. Mint kiderült, a házból a (szomszédos) múzeumba áthozott hagyatéknak csak egy kis részét rejtette a doboz. De ez a csonka anyag magában is annyi izgalmat okozott, hogy kolléganőmtől nem is kérdeztem rá a többi részre. Ebből a dobozból akartam főzni valamit. Egy kis nyomozás következik, nyomozás, hangos gondolkodás. A doboz tartalmát olvastam össze az interneten elérhető korabeli sajtóval. A háttérzajt a következő univerzumok szolgáltatták: Dunántúl, magyar vidék, magyar kisváros, régi sanzonoktól megidézett illatok, közelebbről Keszthely, távolabbról a huszadik század.

Kezdjük az első, igazán történelmi pillanattal. Két család első rögzített közös pillanatával. (A dobozban található tárgyakat az írásban számmal jelölöm.)

1. Jegyzőkönyv, kézírásos, 1922. november 23. Iskolaszéki tanítóválasztás a keszthelyi városháza tanácstermében. Iskolaszéki elnök: Berkes Ottó. Az elnök a választás idejére elhagyja a helyiséget. Az elnök előzetesen “minden egyéni érdek mellőzésével” Berkes Ilonát javasolja első helyen a XIII. rendszeresített községi iskolai tanítónői állásra, ami Breszár János lemondásával ürült meg.

Második helyen Balogh Mária menekültet javasolja. Tizenhat szavazattal, egyhangú szavazással Berkes Ilonáé az állás. Utánanéztem a neveknek. Berkes Ottó nem Berkes Ilona édesapja, Berkes Ottó egyházi ember, premontrei kanonok, egy időben a gimnázium igazgatója. Helyi high class, minden tekintetben. De azért családtag: sejthetően nagybátyja Berkes Ilonának. A jegyzőkönyv szerint Berkes Ilona mellett addigi alázatos tanítóhelyettesi munkája és hozzáállása mellett az is érvként szólt, hogy élelmezése és lakhatása, ellentétben a menekültével, megoldott.

A jegyzőkönyv következő fejezetében másik szavazás kezdődik, ugyanis három tanítói állást is be kell tölteni. Az egyik szerencsés, aki az elnök javaslatára, szintén egyhangú szavazás végén elnyeri az állást, bizonyos Stádinger Ferenc. Akiről

2. a zalavári római katolikus elemi népiskola 1922. október 18-án igazolja, hogy 1919. december 10. óta az iskola tanítója. Ez az igazolás nyilván a keszthelyi állás elnyeréséhez volt hasznos.

Íme, két fiatal, akiknek egyazon napon lett községi tanítói állásuk Keszthelyen. Vajon ekkor már ismerték egymást? Az iskolaszéki elnök (a sejthetően-nagybácsi Berkes Ottó) mindkettejüket első helyen javasolta. Lehetett emögött valami? A mai korból kiindulva egyértelmű: a hatalmas nagybácsi benyomta a gyerekeket. De miért kell nekünk a mai korból kiindulni?

3. Házassági anyakönyvi kivonat, kiállítva 1944. június 23-án. A fejléc fölött pecsét: 1939. IV. tc. végrehajtása céljára illetékmentes. Férj: Stádinger Ferenc tanító. Feleség: Berkes Ilona tanítónő. A menyasszony apja Berkes Richárd, néhai. Talán ez is a válasz arra, hogy Berkes Ottó miért lát el amolyan atyai teendőket. De… 1944? Hiszen a házasságkötés dátuma jóval korábbi, 1926-os. A pecsét által idézett 1939. évi IV. törvénycikk nem más, mint a (közismertebb nevén) második zsidótörvény. Az eredeti anyakönyvi kivonat nyilván nem volt meg, újat kellett kérni a törvény miatt. A két tanító tehát összeházasodott. Négy évvel az iskolaszéki tanítóválasztás után. Harmincöt évnyi házasság jutott nekik.

De addig még nagyon sok idő van, ne fussunk így előre – mennyi-mennyi történés nyílik még ki a dobozból!

4. Adásvevési szerződés, 1926. december. Dr. Lénárd János mint Festetics Tassilo herceg meghatalmazottja, valamint Stádinger Ferenc és neje, Berkes Ilona – mint Eladó és Vevők között. Az adásvétel tárgya egy telek, 265 négyszögöles, az ára 20 millió korona, a cím Keszthely, Kossuth Lajos utca 74. A szerződéshez tűzve egy elismervény 1 millió 50 ezer koronának a M. Kir. Adóhivatal felé történt befizetéséről; a befizető: Berkes Ottó (alias iskolaszéki elnök) (alias nagybácsi). Mint fentebb láttuk, 1931-ben meglett az építési engedély is, fiatalok elindítva, kezdődhet az élet.

Szálinger Balázs

FOLYTATJUK.