A „várvölgyi Apolló” szobor

Krisztus előtt 1100 és 900 között urnamezős kultúra alakult ki a Dunántúlon. Az itt letelepedett lakosság az Alpok vidékéről érkezett. Ennek a késő bronzkori kultúrának az elnevezése onnan eredeztethető, hogy a halottait elhamvasztotta, majd urnákba, nagy kiterjedésű sírmezőkön temette el. A helyi népességet a közeli hegyek meredek bazaltfalai védelmezték.
Például ilyen volt a Várvölgyhöz tartozó uzsai bazaltbánya, melynek területe folyamatosan lakott volt, s a Dunántúl legnagyobb magaslati településeként tartották számon. Ez a bányaterület egy belső tó partján helyezkedik el, ami kiválóan alkalmas volt a megtelepedésre. Ezt régészeti jelenségek is bizonyították.

A lelőhely nagyobbik fele már elpusztult. Az 1950-es évek elején nyitották meg itt a bazaltbányát, majd 2001-ben az autópálya építések miatt bővíteni kívánták a bánya területét, ezért megelőző feltárást végeztek. Az ásatást dr. Müller Róbert, a Balatoni Múzeum egykori igazgatója és régésze vezette.

Az ásatás talán legérdekesebb lelete egy 10 centiméternél alig nagyobb méretű kerámia figura. Ez a kis szobrocska egy terrakotta, tehát agyagból formázott és kiégetett figura, másnéven idol volt. Anyagát tekintve egy újkőkori szobor. Az újkőkori idolok kivétel nélkül a termékenység-kultuszhoz kapcsolódtak, és mindig nőket ábrázoltak. Ez viszont egy férfit ábrázoló figura, akinek fallosza van, s egyéb genitáliái is jelezve vannak. Teljesen ép, a fülei, szemei, kezei és lábai is megvannak, illetve a nagy farizom is érzékletesen lett megalkotva.

Érdekessége, hogy az urnamezős kultúrából egyetlen egy antropomorf, tehát emberábrázolású szobrot sem ismerünk. Ezért számít igazán ez a szobor európai unikumnak, mely a „Várvölgyi Apolló”-ként vonult be a szakirodalomba.

Forrás:
– Müller R.: Késő bronzkori magaslati település kutatása Várvölgy, Nagyláz-hegyen (2003-2006) In: Régészeti kutatások Magyarországon 2006., Bp. 2007. 5-26.
– https://archivum.zalamedia.hu/khely/040826/p.html