Kalendárium az 1591-es évre ( II. rész)

A könyvtár ritkasága, Valentinus Fontanus kalendáriuma májusban már bemutatkozott. Folytassuk az olvasást, tegyünk próbát, megértjük-e a 400 évvel ezelőtti magyar nyelvet!
A feketével és pirossal nyomtatott címlapon a kalendárium két részének témája, a szerző és fordító neve szerepel, a kiadás helyével.

Itt vannak a címlap felső sorai:

Belelapozva a kötetbe, a december hónapnál a következő sorokat látjuk az egészségre vonatkozóan:

Ha hangosan olvassuk a szöveget, feltűnik, hogy néhány hangot másképp jelöltek, mint a mai ábécében, ami a korabeli nyomdai betűkészletből következik. Példák erre: az ö, ü betűk különleges ékezetes formája. Az általunk ismert, ékezetes magánhangzókat az á kivételével nem találjuk meg.
Nem volt v és j betű, helyettük u és i, y betűk állnak a szövegben. Több karakter is volt viszont a k, s hangokra. A ch betűk együtt a mai cs hangot jelölték.
De a szóalakok az eltérésekkel együtt mégis felismerhetők, és a nyelvjárások jutnak eszünkbe az olyan szavakról, mint „allapattyarul”, „ehetel”.
És itt van a mai magyar nyelv szerinti átírás:

„Kalendárium és ez mostani 1591. esztendőben történendő néminemű dolgokról. Annak fölötte, az időnek naponként következendő állapotáról íratott ítélet.”

„Lelki orvosság. Másnak gonosz szerencséjén ne örülj, hogy rajtad hasonló dolog ne történjék.
Testi orvosság. Borsos bort igyál, orvossággal élj, melegen tartsd magadat, eret ne vágass, fokhagymás kappant ehetsz.”

Most pedig nézzük tovább a könyvecske tartalmát. Honnan ismerik a címben említett, 1591-ben történő dolgokat?

Az ünnepekkel, napi tanácsokkal jelzett kalendárium után 16 oldalas olvasmány következik, az úgynevezett prognosztikon, azaz jelenségek és jóslatok elemzése.
A korabeli világszemlélet szerint a csillagképek változásai és a természeti év jelenségei befolyásolják az emberi világ és az élőlények állapotát. Mivel a csillagászok, matematikusok az adott évre pontosan kiszámolták a bolygók, a nap és a hold mozgását, jóslataik irányt mutattak abban, mit tervezzen az ember a munkáiban, milyen időjárással számoljon, sőt hogy merrefelé várhatók háborús események. A tudományos eredményeket népszerű, közérthető formában így, ebben a kalendáriumi műfajban tudták terjeszteni.
Valentinus Fontanus jóslatai fejezetekben következnek egymás után.

1591-et a Mars és Saturnus csillagok (bolygók) uralják, ami sok háborúskodást és száraz időjárást jelent. A vitézlő nép pusztítja a városokat, falvakat, kastélyokat – itt az ellenség katonáiról van szó. „A törökök hadi indulatjával” lesz teljes az év.
(A jóslat igaznak bizonyult.1591-ben véget ért egy békés időszak a törökök és a Habsburg-birodalom viszonyában, és elkezdődött a 15 éves háború.)
Egymás után előkerülnek többek között a holdfogyatkozások hatása, a betegségek és járványok, a várható termések növényenként (különféle zöldségek, gyümölcsök).
Még az is változik évszakok szerint, mennyi ércet tudnak felhozni az arany-, ezüst-, ón-, ólom-, vas-, kén- és higanybányákból.

Végül a különböző vallású népek sorsáról szól: a zsidókról, keresztényekről és bálványt imádó (azaz protestáns) népekről, rájuk időben váltakozva alávetés, fogság, vagy tisztesség és szerencsés kereskedés vár.
Ezek után mit tehet az olvasó, ha fenyegetve érzi magát a jóslatoktól? Erre is kap javaslatokat.
Az istenhez való hűségből kiindulva, az ördög csalárdságának elkerülésével, tanácsos az imádkozás. Azonban ő is megteheti a magáét, például saját egészségéért, ha megbecsüli az orvos tanácsait, és tisztán tartja házát. A jó gazda pedig figyeli földjének természetét, ehhez igazítja a munkák sorát, és megfogadja a vetési útmutatót.