Szőlőmetsző kés

Számos októberi hagyomány köthető a szőlő és borkultúrához, továbbá a szentekhez. A Balaton vidékén például Szent Teréz napját (október 15.) tartották a legalkalmasabbnak arra, hogy megkezdjék a szüreti munkákat. A szőlőbeli feladatok egyik legfontosabb eszköze az októberi hónap műtárgya a szőlőmetsző kés.
A termésbiztosító és tőkealakító szerszám használata több ezeréves múltra tekint vissza. Egyes nézőpontok szerint az ókori görög és római kultúrából származik és volt használatban a 19. század végéig. Egyik változata a sarlós- baltás kialakítású eszköz, ami 20–30 centiméter hosszú, széles, ívelt vaspengéből és fa vagy csontnyélből áll. A Balaton vidéki és zalai típusba tartoznak a felül ívelt, baltás megoldások. Formai sajátosságuk összefügg a tőkeművelés módjával. A filoxera megjelenése előtt a legelterjedtebb késő téli és koratavaszi tőkeformáló technika a tiszta fejművelés volt, a kopasz vagy néhány rügyre történő rövidcsapos metszés. A metszőkések ehhez a technológiához nélkülözhetetlenek voltak, mert a baltás kialakítással távolították el a tőkefej elhalt részeit.
A zalai kések jellegzetessége, hogy hosszabbak az átlagnál, pengéjük 13–16 centiméter, nyelük pedig 18–20 centiméter között került kialakításra. A tömzsi Balaton-felvidéki társaikhoz képest kecsesebbek, a balta nem tölti ki a teljes ívet, hanem a penge hátsó részén középen emelkedik ki. Ebben az esetben különlegesség a szerszám díszítettsége is. A szívformát díszítőmotívumok veszik körül, alattuk pedig betűk láthatók.