A csontból készült halászati eszközök árulkodnak arról, hogy a balatoni halak már az évezredekkel ezelőtt itt élt emberek „étlapjáról” sem hiányoztak.
A kiállításban bemutatott régészeti leletek – horgok, szigonyok, hálónehezékek, halcsontok – mind a Balaton és a környező vizek korai halászatát bizonyítják. Míg a honfoglalás korában még teljes halászati szabadság volt, a 11. századtól a halászat joga egyre inkább szabályozottá vált. Érdekes elnevezéssel „bokornak”, vagy „kompániának” nevezték a balatoni halászok 17. századtól létrejövő csoportosulásait.
Kitalálod, miért nevezték a bödönhajó egyszemélyes változatát lélekvesztőnek?
A terem közepén a Balaton ősi vízi-járműve, egy igazi bödönhajó nyúlik el. Ennek az egyszemélyes változatát lélekvesztőnek hívták. Kiállításunkban a keszthelyi halászcéh emlékeit – céhkorsóját, behívótábláját és zászlaját – is bemutatjuk.
Óriásdiorámákban egy nádkunyhó előtt halászni, rákászni készülő parasztot, valamint a jeges Balatonon halászó embereket figyelhetjük meg.
Érdekesség, hogy a melegebbé váló éghajlat következtében ma már ritkán fagy be teljesen a tó, de 100-200 évvel ezelőtt még különösen eredményes volt a jég alatti halászat. Gyakran egy húzásra több száz kiló halat fogtak ki.
A téli halászat veszedelmessé is válhatott, erről máig tanúskodik a 40 halász fogadalmából épült vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolna.
Gyere, és ismerd meg a túlélők történetét!