Nem vagyok robot!

Robotok költöznek néhány hétre a Balatoni Múzeum aulájába. Nem a sci-fi filmek és könyvek kegyetlen gyilkológépei, hanem kedves, érző lények. Miklós Hajnal festőművész robotjaitól nem kell félni: szeretetre képesek és szerethetők.

A kamarakiállítás ötlete „Inforobotika” táborunk kapcsán merült fel.

Kis táborozóinknak és valamennyi ifjú – vagy ifjú lelkű – múzeumlátogatónak szeretnénk kedveskedni ezzel az igazán szerethető kiállítással.

A Képzőművészeti Egyetemen végzett alkotó 2005 és 2014 között a budapesti Ludwig Múzeumban dolgozott. Korábban az Art Buda Alkotóműhelyben, jelenleg pedig a Keszthely Alkotóműhelyben vezet művészeti foglalkozásokat.

Így mesél önmagáról, alkotásairól:

Régóta foglalkoztat a természetes anyaghasználat és korábban csak ösztönösen, az utóbbi években viszont egyre tudatosabban törekszem elérésére. Az átmenet azonban lassú és sokkal összetettebb, mint az előrelátható volt.

Sokáig olajfestékkel festettem. Majd az egyetemi tanulmányok ideje alatt megindult a keresésem valami lágyabb médium felé. Több más irányú kísérlet után ekkor kezdtem el akvarellel festeni.

A murális szakon beleszerettem a mészkazein által kínált lehetőségek-be, amiből később kőporral keverve készítettem alapozást falapokra majd vászonra. A diplomamunkám is így készült. A mészkőpor – amit kréta és pigment helyett használok – adja az alap színét, a kőpor szemcséitől finom zizegős felület keletkezik, amelyen – akár a papíron – az akvarellt sok vízzel is használhatom.

Munkáimban évek óta visszatérő elem az ember és természet viszonya, mely szorosan kapcsolódik személyes élményeimhez, útközben feltett kérdéseimhez.

Az ember vágyódása a természetbe számomra az emberiség közös emlékezetében derengő egység élménye – ahol az ember és a természet még nem volt különválasztható.

A robotos sorozat akkor született, amikor az egyik barátom sokszor ismételgette, a mindennapi munkába járás során, hogy „nem vagyok robot”.

A régi kis fém robototokból indultam ki, ezek kedvesek, dobolnak és lépegetnek, elképzeltem, hogy ők is emberek, személyiségük van. Ebből kiindulva fel is nagyítottam őket. Tudnak szeretni, gyógyítani és érezni.