Fény születik – Adventi irodalmi délután

2019. december 21-én 15 órától szeretettel várunk mindenkit irodalmi délutánunkra. Elhangoznak Keszthelyhez, Zalához kötődő versek, regölők, karácsonyi köszöntők, emlékezések és novellák.

Moderátor: Németh István Péter költő, irodalomtörténész

„Ősélménye az embernek, hogy az esztendőnek van egy napja, amikor hosszabb a sötét, mint a világos, több az árny, mint a fény. Ez a nap december 21-ére esik, korán is száll le az éj, viszont innentől hosszabbodnak már a nappalok, azt is mondhatjuk, ekkor tartja születése napját a fény. E fizikai (optikai) jelenség olyannyira túlmutatott önmagán, hogy a világvallások mindegyikére hatott. A keresztény hit szerint ezekben a napokban szállt le a földre az ég, s betlehemi jászlában kisdedként megszületett a Világ világossága: Jézus. Ünnepét azóta is megtartják világszerte, s nem csupán a keresztényeknek, de minden jóakaratú embernek helye van a Szent Család misztériumánál. Szent Ferenc szerint a karácsonyi széna-ágyacska körött Mária, József, a királyok, a pásztorok, a boci, a szamár magának az univerzumnak a modelljét testesítik meg. Nem csoda, hogy ilyentájt mindenki keresi a helyét, hova is állhatna, hogy részesedjék valami jóból, hideg helyett jászol melegből, sötétség helyett fényből, üresség helyett legalább egy másik szív kiáradásából. A történelemből ismert idők hidege, sötétsége, békesség helyetti háborúi igencsak megviselték minden korban az egyént, s ebben a szépirodalmi összeállításban is jócskán szerepet kap az el nem hallgatható körülmény, mikor és milyen korántsem ünnepi lelkiállapotban talált rá az emberre a Karácsony? Harctéren, fogolytáborban vagy éppen városi magányban. És mégis: esztendőnként, amikor a leginkább hiányzik a világosság, bensőnkbe is lopódzhat, ha engedjük, az a fény, ami a Teremtő és az első ember ujjai között isteni szikraként ott szemlélhető Michelangelo freskóján. A Teremtés könyvében az ember története Ádámmal kezdődött így, és ne feledjük, hogy Azzal Az Újszülöttel sem ért véget, akit Józsefnek és Máriának máris menekíteni kellett Heródes katonái elől. Sötét éj lehetett Egyiptom felé. Az egyszerre isteni és emberi fény, ama Lux mundi, lehessen velünk e keszthelyi irodalmi alkotások hallgatásánál – a költő szavával szólva -,  hogy amíg Ő meg nem születik, ne szökjön le ránk hirtelen az éj.”

/ Németh István Péter/