0
2020. március 5. KeszthelyplébániatemplomRégészet

Ha betérünk Keszthelyen a Fő téri plébániatemplomba, a kórus déli falába falazva találjuk meg a kegyúr vörösmárvány sírkövét. A 14. század bárói sírköveinek sorába illeszkedő, címerpajzzsal, tornasisakkal díszített fedlap eredetileg azonban nem itt állt – pontosabban feküdt.

Nézzük meg közelebbről a meglehetősen kopott felületű követ!

A feliratos sávtól homorlattal mélyülő mezőben domborműves ábrázolás – jobbra dőlő címerpajzson, a Lackfiak halmon álló, jobbra néző, szárnyas sárkánya – kapott helyet. A címerpajzs bal felső sarkán jobbra néző csöbörsisak.

Sisakdíszként a címerábra ismétlődik. A sisak körül még kivehetők az egykor meglévő takaró nyomai. A sírkövet gótikus minuszkulás felirat keretezi, az évszám utolsó két számjegyét – „97” – láthatóan később vésték a sírkőre.

Ebből arra lehet következtetni, hogy a síremlék még Lackfi István életében, de már nádorrá történt kinevezése (1387) után, feltehetően saját megrendelésére készült.

Latin nyelű felirata:

Hic est sepulctra magnifici viri domini Stefai waiwode ac palatini regni anno Domini MCCCLXXXXVII

Fordítása:

E sírban (nyugszik) a nagyságos úr, István vajda és királyi nádor, az Úr 1397. évében.

Érdemes itt egy kis kitérőt tennünk, és megemlékezni azokról az eseményekről, melyek a sírkő és a kripta létrejöttéhez vezettek.

Lackfi II. István családjának legnevesebb tagja volt. Apja Lackfi I. István erdélyi vajda. Az ifjú Lackfi István apródként került I. Nagy Lajos király udvarába. Pályája ettől kezdve töretlenül ívelt felfelé. Tehetséges politikus volt.

Az I. Lajos halálát követő trónharcban Luxemburgi Zsigmond mellé állt. 1386-87 fordulóján nádori méltóságot kapott, emellett megkapta Zala, Veszprém, Komárom, Győr, Szabolcs vármegyék ispánságát, a királyi főlovászmesteri tisztet.

Azonban 1391-ben már titkos kapcsolatot tartott fenn a trónkövetelő Nápolyi Lászlóval. Ez Zsigmond tudomására juthatott, mert a király 1392-ben leváltotta a nádori tisztségről, majd ezt követőend a bizalmasnak számító lovászmesteri tisztségből is leváltotta.

1396-ban Nikápolynál a török csapatok döntő vereséget mértek Zsigmond király hadaira, a vereség az ország határain belül is zavart okozott. 1396 végén Lackfi a Zsigmond király elleni felkelés egyik vezetője lett és Anjou László nápolyi király magyar trónra kerülését támogatta.

Az ezt követő események szinte a Trónok harca légkörét idézik.

Zsigmond a sikertelen és vesztes nikápolyi csatából nem tudott gyorsan visszatérni az országba. A királynak ezt a kényszerű távollétét használták ki Lackfi és párthívei: fellázadtak ellene és már nyíltan a trónkövetelő Nápolyi László mellé álltak. Ez a pártütés azonban most már végleg megpecsételte saját és a Lackfi család többi tagjainak a sorsát is.

1397 februárjában Garai Miklós és a végső leszámolást kitervelő Kanizsai János esztergomi érsek tárgyalásra hívta Lackfit a szlavóniai Kőrösre. Lackfi a királyi menlevélben bízva február 27-én fegyvertelenül jelent meg a gyűlésen híveivel, de ellenfelei, Garai és Cillei Hermann embereivel lemészárolta őket.

A gyilkosságot Zsigmond utólag kiállított ítéletlevelével igazolta. Hatalmas vagyonát a király elkobozta és hívei között osztotta szét. A vagyonból jelentős részt kapott a gyilkosság kitervelője, Kanizsai János érsek.

Visszatérve a sírkőhöz, annak eredeti, pontos elhelyezését is ismerjük: a szentély középtengelyében, a diadalív melletti első boltszakasz alatt, a padlóba volt beépítve. Alatta alakították ki a vörösmárvány lapokkal burkolt kriptát.

Lackfi sírját már a 18. században kirabolhatták, mert amikor 1859-ben felbontották, csak egy koponyát találtak benne.

Persze az is elképzelhető, hogy a nádor holtteste sosem került a sírba, csak a koponyája. Zsigmond ugyanis a holttestet lefejeztette és talán hívei mentették meg a nagyúr koponyáját és temették el Keszthelyen.

A 18. századtól a nádor sírját két oldalról a Festeticsek kriptái fogják közre. A déli kripta Festetics Kristóf (-1768), az északi Festetics I. Tasziló (1813-1883) temetkezési helye.

Az 1896-os felújítás során a kriptát ismét felnyitották, vörösmárvány köveit az új neogót oltár építéséhez használták fel, a nádor kopott felületű, de épségben megmaradt sírkövét pedig a déli, külső homlokzati falba építették be, kitéve ezzel az időjárás viszontagságainak.

A sírkő 1933-ban Festetics György herceg utasítására került mai helyére, a kórus déli falába.

Vándor László régész 1981 őszén vezetett ásatást a templom restaurálásához kapcsolódóan, ekkor több kutatóárokkal vizsgálták a szentélyt is, de a két Festetics kripta közötti területen, ahol a nádor sírjának kellett volna lennie, csak az 1896-os átalakítás törmelékét, a lebontott barokk főoltár stukkódíszeinek töredékeit találták meg.

Minden bizonnyal az 1896-os átépítés során ismét felnyitott, már korábban kifosztott kriptát nem tartották megőrzésre érdemesnek és ezért teljesen felszámolták.

Az egykori kegyúr sírjának nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, még csak annyit sem, hogy megőrizzék azt…

Fontos információ a koronavírussal kapcsolatban

Tájékoztatjuk kedves látogatóinkat, hogy a koronavírus miatti rendkívüli helyzetre való tekintettel
a Balatoni Múzeum 2020. március 31-ig bezárja összes kiállítását, látogatókat nem fogad. Bővebb információt itt olvashat.