Diákemlékek versben 2. rész – Primus

A Balatoni Múzeum történeti dokumentációs gyűjteményében levő diákversekről megállapítottuk legutóbb, hogy Fülöp Viktor helytörténész művei.
Az ő gimnáziumi pályafutása az 1880-90-es évekre esett. Az iskolai értesítőkben (1. kép) nyomon követhető, hogy 1887-ben kezdte az első osztályt, és az 1893/94-es tanévben járta az ötödiket. Nem tartozott a legjobb tanulók közé, de évismétlései sem vették el kedvét attól, hogy felnőttként az iskolával foglalkozzon. Visszatekintve saját élményeire, azokat már tényszerűen és mindig jó érzéssel ismerteti.

1. kép

Vegyünk elő néhányat a versekből!

A Primus szövege itt olvasható, 45 versszakból áll. Megírásának dátuma 1937. november.
A cím egy latin szó, „primusz”-nak ejtjük. Jelentése: első. A versben – és a korabeli iskolai életben – egy tárgyat jelöltek vele, mégpedig a gimnázium jelzőharangját. Nevét onnan kapta, hogy minden reggel ezt húzták meg először, amelyet a nap további részében még további harangjelzések követtek.
A primus harangon keresztül a szerző felidézi a 19. század végének iskoláját és hasonlítja össze a jelennel, az 1930-as évekkel.
De mit lehet összehasonlítani? Változott valami? Számunkra mind a két korszak egyformán távolinak tűnik.
A teljes versből dőlt betűs idézeteket emelünk ki, ezekhez kapcsolódnak az utánuk következő kommentárok.

Valamikor régen még ezer nyolcszázban
Hozzá még kilenczven kettő és háromban,
Abban a tanévben némult el a szava
Azóta oly árva a mater az anya.

Nagy veszteség érte a diák sereget
Mert a kedves primus azóta nem zengett.
Hiányzik diáknak, de nem a mainak,
Keszthely lakóinak, de nem az újaknak.

A primus harang a tanítási napokon reggel 7-kor szólalt meg. Azt jelezte, hogy indulni kell az iskolába. Fél 8-kor a tanulók túlnyomó többségét kitevő katolikus vallásúaknak megkezdődött a szentmise, 8 órakor mindenkinek a tanítás.
Az ebédszünetet követően a délutáni tanítás kezdetét is a primus jelezte, 1 órakor.
1892 volt az a fordulópont, amitől fogva a jelzőharangot nem használták tovább. A költő megkülönbözteti az 1892 előtti és utáni eseményeket – és valóban, a gimnázium történetében több fontos változás történt.

Ott volt a kis háza az északi falon,
Zsindellyel volt fedve, mint a gimnázium
Eső ellen védve a szabadban lógott
Innen zengte hozzánk a szép kedves hangot.

A gimnázium a premontrei rendház középkori eredetű épületében működött, melynek északi fala, rajta a haranggal, egy tágas udvarra, azon túl a városra nézett (2. kép). Az éles harangszó akadálytalanul szállt, és a város távolabbi helyein is meghallották. Nem voltak azért messze ezek a távoli helyek sem – ebben az időben Keszthely kiterjedése jóval kisebb volt a mainál. A határokat észak felé a Sopron utca, kelet felé a Rákóczi utca, dél felé a Balaton utca, nyugat felé a Deák Ferenc utca jelentették.

2. kép

A Fő tér sarkán 1891-92-ben épült fel a gimnázium új saroktömbje. Az egykori tágas udvarból kevés maradt meg, a rendház északi falából nyíló kilátás pedig már csak erre a kis udvarra szűkült. Vajon ki hallotta volna ezután a harangot?
A technika is közbeszólt. Az új épületbe villamos csengőket szereltek be, amelyek a tanítás kezdetét és végét, ezen belül az óraközöket jelezték. A primus harang szerepét és sajátos karakterét azonban ezek nem pótolták.

Nem lesz némaságra kárhoztatva tovább
Negyven év elég volt, ujból halljuk szavát.
Lelkünk örülni fog, hogy ismét hallhatjuk
Kedves hívó hangját szívünkbe fogadjuk.

Hogy a primus ujból bezsongja a várost
Szedrest és hanczókot és a torony dombot
Igaz, hogy ezeknek csak helyét találja,
Mert a kapzsi világ mindet átformálta.

Itt van a magyarázata annak, hogy miért éppen a primus harang idézi fel a múltat.
A vers megírásakor aktuális hír, hogy azt tervezik: újra használni kezdik, és megszólalhat az iskolaudvaron.
Nemcsak a gimnázium alakult át, hanem körülötte a város is. A gyerekek kedvenc játszó- és sétahelyeit mutatják be a következő szakaszok.
A szedres kertbe, a Georgikon major épületei mellé egykor a gazdász hallgatók is jártak pihenni. Az 1880-as években gázgyár épült ide, amely az átépített Festetics-kastély világítását szolgáltatta. Ezt alakították át villanyteleppé a 20. század elején, és a kert megszűnt.

A hanczók beépült, ott készült sok lakás
Nincs meg már a nagy rét, nincs béka krákogás
Torony domb lehordva, helyén most szép park van,
Fallal körül véve, bent van a kastélyban.

A mocsaras Hancók-rét Keszthely délkeleti határát foglalta el és a Balaton-partig nyúlt le, melyen keresztülfolyt több patak is. Nem sokkal Fülöp Viktor diákévei után a területén jelölték ki az Erzsébet királyné és a Rákóczi utca telkeit. Egy 1899-1900-ból való várostérképen nézhetjük ezt meg (3 kép).

3. kép

Az 1920-as években beépült a rét nyugati része is, további villákkal, a Helikon park és a Kossuth utca között. Itt állít neki ma emléket a Hancók utca.
Az egykori, romossá vált Szent Márton-templom tornya a város szélén és legmagasabb pontján állt. Itt is a kastély építkezése hozott változást, és az új félköríves kanyarral, kőfallal tágas magánpark lett a kilátódombból.

Mindenki csak egyet ütött s rögtön futott
A czélhoz kiérni, futott mint csak tudott
Variator pedig az hármat üthetett,
Mi alatt a többi czélhoz beérhetett.

A fiúk sárkányeresztéssel és csapatjátékokkal töltötték szabadidejüket a felsorolt „külvárosi” réteken, kertekben.
Dobni és ütni kellett fadarabot vagy labdát a bincke és a kifutós játékokban. Utóbbinak a szabályait több versszakon keresztül ismerteti Fülöp Viktor, mivel e réginek számító játékot már nem ismerik. De mi, a kései olvasók rájövünk, hogy nem tűnt el, mert a modern, amerikai-angol krikett vagy baseball elemeivel tudjuk összehasonlítani.

Nem is jól beszélek, régen volt csak óra
Gyors világot élünk és futunk rohanva.
Ma a hatvan perczből negyvenet csináltak
Lassankint így mindent át és át formálnak.

Negyven percz egy óra, fából vas karika
De a minister ur most ezt így akarta.
Nem Péter Pál napján van már a Te Deum
Nem akkor van osztva a sok stipendium.

Visszatérve az iskolához, a költő azzal szembesül, hogy a tanítási nap és a tanév megszokott, állandónak gondolt rendje is változik. Jó ez vagy rossz?
Örülhet a diák, ha 20 perccel lerövidül a tanóra, csakhogy így több tantárgy fér bele egy napba, és többet kell tanulni.
Elmarad fokozatosan a délutáni félnapos tanítás. Helyette azonban bevezetik a folyamatos órasorozatot, és a délelőtt nyúlik bele a kora délutánba.
A tanévzáró mise, amely a „Te Deum laudamus” című hálaadó énekről kapta a nevét, az 1934-es középiskolai törvénnyel került öt nappal előbbre, az addigi június 29-i Péter-Pál-nap helyett. Ennél tovább is mentek az iskolák, hiszen az 1937-38-as értesítőből kiderül, hogy ebben az évben még korábban, június 19-én zajlott a bizonyítványosztás és az ösztöndíjak, jutalmak – a stipendiumok – kiosztása.
Milyen jó az akkori diáknak! Élvezheti az egyre hosszabb vakációt. De mi lett belőlük?

Bizony mindez csak volt, ma más világ járja
Hosszu haju diák a nagy labdát rugja
Tánczolja a steppet, tangót és foxtrottot,
S a jó Isten tudja, miféle vad tánczot.

Az öregdiák idegenkedve figyeli, negyven valahány év alatt mit felejtettek és mit tanultak. Az összehasonlítás pontjai csak azt támasztják alá, hogy igazat mond, nem mesél.
Átélheti a régi időket az új diák, ha meghallja a primust!
Számunkra is előjön, ha elolvassuk a verset.