A nemrég megnyílt „Gulyáságyú és rohamsisak” című időszaki kiállítás kapcsán tekintsünk vissza egy kicsit.
Foglalkoztatta-e az első világháború annak idején a keszthelyi muzeológusokat?
Foglalkoztatta, és nemcsak a közéletben való részvétel, az 1914-ben tapasztalt lelkesedés miatt. Csák Árpád, a múzeumegyesület titkára, a régiségtár vezetője az első hónapokban elkezdte gyűjteni a háborúval kapcsolatos tárgyakat, dokumentumokat. Erre egyébként központilag is kapott utasítást minden hasonló intézmény, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségétől.
A gyűjtőmunkához pénz kellett, hiszen sok tárgyat, relikviát csak vásárlással lehetett megszerezni. Csák Árpád ezt nem a múzeumegyesület részére érkező államsegélyből akarta fedezni – annak is megvolt a helye. Felhívásokat adott ki, levelekben gyűjtésre szólította fel a látogatókat, a keszthelyi közönséget, hogy együtt járuljanak hozzá a hadimúzeumhoz. A premontrei gimnázium tanárainak és diákjainak részvételével műsoros délutánokat rendezett 1915-ben. Az ezeken befolyt jövedelmet részben vásárlásra fordította, részben a Keszthelyvidéki Takarékpénztárnál helyezte el, egy majdani háborús emlékmű felállítása céljából, az elesett keszthelyi katonák előtt tisztelegve.
1916 októberében, a múzeumegyesület közgyűlésén Csák Árpád már arról számolt be, hogy a hadimúzeumban – amely önálló gyűjtemény lett a régiségtáron belül – több mint 800 tárgy található. Két év alatt ez nagy munka és teljesítmény volt!
Miből állt a hadimúzeum?
A katonák fegyvereiből, felszerelési tárgyaiból, ruhadarabjaiból – legyen az magyar, német, vagy ellenséges, orosz, szerb katona. A háborús epizódok fényképei, a tábori levelezőlapok és az orosz hadifoglyok kézműves munkái is bekerültek a múzeumba. A hátországban sokat lehetett gyűjteni a falragaszokból, hirdetményekből, a jótékonysági felhívásokból. Az uralkodók, hadvezérek arcképei a legkülönbözőbb tárgyakon és képeslapokon tűntek fel, propaganda céljából.
Külön csoportot jelentett a keszthelyi hősi halott katonák hagyatéka. Családjuktól sikerült megszerezni életük, polgári foglalkozásuk dokumentumait, fotójukat, és a fronton használt tárgyaikat, kitüntetéseiket.
1917-1918-ban tovább folyt a hadimúzeumi osztály gyarapodása. A gimnázium diákjai is vittek be a múzeumba általuk gyűjtött tárgyakat. A háború azonban egyre inkább akadályozta a múzeumegyesület munkáját. A pénzromlás, infláció miatt az államsegély értéke csökkent. Több múzeumi tisztviselőt behívtak katonának, és a régészeti anyag gyarapodása leállt – az ásatási munkások is a fronton voltak.
Csák Árpád külön leltárkönyvet nyitott a hadimúzeumnak. Ebben egyenként, szemléletes leírásokkal határozza meg a tárgyakat, dokumentumokat, fotókat, személyes hagyatékokat, a bekerülés forrását is megadva. Munkája nem veszett kárba. A beírt 1312 tételből sokat ma is megtalálunk a múzeum különböző gyűjteményeiben (fegyvertár, történeti dokumentáció, helytörténet, néprajz, térképtár, fotótár, képeslapgyűjtemény).