0
2020. február 4. festészetMásodik világháborúKeszthely

Boromisza Tibor a modern magyar festészet jelentős alakja, s büszkék lehetünk rá, hogy életének egy korszaka Keszthelyhez köthető. Talán kevesen tudják, hogy egy tragédia kényszerítette arra a családot, hogy budai lakását elhagyva, a Balaton partjára költözzön.

Az alábbiakban Boromisza Piroska levele, és az általa megadott források segítségével idézünk fel egy 75 évvel ezelőtti háborús éjszakát.

„Tisztelt Szerkesztőség!

Boromisza Piroska Boromisza Tibor festőművész lánya azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy Édesapám Boromisza Tibor festőművész műterme kiégetésének 75. évfordulója alkalmából szíveskedjenek megemlékezni munkásságáról, annál is inkább, mert Boromisza Tibor festőművész (Bácsalmás 1880 – Szentendre 1960) születésének 140. és halálának 60. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben.”

– írja Boromisza Piroska.

Sorait tovább olvasva felelevenednek előttünk az 1945. február 4-ről 5-re virradó éjszaka eseményei. Német „SS” csapatok szállták meg ekkor a festőművész műteremlakását, melyben feleségével és három kiskorú gyermekével húzódott meg az akkor már két hónapja tartó tűzharc elől. Pár percük volt csak, hogy összeszedjék holmijaikat, és mentsék magukat.

A rajtuk lévő ruhát kivéve, úgyszólván mindenük a lakásban maradt.

Hogy pontosan mi történt ezután, arról az 1945. február 20-án felvett, és május 24-én keltezett jegyzőkönyv tájékoztat hitelesen, melynek tartalmát az említett levélben idézi Boromisza Piroska:

„30 percnyi tűzharc után a német ”SS„ katonák a védelmet föladták minekután a lakást fölgyújtották. Elégett a művész és családjának úgyszólván minden ingósága, ruházata, műteremberendezése, festékeszközei, egy kiállításra összegyűjtött 35 nagyméretű olajfestménye és 300 akvarellje. Elégett továbbá egy gyermekkelengye és egy Undervood irógép. A kár összegszerűsége meghaladja a 300.000.- pengőt.”

Kárpótlásra – akár anyagi, akár erkölcsi tekintetben – soha nem került sor.

A főváros akkori vezetése nem tudott lakást biztosítani a családnak. Ekkor költöztek Keszthelyre.

„Küzdelmes életének legkeserűbb szakasza következett, sem anyagilag sem érzelmileg ezt a tragédiát haláláig nem tudta feldolgozni”

– írja Leánya, majd idézi Édesapja naplójának – már a Balaton partján írt – sorait:

1947.II.20.
Ma került egy Van Gogh reprodukciós életrajz a kezembe. Persze francia kiadás. Régi barátom milyen üdítőleg hat tragikus sorsod reám – aki oly körülmények között vagyok, hogy nem fejezhetem be a nyomorúságok láncolatát egy golyóval… Családom van. Mi magyar festők soha abba a helyzetbe nem jutottunk, hogy utódaink egy ilyen művészi kiadványon keresztül emlékezzenek úttörőségünkről… A mi szavunk a pusztába hangzik el ….”

Borús jövőkép, ám ma már tudjuk: nem így lett. Boromisza Tibor munkásságát művészettörténeti cikkek, tanulmányok sorozata mellett a festő emlékkiállítása alkalmából, 2012-ben megjelent kötet foglalja össze, mely a család összefogásának, valamint dr. Török Katalin és Jurcskó László munkájának eredményeként jelent meg. A Balatoni Múzeum könyvtárába a család ajándékaként került kötetben külön fejezet szól a keszthelyi évekről (1945-1953).

S hogy a kutatók mellett a kortárs művészek sem feledkeztek meg Róla, bizonyítja az az emlékkiállítás, melyet 2019-ben Cserszegtomajon rendeztek a Művészek Szabad Alkotóközössége – azaz a MŰSZAK – szervezői, Takács Ferdinánd és Takács Szencz Lívia művészházaspár. E tárlaton a Balatoni Múzeum gyűjteményének több darabja is bemutatásra került.

Visszatérve a levélhez, Boromisza Piroska több, a Keszthelyi Újságban 1946-1947 folyamán megjelent cikkre is felhívta a figyelmünket, melyek Édesapja városunkban eltöltött éveiről mesélnek. 1946 szeptemberében ezt írja a helyi újság:

Boromisza Tibor képkiállítása
A Balatoni Múzeum két termében Boromisza Tibor, a modern festőművészet kimagasló reprezentása rendez kiállítást.
Új meglátások, új akarások embere, akinek működése egybeesik az uj idők forrongásaival, Ö is, mint legjava kortársai uj utakat kereső, kutató munkása a holnap művészetének. Amint teltek az évek, művészete előkelő helyet biztosít számára a nagyvilágban is.
[…] Ma visszavonulva élő lakója városunknak. Nem először tölt hosszabb időt Keszthelyen 1908 októberében itt rendezett képkiállításáról a Keszthelyi Hírlap akkori száma hosszan és igen elismerően emlékezik meg.
Tudjuk, hogy a magyar puszta, a Hortobágy után a magyar tenger, a Balaton álmodójává lesz és művészete itt éri majd meg a teljes beteljesedést.”

Egy másik érdekes cikk 1946 novemberéből:

Keszthely is fogadjon örökbe egy művészt
A város költségvetési vitája során Kmetty János festőművész, kommunista városatya indítványára elhatározták, hogy minden budapesti kerület adoptáljon egy írót, vagy művészt az állami V. fizetési osztálynak megfelelő javadalmazással. Ezáltal a művész megszabadulva anyagi gondjaitól, művészi alkotásoknak szentelheti idejét.
[…] Keszthelynek van egy kiváló festőművésze: Boromisza Tibor, aki minden tekintetben megérdemli Keszthely megbecsülését.
Javaslatunk: Csatlakozzon Keszthely a Magyar Városok Országos Szövetsége mozgalmához és adoptálja sürgősen Boromisza Tibort.

Keszthelyi Ujság II. évfolyam 47.szám (Balatoni Múzeum, Könyvtár)

Decemberben a régi városházában nyílt kiállításáról tudósítanak:

Boromisza kiállítás
[…] A tárlatra kerülő értékes képek megmentett darabjai a művész budai műtermének, melyet 1945-ben a németek kiraboltak és felgyújtottak. Anyagilag tönkretéve, lelkileg megtörve, de csillogó művészi tehetségének teljes frissességével jött le, tovább dolgozni. Az egész világot bejárta a mindenütt nagy hírnévnek örvendő művész.
[…] Munkájának csak egy töredéke kerül kiállításra, mégis élmény lesz annak megtekintése. Érdekessége lesz e kiállításnak az is, hogy a két forintos belépőjegy egyúttal sorsjegyként is érvényes. 400 jegy kerül eladásra és minden 50 jegy után kép kerül kisorsolásra.
Természetesen, ezen kívül is vásárolhatók képek, a kiállítás bezárásáig, december 16-ig.
Felhívjuk olvasóink figyelmét erre az értékes kiállításra, annál is inkább, mert a művész maga vezeti a tárlatot.”

Keszthelyi Ujság II. évfolyam 50.szám (Balatoni Múzeum, Könyvtár)

Végül egy cikk az 1947. január 5-i lapszámból:

“Boromisza Tibor festőművész részére e képviselőtestület legutóbbi ülésén havi 250 frt. Segélyt szavazott meg olyan formában, hogy ezért az összegért ellenértékül balatoni képeket bocsát a művész a város rendelkezésére. Ez az összeg lehetővé teszi, hogy a német SS ek által teljesen tönkretett kiégetett művészt anyagilag valamiképp talpra állítsa. A város csinálta a jobb üzletet, mert a súlyos gondjaitól megszabadult művész, bizonyára értékes szolgálatot tesz a balatoni propagandának. A képviselőtestület pedig tanúbizonyságot tett, hogy hivatása magaslatán állva, a napi városi ügyvitel sok gondjai között sem feledkezik meg a kulturkötelezettségéről.”

A művész és családja számára a megpróbáltatások időszaka volt ez, ám Keszthely városának kiváltság, hogy elmondhatja: ha csak rövid ideig is, de itt élt és alkotott Boromisza Tibor festőművész.

A múlt után a jövőről is szólva, Boromisza Piroskától megtudtuk, hogy a 2010 és 2013 közötti, országos kiállítás-sorozatot követően jelenleg is szervezés alatt áll Boromisza Tibor Életmű kiállításának megrendezése.

Kívánjuk, hogy megvalósuljon ez a nagyszerű terv, és ezúton is köszönjük, hogy a Balatoni Múzeum figyelmébe ajánlotta Édesapja élete egy szomorú eseményének évfordulóját.