“Isten nevében kezdem” – egy keszthelyi bába életműve

2021. december 18.

Egy keszthelyi bába tíz bábanaplója van előttünk. Némileg szigorú, kissé szótlan adatok mentén, de bő két évtizeden át adnak jelzéseket a városi társadalomról – mégpedig az egyik legdemokratikusabb regiszterében.

Ugyanis nemcsak a halál nem válogat. Az élet se nagyon.

Tíz darab, B/5 méretű, keménytáblás füzet. Bábanaplók, név szerint Csönge Józsefné Plótár Ilona, keszthelyi községi bába naplói. A tíz bábanaplóban 1926-tól 1949-ig követhetjük végig Keszthely kis lakosságának érkezését, 1943 áprilisától kezdődik egy szűk kétéves időszak, aminek a (vélhetően egyetlen füzetet kiadó) feljegyzései nincsenek meg. Az 1910-ben több mint 9 ezer lakosú Keszthelyen nem Csöngéné volt az egyetlen községi bába (ezer lakosonként kellett egyet alkalmazni), de így is van a város történetében fontosnak számító család a nevek között.

Ahogy a halál se válogat, az élet kezdete is abszolút demokratikus: Csöngéné páciensei (sőt, visszatérő páciensei) között ugyanúgy találunk tizenéves hajadont, mint kereskedő, napszámos, okleveles mérnök, kályhásmester vagy egyetemi tanár feleségét. A tíz kötet együtt mintegy 1200-1500 baba érkezéséről számol be, és van néhány tragédia is. A bábanaplókban ugyanis a halvaszületésekről, vetélés utáni szülésekről, szerencsétlen végű esetekről is be kell számolni.

Ami megfigyelhető: a Hajdú (ma Bem) utca 33/b szám alatt (a mai Fórum üzletház helyén) lakó bába a legelső, 1926-ban kezdett bábanaplójában jórészt kiskeszthelyi címekre látogatott ki: Pipáskert utca, Soproni utca, Vásártér, Goldmark utca, Lehel utca, Magyar utca, Cserszeg utca – viszonylag jól behatárolható körzet, és bár valóban nincs messze ettől a lakcíme, azért nem kifejezetten ugyanarról a környékről beszélünk.

Ebből gondoljuk, hogy meghatározott körzetekre pályáztattak bábaállásokat. Hogy ezek a körzetek átjárhatók-e vagy sem, arra vonatkozóan a későbbiekből nyerhetünk utalásokat. A pályafutása második felére, a negyvenes évekre ugyanis ez a körzetes jelleg némileg feloldódott: a balatonedericsi kiskastélyban lakó hivatalnok feleségétől a fenékpusztai napszámoson át a Helikon-parknál lakó híres egyetemi tanárig több, kifejezetten több, az imént említett körzeten kívüli tételt találunk. Emögött talán az állhat, hogy pályája előrehaladtával Csöngéné egyre tekintélyesebb lett a szakmájában, és körzeten kívüli (sokszor kifejezetten tekintélyes társadalmi státuszú) páciensek részéről is gyakran keresték.

A kor társadalmáról sok minden árulkodhat egy ilyen munkafolyamat (példásan vezetett) adattárából. Akár a csecsemőhalálozás, a hajadon anyák száma, a jellemző komplikációk, az apák munkája is fontos adat lehet. A kor átalakulását, a modernizálódó világot halványan ugyan, mégis érzékelteti a legelső és legutolsó 30-30 bejegyzés. Valószínűleg érzékletesebb volna a törés mondjuk 1936 és 1959 között, de itt is találunk jellemző dolgokat (válás, elektromosság, földművesnek mondott földművesek megjelenése). Lássuk ezt a példát. Szóval az apák/férjek munkája 1926-ban:

asztalossegéd, kőművessegéd, napszámos, MÁV raktármunkás, kőfaragó, kocsis, szabó, fűtőházi munkás, “magánzó úr”, napszámos, téglagyári munkás, ácssegéd, cipész, katonatiszt, cipészsegéd, kertész, tisztviselő, vendéglős, szabó, betonmunkás, tanító, kőműves iparos, ács, napszámos, asztalosmester, cipészmester, kőművessegéd, m. kir. gazdasági felügyelő, sofőr.

És 1949-ben:

napszámos, villanymunkás, hentes, földműves, MÁV főtiszt, asztalossegéd, gépészsegéd, földműves, napszámos, fuvaros, kárpitos, női szabó, festősegéd, kertész, hajadon, egyetemi tanár, szabómester, férjétől elvált, II. oszt. pénzügyi altiszt, kereskedő, földműves, cipőkereskedő, postafőtiszt, tisztviselő, földműves.

Hogy is néz ki egy ilyen kiadvány? Először is nem bábanapló a hivatalos neve, hanem “Születések jegyzőkönyve”. Érdekes, hogy a keszthelyi Mérei Ignác is nyomtatott belőle (a tízből hét a Mérei nyomda terméke). Egy, a szakmát szabályozó, 1902-ben kelt miniszteri rendeletből való kivonattal kezdődik.

(“13. § Minden bába köteles a csatolt minta szerint szülési jegyzőkönyvet vezetni, amelybe minden szülést bejegyez, vagy ha maga írni nem tud, bejegyeztet. A bejegyzéseket mindenkor lelkiismeretesen, az igazsághoz híven és pontosan kell megtennie.”)

A napló túlnyomó része táblázatokból áll, az első oldalon mintaként ott áll két nyomtatott, fiktív bejegyzés. Az oszlopok fejében a következő adatok szerepelnek:

• Folyószám (értsd: hányas számú eset)
• A szülés éve, napja, órája
• A szülő neve, kora, állapota, címe (Csöngéné az anya nevét rendszerint az X. Y.-né, majd leánykori név formulával írja le, bejegyzi az anya vallását is, és ha eltér, akkor az apáét is, majd leírja az apa foglalkozását és a szülés helyszínének címét)
• Hányadszor szült?
• A magzat fekvése születéskor (koponya-, arc-, far-, lábtartás, keresztfekvés)
• A magzat neme, neve, hosszúsága
• Élve vagy halva született?
• Érett, korai vagy éretlen magzat?
• Hány szublimát-lepényke lett elhasználva
• Volt-e rendellenesség és milyen?
• Az anya egészséges maradt-e a gyermekágyban? Beteg volt-e, meghalt-e, mikor halt meg?
• A gyermek egészséges maradt-e 8-10 napig, meghalt-e, mikor halt meg?
• Egyéb megjegyzések, az orvos megjegyzései.

A Zala Megyei Levéltár lajstromában találtunk egy hivatkozást Csönge Józsefné Plótár Ilonára. A levéltár kérésünkre (ezúton is köszönjük!) elküldte a tétel másolatát.

Ez egy 1945 nyarán kelt nyilatkozat, amit közalkalmazottaknak kellett kitölteniük a háború lezárultával. Ebben kell nyilatkozniuk nyilas, Volksbund-, SS- vagy bármiféle egyesületi vagy párttagságról, a zsidótörvények végrehajtásában való részvételről, hogy jutott-e zsidóktól származó ingóság birtokába, jelent-e meg cikke, könyve, előléptették-e, volt-e valamilyen vállalat igazgatósági tagja stb. Csöngéné a nyilatkozat alapján tiszta volt, mint a hó. Ugyanakkor az ilyen nyilatkozatokban szerepelnek más adatok is, amelyeket jól lehet használni, és néhány most nem is jön rosszul. Hősnőnk Zalaszántón született, a fent említett lakcímét is innen tudjuk. Férjezett, egy gyermek édesanyja, a vagyona (1937-es becslése alapján) 6000 pengőnyi volt, és állott egy házból és 128 négyszögöl telekből.

Azért is szerencse ez a néhány adat, mert a bábanaplókból a bábáról nem sokat tudunk meg. Mármint a keszthelyi nyomtatásúból. Csöngéné 1941/43-ban egy más kivitelezésű tömbbe vezette a munkáját, aminek köszönhetően mi is többet megtudhatunk róla. Ezt a Magyar Királyi Állami Nyomda készítette, és ezen már a Bábanapló felirat szerepel, és a táblázatba jegyzendő adatok terén is eltér a Mérei-félétől. Puhaborítós, formásabb kiadvány, 1941-tól adták ki. Az sem elvetendő, hogy az újabb, szebb, részletesebb, hivatalosabbnak tűnő, több adatot feltüntető tömb egyszerűen vonzóbb, divatosabb volt, így igyekezett ezt hamar beszerezni, de mivel Csöngéné már ez év január 22-étől ezt használja, valószínűbb, hogy nem beszerezte, hanem központilag küldték ki a bábáknak. Ahogy valószínűleg Csöngéné, örüljünk is ennek az új bábanaplónak, mert több kérdésünkre is választ ad.

Csönge Józsefné Plótár Ilona 1885-ban született (a levéltári nyilatkozatban 1883 szerepel). Oklevelet szerzett Szekszárdon, 1926-ban. 1935 májusától dolgozott mint keszthelyi községi bába. Bábaismétlő tanfolyamon vett részt 1933-ban Nagykanizsán. Egészségvizsgálat eredménye (1941-ből): egészséges. Érdekes bejegyzés a táskavizsgálat (!) eredménye. Ennek külön oldalt szentel a bábanapló. 1941. július 31-én a bábatáskát Keszthely községi orvosa rendben találta. (Érdekesség: az esetellenőrzések között többször is találkozunk a szanatóriumot alapító Jobs Viktor aláírásával!)

Aztán kezdődnek a bejegyzések. Lássuk is az elsőt.

1941. január 22-én de. 3 órakor Tóth Pál Istvánné, Horváth Irén, 24 éves, postatiszt neje Keszthely Deák Ferenc utca 43. alatti lakos, akinek ez a második terhessége, élő, érett leánygyermeknek adott életet. Koponyatartéssal született, az anya hőmérséklete a bába érkeztekor (ez ennek a tömbnek egy új oszlopa!) 36.7C. A terhesség kilencedik hónapjában járt, az anya és a gyermek is egészséges, orvos aláírása.

Mivel Csöngéné az említett, fővárosban nyomott kiadvány után még visszatért a róla és az esetekről is más-más adatokat kérő-tartalmazó Mérei-féle, Keszthelyen nyomott tömbhöz, majd még egy alkalommal megint a pestihez – úgy tűnik, a bábák tevékenysége központilag nem volt részletesen szabályozott, illetve több döntési jogkört a helyi hatóság kezében hagyott. A Mérei-féle bábanaplókban nincs hely a végzettség, illetve a továbbképzések (“bábaismétlő vizsga”) adatainak, a kinevezés időpontjának, az ún. táskavizsgálatnak, ami ugye maga a megelőző szakmai ellenőrzés. A jelek szerint tehát nem volt egy általánosan érvényes szabvány a bábák munkavégzését illetően: vagy a községi orvos, vagy maga a bába döntött, mégpedig esetlegesen a tömbök kiválasztásában, ami nem lényegtelen kérdés, hiszen fontos szakmai adatokban is eltérések vannak a különféle nyomdatermékek között.

És valóban: a kor sajtójában találni olyan hangot, ami a bábaság intézményének fokozottabb szabályozását hiányolja. Biharban, Somogyban 1908-ban, 1909-ben, a Keresztyén Igazság című evangélikus folyóiratban 1937-ben volt olvasható az a gondolat, hogy a községi bábák alulfizetettsége összefüggésbe hozható az egykézés jelenségével. Mindhárom írás egy általánosan ismert vélekedésre hivatkozik. Ami szinte egyértelmű vád, és a bábák által illegálisan végzett magzatelhajtásokra utal.

Csöngéné Plótár Ilona mindenesetre valószínűleg egy még felsőbb szabványnak megfelelve végezte a munkáját. Bár a legutolsó, 1947-ben kezdett bábanaplójának táskavizsgálata nem sikerült túl jól (“a táskából hiányzik a nyálkaszívó, a vizeletvizsgálathoz szükséges felszerelés és vegyszerek”), azaz a nyugdíjas korhoz közeledve ki-kihagyhatott a koncentráció, a legtöbb bábanaplóját az “Isten nevében kezdem” bejegyzéssel kezdte.

Szálinger Balázs