LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2020. május 2. RestaurálásInterjúMúzeumi csapat

Névjegy

  • A Magyar Nemzeti Múzeumban végzett segédrestaurátorként
  • 1997 óta dolgozik a Balatoni Múzeumban

Bevallom, irigykedem a restaurátorokra, mert munkájuk során olyan tárgyakat, alkotásokat foghatnak kézbe, amiket mások talán soha életükben. Te hogyan lettél restaurátor?

Az alapszakmát a Magyar Nemzeti Múzeumban végeztem el. Itt a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel együttműködve végzik a restaurátorképzést.

A későbbiekben az itt végzett segéd- és szakrestaurátoroknak van arra lehetősége, hogy az egyetem elvégzésével restaurátor művészekké váljanak.

Lassan negyedszázada dolgozol a múzeumban. Mesélj a munkádról!

A restaurátor elsődleges feladata állományvédelmi feladat.

A gyűjtött és őrzött muzeális értékek, műtárgyak védelmével összefüggő feladat.

Ez a munka egy háttérmunka, a színfalak mögött zajlik.

A műtárgyak megelőző védelmét, tisztítását, konzerválását, restaurálását, csomagolását, mozgatását foglalja magában.

Többnyire önállóan dolgozom, de van, hogy épp ellenkezőleg: a kiállítások rendezése, építése során szorosan együtt kell működnöm a muzeológusokkal, múzeumpedagógussal, művészekkel, a kiállítás kivitelezőjével, gyűjteménykezelővel, míg a restaurálás során az okleveles restaurátor és régészek útmutatásait követem.

A hozzád kerülő, restaurálandó tárgyaknak egy jelentős része régészeti ásatások során kerül elő. Hogyan lesz egy leletből műtárgy?

A munkám során végigkövetem egy régészeti tárgy útját a földből való előkerülésétől a restaurátorműhelyen át a kiállításon, a vitrinbe kerülésen keresztül egészen addig, amíg beleltározva fel nem kerül a gyűjteményi raktár polcaira.

Az egész folyamat a terepen kezdődik.

A földből előkerült leleteknél a hirtelen, szélsőségesen megváltozott műtárgykörnyezet, mint a megemelkedett hőmérséklet, az UV sugárzás, a páratartalom változása egyes tárgyaknál a gyors kiszáradás, veszélyeztetik a tárgyat.

Ilyen helyzetekben a restaurátor dönt a felvétel módjáról, egyedi csomagolás elkészítéséről, preventív konzerválásról.

A szerkezetileg instabil tárgyakat egyben, egy földlabdában, „in situ” emeljük ki, hogy a lelet kibontását már a restaurátorműhelyben biztonságos körülmények közt végezhessük el.

Itt történik a tárgy dokumentálása, fotózása. Régebben, amikor még volt rá idő, lerajzoltuk a tárgyakat.

Bármilyen furcsán hangzik ez a mai digitális világban, de akkoriban a fényképezőgép luxuscikknek számított, ritkán volt alkalmunk fotózni, azt előhívni.

Ezt követi egy állapotfelmérés. Ennek során döntünk a munkafolyamatról, a tisztítás módjáról, konzerválásról.

Illetve kiállítási tárgy vagy publikáció előtt álló tárgy esetén a muzeológussal együtt döntünk a restaurálás menetéről, a tárgy esztétikai megjelenítéséről.

Most épp min dolgozol?

Gőzerővel készül a néprajzi látványtárban kiállítandó tárgyak tisztítása, konzerválása.

Most nyílt alkalom a néprajzi gyűjteményen belül már korábban elkülönített, szúval fertőzött fa tárgyak fertőtlenítésére.

Ezzel párhuzamosan a tavalyi, vállusi pálos kolostornál végzett ásatás fémtárgyainak feldolgozása is folyamatosan halad.

Van szakmai bakancslistád?

Áll egy nagy szekrény a műhelyben.

Ebbe gyűjtöm azokat a tárgyakat, amiket feltétlen szeretnék restaurálni, de a számos teendő mellett – vagy, mert nem kiállítási tárgy, vagy az állapota okán nem sürgős a kezelése – eddig még nem kerülhetett rá sor.

A járvány okozta kényszerű leállás sok negatív hozadéka mellett talán az egyetlen pozitív dolog, hogy most végre egy-egy ilyen tárgyat előre tudok venni.

Ezek közé tartozik például egy római üvegpohár. Ezt a poharat a 70-es években tisztították, ragasztották.

A gyűjteményi raktárak túlzsúfoltsága általános probléma a múzeumok életében. Sajnos ez alól a Balatoni Múzeum sem kivétel.

A szűkös hely és a nem megfelelően kialakított csomagolástechnika együttesen vezettek oda az elmúlt, közel negyven évben, hogy a restaurált pohár darabjai az „elfáradt” öreg ragasztások mentén szétesett.

Ugyancsak az említett szekrényből került elő egy másik szép tárgy: Kossuth Lajos kis önvédelmi pisztolya, melyet száműzetésbe vonulása előtt adott emlékbe családtagjainak (ha jól emlékszem, a sógorának.)

Később a múzeum fegyvertárába került.

A 19. század közepén, Liége-ben készült kétcsövű, csappantyús pisztoly erősen szennyezett, helyenként korrodált állapotban volt. Több csavar kilazult, félő volt, hogy egyszer észrevétlenül kiesik, elkallódik.

A pohár kapcsán említetted a raktározási problémát. Ennek megoldása igazi kihívás és egyúttal talán egy jövőbeni nagy feladat a számodra?

Egyértelműen.

A túlzsúfoltság a tárgyak sérüléséhez vezethet. Sokat tettünk ezen a téren az elmúlt tíz évben.

A korábbi viszonyok lehetetlenné tették a műtárgyvédelmi szempontok maradéktalan betartását.

Mik ezek a szempontok?

Ha egy tárgy kikerül a restaurátor műhelyből azzal még nem végeztünk.

Figyelemmel kell kísérni az állapotát, környezetét. Például egy vas eszközt teljesen fölöslegesen tisztítottam meg, konzerváltam, ha a korróziós folyamatok újra kezdődnek.

Egy olyan raktárban ahol magas a páratartalom, nagy a hőingadozás, erős a porterhelés csak idő kérdése, hogy a vastárgy úgymond „kivirágzik”.

De ilyen szempont a tárgyakat érő UV sugárzás megszüntetése. Ez különösen a festett tárgyak esetében fontos. Ezt megtehetjük például az erős napsugárzás kizárásával, besötétítéssel, a régi világítótesteknél a neoncsövek lecserélésével.

Ez az utómunka legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a műhelymunka.

Mindez szükséges ahhoz, hogy azt a sok-sok felbecsülhetetlen műtárgyat, amit a Balatoni Múzeum őriz, átörökíthessük az utókornak.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close