Mária szent helyei Zalában – Adalékok Zala megye népi vallásosságához

A történelmi Zala megyében a Mária-kultusz szempontjából három kiemelkedő helyszínt ismerünk. Búcsúszentlászló és Homokkomárom hagyományos búcsújáró helyek, olyan szent helyszínek, ahol csodáról is értesülünk. Csodatévő képe vagy szobra nincs, de Zala és a szomszédos megyék vallásosságára nagy hatása volt/van a keszthelyi Kis Szent Teréz templomnak. Meg kell továbbá említeni Sümeget, mely ma Veszprém megyéhez tartozik, ám a történelmi Zala megye határain belülre esik, s kegytemploma máig a zalaiak kedvelt búcsújáró célpontja.

A főként Zala, Somogy és Vas megye népe által látogatott búcsúszentlászlói kegyhelyet a Katolikus Lexikon kistáji Szűz Mária-búcsújáró helyként tartja számon. A templom 17/18. századi kegyszobra a Lorettoi Szűzanyának magyaros változata.

Csodás gyógyulások helyszínének tartják, Szent kútjához búcsúkeresztség kapcsolódik, valamint híres a középkori eredetű Szent Vince-áldásról is. A középkori Szent László templom a 18-19. században a ferencesek fennhatósága alá tartozott.

Homokkomárom Kisboldogasszony temploma is a ferences rendhez kötődik. Kegyképe csodás megtalálásáról híres.

A képet többször levitték az alsó kápolnába, de éjszakánként mindig „visszament” eredeti helyére.

1722-ben templomot, majd az 1770-es években ferences kolostort építettek hozzá. Az üvegre festett kegykép Dürer Madonna és a Gyermek képének másolata.

Alatta kapott helyet Szent Félix vértanú gyermek ereklyéje. A csodatévő Mária-képnek és az ereklyének a későbbiekben csodálatos gyógyulásokat tulajdonítottak. Zarándokok 20-60 km-es körzetből, Zala és Somogy vármegyéből jöttek.

Homokkomárom búcsúnapjai Kisboldogasszonykor (szept. 8.), Pünkösdvasárnap és Szent Félix (júl. 13.) ünnepén vannak; Búcsúszentlászlónak Szent László király napján (jún. 27.), Kisboldogasszonykor (szept.8.) és Fogolykiváltó Boldogasszonykor (szept. 24.).

Sümeg szintén ferences hagyományokkal rendelkezik. A Fájdalmas Szűzanya ferences templom Pieta kegyszobrához kötődnek csodás gyógyulások. Az első 1699. február 6-án történt, ennek évfordulója évente búcsúnap, fő búcsúi a Jézus Szíve nagybúcsú és Mária neve napja (szept. 12.), de Kisboldogasszony és Sarlós Boldogasszony (júl. 2.) is jelentő búcsúnapnak számítanak a városban.

Keszthely Kis Szent Teréz plébániatemplomát 1927-től a városban megtelepedett karmelita férfirend gondozta 1950-es betiltásukig, majd 1989-től 2017-ig. Az időközben bazilika rangot kapott templom szintén több megyéből vonzotta, ill. vonzza a mai napig a híveket.

A Teréz napi búcsú (okt.1.) a rózsacsoda imitációjáról nevezetes, amikor rózsaeső hull alá a templom karzatáról. Kármelhegyi Boldogasszony búcsúja (júl. 16.) a skapuláré társulatba való belépésre adott alkalmat.

Vallási néprajzi interjúk készítésekor Zala és Somogy megyékben rendszeresen felmerül a keszthelyi karmeliták tevékenysége. Például kiskanizsai adatközlők skapuláré érméi a keszthelyi karmelitáktól származnak, akik kiskanizsai látogatásuk során terjesztették a skapulárét. Somogyi adatközlők skapuláré tagságukat a keszthelyi Karmelhegyi Boldogasszony búcsúkor vették fel.

A hívek némelyike a keszthelyi Teréz-napi rózsaesőt valóságos csodaként éli meg.

Kis Szent Teréz 20. századi kultuszának terjesztésében is nagy szerepet játszhattak a keszthelyi karmelita atyák.

Végezetül egy lokális jelentőségű máriás néphagyományt is megemlítenék. A fent bemutatott, népi vallásosságban központi szerepet játszó településekhez képest a túlnyomórészt római katolikus Kiskanizsa Sarlós Boldogasszony temploma egy lokális, a helyi közösség vallásosságát összefogó kis központ.

Nagykanizsa e jellegzetes városrészében Mária születésnapja kétnapos ünnep: szeptember 7-én Mária bölcsőjét készítik el az esti misére a városrész templomában; majd másnap, szeptember 8-án az útszéli kereszteket díszítik fel virágokkal, naplementekor pedig csoportosan imádkoznak mellettük.

Kiskanizsa e lokális jellegű Mária-ünnepe összefonódik a ferencesek Zala megyei tevékenységével, valamint más búcsús hagyományokkal. A kiskanizsaiak a 20. század közepéig gyalogosan zarándokoltak a homokkomáromi Kisasszony-napi búcsúba. Az útjukba eső kereszteket virágfüzérekkel díszítették.

Hasonló gyakorlatot jegyeztek le pl. Várvölgyön, ahol a főutcán levő kereszteket a sümegi búcsúkor, Kisasszony napja utáni vasárnapra bemeszelték és feldíszítették, hogy a búcsúra zarándoklókat illő módon fogadják.

Irodalom:
BALLA Lőrinc 2003. Homokkomárom. Mindszent
BÁLINT Sándor 1944. Boldogasszony vendégségében. Bp.
BÁLINT Sándor 2004. Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. Bp.
BÁLINT Sándor – BARNA Gábor 1994. Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Bp.
BARNA Gábor 1990. Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon. Bp.
GYANÓ Szilvia 2019. Mária születésnapja Kiskanizsán. Adalékok Kisasszony-napi vallásos népszokásainkhoz In: József Attila Múzeum évkönyve III. (Szerk. Nagy Gábor), Makó 2019. 32-55.
GYANÓ Szilvia 2019. Kisasszony napja(i) Kiskanizsán. Adalékok Zala megye népi vallásosságához In: Zalai Múzeum 24. (megjelenés alatt)
Magyar Katolikus Lexikon II. (Bor–Éhe) 1996. (Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János.) Bp.
Magyar Katolikus Lexikon V. (Homo–J). 2000. (Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János.) Bp.