0
2018. május 10. NéprajzkutatóGyakornokVajkai Aurél

Május 14-én lenne 115 éves Vajkai Aurél, a magyar néprajztudomány egyik meghatározó egyénisége. De mi köze van a tudománytörténeti szempontból is jelentős néprajzkutatónak a keszthelyi Balatoni Múzeumhoz?

Vajkai 1939-ben gyakornokként dolgozott a keszthelyi múzeumban, majd az elkövetkező évtizedekben folyamatos szakmai kapcsolatban állt a keszthelyi kollégákkal, mint például Darnay-Dornyai Bélával és Petánovics Katalinnal.

Tavaly – Cserszegtomaj Nagyközség Önkormányzatának megkeresésével egyidőben – több doboznyi fotó érkezett hozzánk. A dobozok tartalma 2500, kisméretű fekete-fehér fénykép, Vajkai Aurél hagyatékából. Az anyag Vajkai Zsófia jóvoltából került hozzánk, aki, a felvételek helyszíne miatt, a múzeumnak ajándékozta édesapja hagyatékát.

Szinte az összes kép Cserszegtomajon és annak határában készült, illetve a település történetével kapcsolatos térképek vagy rajzok fotója. Ezekből a felvételekből válogattam 100 db-ot Vajkai halálának 30. évfordulójára, majd állítottuk ki Kocsis Zsuzsával a cserszegtomaji általános iskolában (Vajkai Cserszegen című fotókiállítás, 2017. november 29.).

És mi köze Vajkai Aurélnak Cserszegtomajhoz? Lánya leírása kiválóan érzékelteti, hogyan is került édesapja Cserszegre:

„Először a táj szépsége ragadta meg, majd ahogy közeledett az emberi lakhelyhez, neki, aki mindenféle zártságot, kötöttséget nehezen tűrt, nagyon megfelelt a szabadon bejárható hegyközség, ahol sem kerítés, sem dühös kutya nem állta útját. Még közelebb jutva, a saját rendszeretetéhez hasonló rendet talált a cserszegi ember házatáján: a gondozott szőlősorok, a mértani pontosságú farakás, a házak hátához támasztott kukoricaszár, amely a hidegtől óvta, mind nagyon tetszett neki. De mindenek előtt a cserszegi ember keltette fel érdeklődését, mert annyira mások voltak szegényparaszti létük mellett élő „polgári” öntudatukkal mint a korábban megismert falusi emberek. Ott, Cserszegen ismerte meg édesanyámat, aki tősgyökeres cserszegi volt, általa rokonságba került szinte az egész „heggyel”…”

Tehát, Vajkai beházasodott Cserszegre (felesége Mosdósi Terézia), 1944-től állandó cserszegi lakos volt, míg 1950-ben ki nem nevezték a veszprémi Bakonyi Múzeum igazgatójának. Akkor Balatonalmádiba költözött, de vissza-visszajárt Cserszegre, majd 1961-ben felépítettek egy „kisházat” azon a telken, melyet felesége kapott örökségül. A múzeumba került fényképfelvételek nagy részén éppen azt tudjuk nyomon követni, hogyan épült-szépült a kis házikó, és hogyan élt Vajkai kis családjával tavasztól őszig a hegyen.

Vajkai néprajztudományban betöltött szerepét többen is méltatták, kiemelve a cserszegtomaji évek hatását munkásságára. Ezért most álljon itt néhány kép a Balatoni Múzeum új szerzeményeiből, a cserszegiek által is ismert „Aurél bácsiról”, aki az egykori hegyközségbe érkezve maga is cserszegi emberré változott. Lánya szavaival élve:

„…jól látta a lassú, tétovázó, szemlélődő, a természetet jól ismerő és azzal minden misztikától mentes, jó viszonyban lévő, de az újításoktól ódzkodó, lelke mélyén babonás cserszegi embert, ő maga is ilyen lett lassan, ahogy öregedett. (Kivéve a babonát, mert az ellen haláláig tűzzel-vassal harcolt.)”

Vajkai Aurélról bővebben: