Sok hűhó (nem) semmiért – Avagy, hogyan (ne) építsünk múzeumot

2018. március 16. Balatoni Múzeum-EgyesületMúzeumtörténetÉpítéstörténet

Ha számba vesszük azokat az eseményeket, melyek végül elvezettek a keszthelyi Balatoni Múzeum épületének elkészültéig, egy fordulatokban bővelkedő, izgalmas sztori áll össze.

Az egész az 1920-as évek elején, egy több mint nagylelkű felajánlással kezdődik a Festetics hitbizomány részéről, s bőkezű állami és városi adományokkal folytatódik (államsegély, részesedés Keszthely forgalmi adójából).

Aztán jönnek a nehézségek: romlik a pénz, s még egy megfelelő telket is találni kell. Utóbbi probléma egy újabb szerencsés fordulatnak köszönhetően oldódik meg, s ad ismét lendületet az ügynek: a herceg már annyira meg akar szabadulni az építőanyagnak felajánlott versenyistállótól, hogy egy telket is hozzácsap adományához, csak bontsák már el a menekültcsaládoktól hangos, s így parkja nyugalmát zavaró épületet.

Ez 1925-ben meg is történt. Ünnepélyes kapavágás, alapkőletétel, indulhat a munka.

A lebontás alatt álló, egykori hercegi versenyistálló (Balatoni Múzeum, Fotótár)

Két éber szempár kíséri már a kezdetektől az építkezés menetét: az Egyesület két alappillére, dr. Lovassy Sándor elnök, és dr. Csák Árpád titkár minden szabálytalanságot, minden trehányságot észrevesz és szóvá is tesz az építési naplóban.

Milyen arányban keverik a munkások a betont? Mekkora hézagok maradnak a falakba beszórt kövek között? A tetőgerendák fűrészeltek vagy faragottak?

Semmi sem marad rejtve előttük.

Szegény építési vállalkozó, megfosztva minden ügyeskedési lehetőségtől, mit tehetett, csődbe ment. Alvállalkozóknak adta ki a munkát, mely ettől kezdve még alacsonyabb színvonalon folytatódott. Még az a csúfság is megtörtént, hogy vissza kellett bontatni a már elkészült, ám silány minőségű mészhabarcsba rakott pilléreket.

Herceg Festetics (II.) Tasziló (1850-1933) – Balatoni Múzeum, Fotótár

Valami csoda folytán 1927-ben műszaki átadásra, s egy még nagyobb csoda folytán, átvételre is sor került (ha figyelembe vesszük, hogy 1963-ban még burkolási munkálatok folytak az épületen, talán nem túlzás e fogalmazás).

Az építtető, vagyis a Balatoni Múzeum-Egyesület ekkor kezdett eladósodni. Az építkezés második felének becsült költségei nagyobbak voltak, mint a rendelkezésre álló állami fedezet. Sötét felhők gyülekeztek a múzeum frissen elkészült tetőszerkezete felett.

1928 mégis ünnepi hangulatban telt: az egyesület 30 éves fennállását ünnepelték Lovassyék, s ha nem gondoltak a tartozásukra, még büszkék is lehettek félkész múzeumpalotájukra. Nem is késlekedtek oromzatára, a cikornyás cementdíszművek közé odaíratni, hogy

„Épült MCMXXVIII”, vagyis, hogy 1928-ban.

Az 1929-ben végzett becslések szerint a befejezéshez még mintegy 320 ezer pengőre volt szükség, többre, mint amennyit addig ráköltöttek. Az évet végül 72 ezer pengő túlfizetéssel zárta az Egyesület.

Nem épp jókor költekeztek túl a derék múzeumalapítók, hiszen az ország vállát ekkor  nyomta leginkább a gazdasági válság súlya. Az államtól 1930 és 1931 folyamán egy fillér támogatás sem érkezett.

A mélypont: a tartozás egy részét peresítették, s a nagykanizsai járásbíróság végrehajtást rendelt el. Jöttek a behajtók, és lefoglaltak vitrint, mordályt, szipkát, zsebkést, de kitömött madarat és gipsz halakat is, bármit, ami értéket képezett, összesen 23 300 pengő erejéig.

Az 1931-es végrehajtási jegyzőkönyv (Balatoni Múzeum, Történeti dokumentációs gyűjtemény)

Szégyen ide vagy oda, az élet megy tovább. Lepadlóztatnak egy termet, és beköltöztetik a könyvtárat. 1935 augusztusától kiállításon mutatják be a természettudományi gyűjteményt.  1938-ban – tíz évvel az épület „elkészülte” után – még javában folytak a belső munkálatok: burkolás, villanyvilágítás kiépítése, kályhák építése, berendezés. Ebben az évben nyitották meg az emeleti négy teremben az első régészeti kiállítást.

Nem érdektelen a múzeum és a gyűjtemények további története sem, mégis, itt tegyünk pontot történetünk végére. Hiszen – bár a csinosítgatás még az 1950-60-as években is ráfért – az épület, ha nem is 30, de 40 évvel a Balatoni Múzeum-Egyesület megalapítása után, valóban készen állt arra, hogy a természettudományos, régészeti, néprajzi és tájrajzi gyűjtemények otthonául szolgáljon.

A Balatoni Múzeum és Kultúrpalota Györgyi Dénes műépítész-tanár által készített terve (Balatoni Múzeum, Történeti dokumentációs gyűjtemény)

„A mű kész, az alkotó pihen.”

Várjunk: a megrendelőről szóltunk, de ki is az alkotó? Milyen értékű mű(alkotás) az, amely létrejött? A folytatásban erről is szó lesz.

 

Felhasznált irodalom:

• Dr. Lovassy Sándor – Csák Árpád (szerk.): A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve. Keszthely, 1903
• Sági Károly : A hetvenéves Balatoni Múzeum. Különlenyomat a Veszprém megyei múzeumok közleményei 8. kötetéből. Veszprém, 1969