LogoBalatoni MúzeumBábelhal WebstudioTelepít
00
2022. július 27.

A terepi munkát 2021.03.27-én, szombat délelőtt a Balatoni Múzeum közösségi régészet projekt keretében, múzeumbarát, önkéntes fémkeresősök bevonásával a gyűjtőterületén érintett Thúry György Múzeum hozzájárulásával végeztük.

A kutatás Zalakaros város polgármesterének kezdeményezésére indult, egy már 2017-ben megkezdett terepi munka folytatásaként.

A terepi munka célja a középkori településhez, templomhoz köthető leletanyag feltérképezése, a lelőhely, illetve az egykori templom körüli temető kiterjedésének pontosabb meghatározása, továbbá a már nyilvántartott régészeti korszakok pontosítása, kiegészítése volt.

A kutatásra kijelölt terület Zalakarostól északra az ún. Kápolnai- dűlő területén helyezkedik el. A jelenleg mezőgazdasági művelés alá vont területet- 023/5-7 hrsz-ek- északról a Garabonci malomárok, nyugatról a Zalakaros- Zalaszabar műút, míg délről és keletről szántott külterületi ingatlanok határolják.

1975-ben Dr. Horváth László régész végzett régészeti, topográfiai adatgyűjtést a településen. Az adatokat Béli Józsefné tanítónőtől- aki kollégájától Huszár Győző tanítótól hallotta- illetve az akkor 82 éves Balhás János bácsitól gyűjtötte. Az adatközlők a tatárjárás után épült templomról meséltek, illetve ma is köztudott, hogy szántás alkalmával az eke gyakran hoz felszínre kő- és téglatörmeléket.

A templomra vonatkozó középkori adatokat Dr. Vándor László gyűjtötte össze. Kutatása szerint a falu plébánosát először 1256-ban említik. Szent Lászlónak szentelt templomát pedig 1430-ban. Karos a pápai tizedjegyzékben is szerepel, eszerint a gazdagabb plébániákhoz tartozhatott. Vándor László Árpád- kori és késő középkori templom és település helyeként határozta meg a területet.

2017-ben a Salisbury régészeti kft. végzett földradar és magnetométeres kutatást a területen a település önkormányzatának megbízásából.

A 2017-es talajradaros felmérés által meghatározott területen, a felszínen is jól megfigyelhető téglatörmelékes, meszes, habarcsos felület egyértelműen meghatározza az épített objektum helyét. Jelen kutatás során ezen a jól körül határolható területen, szórványos embercsontanyagot is megfigyeltünk. A számos téglatöredék mellett bazalt és homokkő töredékeket is azonosítottunk a felszínen.

A terepi munka során gyűjtött kerámia jellemzően középkori. Az Árpád- kortól egészen a késő középkorig terjed a kerámiaanyag szórása.

Terepi munkánk eredményeként új korszakként jelentkezett a terület szinte egészén a római kori leletanyag. Sűrűsödése a terület délkeleti részén volt megfigyelhető. Ezen a területen római tetőfedőcserép darabkát és egyéb téglatöredéket is gyűjtöttünk a felszínről.

A római kisbronzok között a III. századtól (Claudius, Probus), a IV. századig találunk vereteket (Constantinus, Valentinianus). Többségükben a Sisciai verdéből.

A főleg 4. századi római érmék, kisbronzok mellett több fibulát- egykori ruhakapcsoló tűt- is gyűjtöttünk a területről. Kiemelkedik közülük egy a 2-3. századra keltezhető rombusz alakú, Rajna vidéki emailos fibula töredéke. Ez a fibulatípus a római provinciák sajátos ékszere. Az e típusba tartozó fibulák felületét különféle fémvegyületekkel ötvözött olvasztott üveggel, az emaillal díszítették.
Találtunk 2 db térdfibulát. Elnevezését a térd alakú kengyelről kapta. A térd alakú kengyel a középső császárkorban, a Duna és a Rajna menti provinciákban volt elterjedt. Katonafibulának is nevezik ezeket a jobbára rugós tűvel ellátott szerkezeteket.
A jellemző pannoniai fibulatípusok, így elsősorban a térdfibulák, a korábbi noricumi- pannoniai szárnyas fibulák, erős profilú fibulák mind megtalálhatók a kutatott területen.

A rómaikori leletek közé tartozik egy kisméretű bronz övveret töredék és egy élénk kék színű üvegtöredék. Szórványosan római kerámiatöredékeket is gyűjtöttünk a kutatási területről.

A terepi kutatás során közel 50 darab érmét gyűjtöttünk. Ezek 90 százaléka a római korra datálható. Fibulát, fibulatöredéket 10 darabot gyűjtöttünk.

A középkori leletek közül kiemelkedik egy kisméretű, bronz könyvsarokveret. Az érmék közül megemlítendő egy Zsigmond (1387-1437; ÉH 449. Av: ezüst dénár és egy parvus, továbbá I. Albert (1437-1439; ÉH459; Av: MONETA ALBERTI, Rv: +REGIS UNGARIE.ETC) ezüst dénár és egy fél darab ezüst szlavón báni dénár az 1300-as évek elejéről. A későközépkorra a kerámiaanyag mellett néhány ólom puskagolyó keltezhető.

Az új és legújabb kor leletanyagához egy 1790-ből származó réz egykrajcáros, egy valamikor berakással díszített kisméretű bronz mellkereszt és egy előlapján I. Ferenc Józsefet és Vilmos császárt ábrázoló, hátoldalán Viribus Unitis köriratos 1914-es, erősen kopott kis bronz medál tartozik. További szép darab egy valamikor két kis kővel díszített bronz gyűrű.

A lelőhely sajnos illegális „keresőzéssel” bolygatott, ezért veszélyeztetett. A terepi munka során számos korábbi fémkeresős, beásásos bolygatás nyomát észleltük.

A leletanyag jelenleg a Balatoni Múzeumban került elhelyezésre, a válogatott leleteket Jordán György, a Balatoni Múzeum munkatársa restaurálta.

A kutatásban részt vett: Horváth László, Gép Miklós, Somogyi Attila, Porkoláb Győző, Szi Márton Lajos, Schmidt László önkéntes fémkeresős.

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close