XIII. PELSO – Országos Kerámia és Gobelin Biennále

„Jer, nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja
Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénye alatt ég:……”

Berzsenyi örökbecsű szavai számítottak a kiinduló pontnak 1997 óta, amikor megszülettek a keszthelyi Balatoni Múzeumban első ízben a kerámia és textil művekre koncentráló PELSO című kiállítás hívó szavai. A pannon kultúrát és szellemiséget továbbra is éltetni akaró hallatlanul sok értékes alkotást bemutató tárlatok csak erősítették bennünk azt a sokáig csak reményeinkben meglévő értéket, amit a SEUSO kincs gazdag római ezüst domborított táljának a vadászatot, halászatot és a „zsákmányt” feldolgozó ábrázolásai, a szépen formált betűkkel jelentették a rómaiak által PELSO-nak elnevezett tavunkat.

Szerencsére azóta már hazai kincseink között tarhatjuk számon ezt a tálat is, de kutatásaink, figyelmünk, a szakemberek gyűjtései és kiállításai gazdagítják és pontosabbá teszik konkrétabb területeken is a Balatonhoz kapcsolódó élet korábbi és változó, bővülő, gazdagodó megnyilvánuló konkrét tárgyait. Így van ez a halászatot kézben tartó Balatoni Halászati Részvénytársaság esetében, de akkor is, ha megfigyeljük a halászat és a horgászat átalakított és gazdagított formáit, a halászat „iparszerű” átalakulása mellett a csaknem artisztikus hobbiban, a horgászatban fellelhető változásokat, a halfajták mennyiségi és minőségi változásaitól kezdve az archeológia és néprajz azóta feltárt gazdag eredményeiig.

Igazat kell adnunk Keresztury Dezsőnek, aki több évtizeddel ezelőtt megállapította, hogy „Ez a nép ki tudta csikarni, ügyeskedni a természettől, amire szüksége volt. A földtől terményeit, a víztől halát. A Balaton halairól szóló fejezetet is így kezdhetik a vezetők: „már a rómaiak korában…” és lehet még látványosabban, a vizualitás hallatlanul gazdag nyelvén, anyagban és textilben művészeink tudására és képzeletére is bízva folytatni: és ma is megmutathatjuk, és a kiállításon megcsodálhatjuk, milyen leleményesek és gazdagok vagyunk.

Gopcsa Katalin
a kiállítás rendezője