Hogyan élték meg a keszthelyi premontrei gimnáziumban 1919-1921 politikai történéseit és a békeszerződés kihirdetését?
Az iskola fennmaradt értesítői tudósítanak egy-egy tanév eseményeiről és tanmenetéről.
Két értesítő három tanévről, 1918-1921
Az 1918/19-es tanévet a Tanácsköztársaság miatt rendhagyó módon fejezték be. Az érettségi vizsgákat csak 1919 szeptemberében tartották meg. Ugyanekkor a következő, 1919/20-as tanév már rendben kezdődött és zajlott le. A két tanévről szóló beszámoló egy kötetbe került.
A megszállt területekről elmenekülő tanárokat a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztotta szét a Magyarországon maradt iskolák között.
Keszthelyre egy rajztanár és két magyar-latin-német szakos premontrei paptanár érkezett. Utóbbiak azelőtt a felvidéki, jászói rendházban szolgáltak, és a kassai gimnáziumban tanítottak.
A nevelőmunka alapelvei között kiemelték a beszámolók, hogy fokozott munkát és kötelességtudást kívánnak a tanulóktól, a megcsonkított Magyarország visszaállítása és az elszakított honfitársak megváltása érdekében.
Iskolai ünnepélyek, dolgozatok, tanári előadások és a jótékonysági gyűjtőakciók kínálták az alkalmakat a hazafias-irredenta eszme ébren tartására.
Részlet a tanárok névsorából, 1920/21
1919. nov. 16-án, a Nemzeti Hadsereg Budapestre való bevonulása alkalmából ünnepi beszéd és szavalatok hangzottak el.
1920. június 4-én, a béke aláírásának napján az igazgató, Berkes Ottó szónoklatán kívül a tanórákon is megemlékezett minden osztály a nemzet sorsáról, fájdalmáról.
A tanév vége felé, június 17-én gyászmisét tartottak a háborúban elesett tanítványokért.
1921. január 16-án a budapesti Szabadság téren felavatták a „Magyar feltámadás” emlékművet. Négy szoborcsoport szimbolizálta a négy égtájat és az elszakított országrészeket. A gimnáziumban ez alkalommal is méltató beszéd hangzott el.
A plébániatemplomban Berkes Ottó tartott ünnepi nagymisét, melyen nemcsak a diákok, hanem a város közössége is jelen volt.
Berkes Ottó igazgató
Régi hagyomány, hogy a diákok segély- és gyűjtőakciókban vesznek részt. Ezek közé most bekerült a Nemzeti Hadsereg részére folytatott gyűjtés (2378 korona), a menekültek segélyezése (1306 korona) és a védelmi liga tevékenységének támogatása (3728 korona).
A liga propagandamunkája vidékre is kiterjedt. A gimnáziumból hat tanár volt tagja a szervezetnek, és a keszthelyi járási csoport elnöki tisztét közülük éppen dr. Szerecz Imre töltötte be.
A városi lakosság részére tartott tudományos ismeretterjesztő előadások, felolvasások sokféle témája közé is bekerült a háborús veszteség és az irredentizmus. A tanárok ezekben az években többek között a következőkről beszéltek:
- Magyar gyász
- Vág völgye – a kurucok ősi fészke (vetített képekkel)
- Az Entente Magyarországa közgazdasági lehetetlenség
- Egyik vérző sebünk – a megszállott vendség (saját felvételekkel)
Részlet a tanulók névsorából, 1919/20
A gimnazisták magyar dolgozatokban és az iskolai, országos pályázatokra készített munkáikban írhatták le gondolataikat. Néhány téma és cím, amit megörökítenek az évkönyvek:
- Az irredenta eszme (A „Helicon” ifjúsági önképzőkör egyik gyűlése, pályamunkákkal)
- Beszéd a nyugat-magyarországi szobor előtt (5. osztály)
- Csonka-Magyarországban nem élhetünk meg (6. osztály)
- A magyar ifjúság kötelességei az irredentizmus szolgálatában (8. osztály)
Sidló Ferenc: Nyugat. A budapesti emlékmű részlete
(Forrás: www.collections.vam.ac.uk)