A gyöngyöskonty

Áprilisban ünnepeljük a népviselet napját. 

Zalában, hasonlóan más magyar településekhez a női hajviseletnek nemcsak esztétikai, hanem fontos kor- és állapotjelző szerepe is volt. Az utoljára felékesített leányhajviseletet az asszony a lakodalom éjszakáján, kontyoláskor váltotta fel.

Zala megye bizonyos településein jellegzetes viseleti csoport alakult ki a 20. század elején, melynek meghatározó eleme az asszonyok fejdísze, a gyöngyöskonty, vagy más néven gyöngyösnecc.

Az érintett településeken a gyöngyöskonty készítésének hagyománya a mai napig fennmaradt. A Kis-Balaton környéki sokszoknyás népviseletnek az 1920-as évektől a legjellemzőbb darabja a gyöngyöskonty, mely a korábbi hátrakötőkből alakult ki, majd vált egyre cifrábbá.

A legszebb, ünnepi darabokat külön specialisták (neccfűző asszonyok) készítették. A gyöngyöskontyok divatja egészen a kivetkőzésig, az 1960/70-es évekig tartott.

Napjainkban a községek hagyományőrzői maguk készítik fejdíszüket. A gyöngyöskonty ma is fontos szerepet kap a tájegység ünnepi alkalmain, továbbá más vidékeken is reprezentálja a zalai hagyományokat.

Bár minden településen kicsit máshogy hordták kontyukat és fejkendőjüket az asszonyok, és az évek/évtizedek során a helyi ízlésnek megfelelően alakult divatja, készítési technikája, a felhasznált alapanyagok és a díszítés módja nagyon egységesnek tekinthető.

A települések közti kis eltérések egy típus variánsai. A környék asszonyai ill. a neccfűző asszonyok az első világháború utáni időkben a hátrakötőt kezdik gyöngyökkel ill. flitterekkel díszíteni.

Először bolti alapanyagot (gyöngycérna) tettek a „neccre”, majd – alapanyag hiányában – maguk fűzték a gyöngyöket a két részből szabott szövet- vagy bársony fejdísz elejére. Eleinte a gyöngydíszítés egyszínű, a fejdísz alapanyagának árnyalatához alkalmazkodik, majd egyre színesedik. A necc hátsó részére nagyméretű, hatágú szalag-masni kerül.

A női fejdísz legszínpompásabbá az 1940/50-es évekre válik.

A technikát, a minták formáját a kapható alapanyagok változása is befolyásolja.

A gyöngyöskonty alatt régen fejkötőt hordtak, melynek hímzett vagy horgolt széle kilátszott a konty alól. Fölé fejkendőt kötöttek, annak állásáról messziről fel lehetett ismerni, hogy Sármellékről vagy Zalakarosról érkezett-e az asszony. Fejkendő nélkül azonban csak nagyon ritkán (lakodalomban, bálban, vasárnap délután) jelentek meg, így fejdíszük többnyire rejtve maradt.

Bár elvétve az ország más területein is díszítették gyöngyökkel kontyukat az asszonyok, a Kis-Balaton környéki egy olyan egységes terület, ahol a népviseletnek legjellemzőbb darabja a gyöngyökkel díszített fejdísz, melynek változása magának az egész viseletnek a változását is jelzi.

Különlegessége még e ruhadarabnak, hogy dacolva minden külső befolyással, egészen a 20. század utolsó harmadáig eredeti funkciójában fennmaradt, majd napjainkban új – közösségi – szerepet kapva megújul, reneszánszát éli.

A nagykanizsai és a keszthelyi múzeumok anyaga alapján a következő településeken hordtak gyöngyöskontyot: Sármellék, Zalavár, Balatonmagyaród, Komárváros, Kiskomárom, Zalakaros, Galambok, Zalaújlak, Nagyrada, Vörs + adatok vannak arról, hogy Inkén és Szőkedencsen is hordták.

És egy megjegyzés ide, a végére. A gyöngyöskontyban az a jó, hogy jól áll. Voltak olyan tájegységek, ahol a férjezett nőket szinte el kellett csúfítani, mer’ szokás volt és kész.

A gyöngyöskonty viszont még az idősebb asszonyok fején is jól mutat. (Ha nem volt elég sok hajuk hozzá, kitömték szivaccsal, ronggyal, kihullott hajjal. Szépek akartak lenni.)

Tudtommal folyamatban van a zalai értéktárba való felvétele, Sármelléken már benne van a helyiben, és feltételezem, hogy más falvak is listára tették.

Ha még nem, tessék pótolni!

Irodalom:
H. Kerecsényi Edit: Az asszonyok fejviseletének alakulása Kiskomáromban és környékén az elmúlt kilencven év alatt In: Néprajzi értesítő 39. évfolyam, 1957, 123–147.
Petánovics Katalin: A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig. VMMK 10. 1971, 315–345.